Kimerítő éjszakám volt, több okból.
Elsősorban mert elhatároztam, hogy most már mindenképpen kipróbálom a ricinusolajos hajpakolást éjszakára. Rengeteget összeolvastam a hajnövesztésről, és alapvető információ, hogy a ricinust a lehető leghosszabb ideig a hajon kell hagyni. Persze nem napokig, de kimondottan előnyös egy teljes éjszakán át fent hagyni.
Ehhez azonban szükségem volt egy zuhanysapkára, mivel a ricinust nem akartam a párnámra folyatni, a törülköző fejemre tekeréséhez pedig béna vagyok. Zuhanysapka nem volt a DM-ben, nem volt a Rossmannban, nem volt a Müllerben. Anyámat is riasztottam, hátha neki van egy – volt is, de azt még 1978-ban vette és azóta már használhatatlanra lazult a gumija (de azért nem dobta ki, hátha valamire még jó lesz).
Végül egy fodrászkellék-boltban sikerült zuhanysapkát szereznem. Lefekvés előtt vattapamaccsal tíz perc alatt felkentem az olajat – már vérprofi vagyok –, felhúztam a nejlonsapkát, de egy kicsit még mindig aggódtam a párnahuzatom testi épségéért, ezért egy szemeteszsákot húztam a párnámra. Ettől úgy festett a hálószobám, mint mikor Dexter Morgan gyilkolni készül. A szemeteszacskó ráadásul minden mozdulatomra hangosan zizegett. Még tiszta szerencse, hogy viszonylag mozdulatlanul alszom.
Éjszaka újabban kifejezetten hűvös van, hála az égnek, ezért a paplanomat már korábban előszedtem a kredencből és felhúztam rá a huzatot. Hetekig csak a huzatba takarózva aludtam, de ez most már kevés. Sőt, hálóinget is felvettem. Azonban mégis fáztam, mert két nappal ezelőtt három kört futottam, és közben a bal lábujjamon a köröm kissé beszakadt, és hogy elkerüljem a begyulladását, Betadine-nal kentem be. De egyrészt hogy a Betadine ne fogja be a paplant, másrészt hogy az ujjamról a paplan ne törölje le a Betadine-t, a bal szélső lábamat ki kellett dugnom a paplan alól. Ettől viszont a lábam fázott. Közben zuhanysapkában és zizegős szemeteszacskón feküdtem hanyatt.
Azt álmodtam, hogy tél van, rajtam usanka van és egy elegáns, plázaszerű épületben dolgozunk Barbival, de nem irodában, hanem valami hostess-féle beosztásban, és közben korcsolyázunk - mindezt a hajpakolás és a fázós lábam miatt.
De ezzel még nem volt vége. Éjszaka többször felkeltem a szándékosan bekapcsolva hagyott számítógéphez, ellenőrizni a csatolt fájl feltöltését. A négy részletben, német szinkronnal (brrrr) meglévő 1958-as Tall Storyt próbáltam átküldeni e-mailen annak a lánynak, aki a Split Image-et fordítja nekünk nyári vakációja alatt, ingyen és bérmentve. A Facebook-csoportban – mivel pár hete átköltöztünk az FB-re – szóba került valahogy ez a jó kis kosaras film, és akkor említette a lány, hogy neki ez nincs meg. Ő akkor még nem volt a csapatban, amikor valaki Németországban legális DVD-n megvette és részletekben feltöltötte valami oldalra, ahonnan mi többiek leszedtük.
Hogy jó fej legyek, felajánlottam, hogy majd én elküldöm neki, de arra nem számítottam, hogy az ¼ film fájlmellékletként csatolása is kb. két órát vesz igénybe. Az első részletet két napja küldtem el, a másodiknak tegnap este, lefekvés előtt, beolajozott fejjel fogtam neki. Ittam egy pohár vizet, hogy két óra múlva biztosan felkeljek pisilni, majd lefeküdtem.
Két óra múlva valóban pisilnem kellett, felkeltem, és láttam, hogy a Tall Story 2. része sikeresen csatolódott az e-mailhez. Éjfél volt. Leragadt szemekkel elküldtem a 2. részt, majd gondoltam, ennyi erővel akár a harmadik rész csatolásának is nekikezdhetnék. Rákattintottam a fájlmelléklet csatolása ikonra, kiválasztottam a harmadik videófájlt, a számítógép a maga állati lassú módján apránként nekifogott csatolni. Én ittam egy pohár vizet és visszafeküdtem. Hajnali négykor ébredtem, akkorra a harmadik videófájl szerencsésen csatolásra került. Ellőttem az e-mailt, majd az utolsó fájlt is beizzítottam. Aztán visszafeküdtem.
Fél hatkor a szokásos ébresztőre felkeltem, a zuhanysapkát leszedtem, megreggeliztem, közben megnéztem egy Maffiózókat. Mire ezzel végeztem, a negyedik videófájl fel volt töltve és végre azt is elküldhettem.
Reggeli után négyszer mostam meg a hajamat, mire kijött belőle a ricinusolaj. Nem szárítottam meg, és nem tettem rá semmiféle hajformázót, mert olvastam, hogy azt nem szabad. Ettől az eljárástól már harmadik hete úgy nézek ki, mint aki frissen szabadult egy diliházból, lelapuló, formátlan frizurával, viszont az is igaz, hogy szép fényesen csillog a hajam – a teljesen sima haj egyetlen előnye –, és most már kibír mosás nélkül három napot.
A két felébredés, fázás, zizegés, szemeteszacskó, zuhanysapka és éjszakai e-mailküldözgetés ellenére egészen jól aludtam, mindazonáltal alig várom, hogy végre megint aludhassak, most, amikor péntek este van, és holnap nem kell dolgoznom, sőt egész jövő héten sem, mert a négynapos hétvégét követő négy munkanapot lecsúsztatom és a melóhelynek még a közelébe sem megyek! :-)
