Pokoli, kizárólag a hőmérsékletet tekintve (és persze eleve azért, mivel hétfő). Az év legmelegebb napján vagyok túl. Fokozatos melegedéssel fenyegetett a meteorológia, ami ma érte el a csúcspontját. Múlt héten teljesen elviselhető volt a hőmérséklet, a hétvége aztán már eléggé forró volt, a mai nap pedig horror. A leglengébb ruhámat vettem fel, huzatot csináltam, a főnök által kora reggel bekapcsolt két ventilátort is úgy hagytam – pedig utálom a ventilátort –, de semmi nem használt. Ha kinyitottam az ajtót, a huzat levitt mindent, viszont a forróság megmaradt. Ha pedig becsuktam az ajtót, azonnal levert a víz. Trópusi, párás hőség volt az irodában. Barbi nem is jött be, ahogy előre sejtettem.
A legérdekesebb, hogy mindezek ellenére mindössze 33,5 fok volt, holott a korábbi hőségriadók idején ugyanezzel a hőmérővel mérve, ugyanezen az íróasztalon 35-36 fok volt. Vagy a hőmérőm romlott el (saját, otthonról behozva), vagy a magas páratartalom növelte a hőérzetet.
Ma már fényvédőt sem kentem az arcomra, mert az már a hétvégén is tolerálhatatlanul csillogott a pofámon, de akkor a várost jártam, tehát muszáj volt. Ma a lehető legkönnyebb Bioderma hidratálót dobtam fel, hogy azért mégis, de még ettől is úgy festettem, mint akit étolajjal öntöttek arcon. Óránként törölgettem az arcomat, de mindig újracsillogta magát.
A hétvége kellemes shoppingolással telt. Azzal a takarékos fajtával, amikor ugyan semmi olyant nem sikerül megvenni, amit eredetileg akartam, de mégis kielégültem a sok nézelődéstől. Bár hazudok: a Stenders által végre újra piacra dobott mentolos szappant sikerült megvennem. A derék Stenders pár év kihagyás után mégiscsak rájött okosan, hogy nyáron meleg van, és igény lenne valamiféle hűsítő szappanra. Bárcsak a Lush is rájönne, hogy igény van a levendulás halántékbalzsamukra!...
Az utóbbi két hétben Barbi és én felváltva lelépünk két órával munkaidő vége előtt. Éljen a jó kis laza nyári időszak ;-) Ezt természetesen a főnök tudtával, sőt, az ő kezdeményezésére. Pénteken rám esett a szerencse, délben megpattantam. Elhatároztam, vásárolgatni fogok, mivel a kolléganők hatalmas leértékelésekről és bagóért megvásárolt príma ruhákról regéltek. Ruhaipari szempontból már szezon vége van, mindjárt itt az ősz (= július vége!), több üzletben már valódi vastag pulóvereket és kardigánokat láttam, tehát ideje kiszórni a nyári cuccokat.
Valamelyik évben rá is fáztam erre az időzítésre, amikor utószezoni (augusztus 20. utáni) nyaralás előtt egy héttel próbáltam fürdőruhát és valami nyári cumót szerezni. Nem részletezem: nem sikerült.
Na de most! Metróra pattantam és elmentem abba a bevásárlóközpontba, ahol szinte minden van. Végignéztem elsőként a bejárathoz közeli H&M-et. Jó cuccok voltak, sőt nyári ruhák is, amitől vérszemet kaptam, mert régi titkos vágyam, hogy egyberuhákat hordhassak. Gyerekkoromban ez a műfaj valahogy ment. Az ember kinézett egyet, megvette, hordta, és kész. Most meg valamiért csak szoknya/ nadrág és felső létezik, isteni szerencse, ha hordható és megfizethető egyberuhát találok. Hogy miért, rejtély, de hát divattervező vagyok én? Talán túl praktikus lenne, vagy mi….
Szóval a H&M-ben isteni ruhák voltak, azonnal nekiálltam próbálni. A gyakorlati teszten sajnos mindegyik ruha elbukott :-( Amit először felpróbáltam, pont megfelelő dekoltázzsal rendelkezett, nem volt sem vastag, sem műszálas, azonban csak combközépig ért és sztreccses volt, az a fajta, amiben ha egy nagyobbat lépek, az alja felszalad a bugyimig. Hogy a buszlépcsőre fellépést már ne is említsem.
Találtam ehhez teljesen hasonlót, aminek kellemesen kibővült az alja, viszont annak meg a dekoltázsa volt olyan széles, hogy kiugrottak belőle a 75A-s melleim, ha 1 milliméternyit is lehajoltam.
Aztán találtam egy igen vagányat, fehér alapon fekete halálfejes felsőrésszel és fekete szoknyarésszel, viszont aki ezt varrta, az még az én mellméretemet sem tervezte bele (az S-es modellbe!), talán kisfiúknak vagy 11 éves lányoknak varrták…. pedig a felnőttrészlegen volt.
A halálfej miatt nagyon sajnáltam, az én morbid ízlésemnek igen megfelelt volna. Bár valószínűleg munkába nemigen hordhattam volna.
A többi egyberuha mind nyakpántos vagy kombinépántos volt, és én olyant nem hordok.
Ezek után átmentem a C&A-ba, ahol még a már leértékelt cuccokból is volt további leértékelés. Itt is voltak egyberuhák, de ezeket már fel sem próbáltam. Nagy részük műszálas volt (ezt hogy gondoljátok, kedves C&A-sok?? Nyáron!?) Ami nem, annak térdig érő dekoltázsa volt, vagy kombinépántos volt, vagy iszonyatos mintája volt, vagy még a nagymamámnak is öregesen állt volna.
A C&A forradalmi újítása a télikabát-anyagból készült ujjatlan nyári ruha. Ezt amikor először megláttam, azt hittem, vicc, de mikor több üzletükben is láttam, kénytelen voltam rájönni, hogy komolyan gondolják. Nem viccelek, konkrétan télikabát vastagságú a cucc. Húsz fok fölött ilyen felvenni egyenlő a hőgutával. Húsz fok alatt viszont normális ember nem vesz ujjatlan rövid ruhát. Tényleg nem értem, hogy egyes ruhabolti hálózatok honnan merítik az ötleteiket? … „Gondolkozz, Szása! Gondolkozz!”
Végül a Rossmannban vettem metálfényű körömlakkot és a bioboltban hangulatjavító teát, ami a vásárlási vágyamat kielégítette, és értelme is volt, bár egyik sem ruha.
Szombaton megismétlődött a jelenet. Ezúttal az Allee-ba mentem, mert ott van Stenders bolt és amióta tudomást szereztem a mentolos szappan újbóli árusításáról, azóta tudtam, hogy anélkül nem élhetek. Pláne harmadfokú hőségriadóban. Tehát a szappanboltban kezdtem.
Rám roppant jellemző módon először végigsasoltam az összes polcot, ahol háromszázféle szappan volt, csak pont a mentolos nem; majd szemrehányóan az eladóhoz fordultam, hogy leordítsam a haját, amiért nem tartanak mentolos szappant, mikor pedig akkora a hőség, hogy még a légkondicionált áruházban is folyik rólunk a víz – amikor is az eladó mutatta, hogy ott előttem a pulton, tőlem 15 cm-re található egy egész lavórnyi mentolos szappan :-)
De megérte végigcsinálni a cikis epizódot, mert amikor otthon lemostam magam a mentolossal, és éreztem, ahogy a habja elkezdi hűteni a bőrömet, az valami isteni érzés volt! :-)
A szappanbolt után felkerestem a C&A-t és a H&M-et, ahol kb. ugyanaz játszódott le, mint előző napon a másik plázában. Kivéve, hogy az itteni H&M-ben találtam príma, könnyű kis ujjatlan blúzokat, ami még a hőségben is kellemes és irodába is alkalmas viselet. Azonban felpróbáláskor kiderült, hogy ezek nemhogy áttetszőek, hanem konkrétan átlátszóak. Nem bánom, ha a melltartóm kissé átsejlik a blúz anyagán, de hogy a melltartó minden egyes varrását kristálytisztán és szabad szemmel két méterről is meg lehessen látni a blúzomon át, az azért sok. Így fájó szívvel otthagytam.
Vasárnap utolsó kísérletet tettem egy TAKKO-val, ahonnan több kellemes nyári ruhám is származik. Eddig ez volt az egyetlen bolt, ahol simán találtam nem műszálas, nem tapadós, nem kombinépántos egyberuhát. Most ez sem jött be: egyetlen nyári ruhájuk volt, fekete és térd alá érő, mint egy apáca kimenőruhája, aminek ugyanakkor érdekes módon olyan széles ÉS mély dekoltázsa volt, mintha a felső felét pornószínésznőknek tervezték volna. A 38-as, illetve a 36-os modellekről beszélek, ugyebár, a 75A-s mellbőségemmel.
A szombati ruhavásárlásból szappan- és Szamos marcipán-trüffelgolyó-vásárlás lett, a vasárnapiból pedig sajt, hagymás kenyér és mentes sör beszerzése. Este összeöntöttem a narancsos mentes sört a több héttel ezelőtt vásárolt feketeribizlis ciderrel, sirály kis enyhén alkoholos italt kaptam, amitől jól aludtam, már amennyire 32 fokos szobában lehet; viszont normális nyári ruhát az idén sem találtam, tehát a világ rendje olyan nagyon nem dőlt meg…
