Hajnali nyolcra beállítottam az ébresztőt, hogy gyorsan hajat festhessek, mielőtt még anyám felébredne. (A nyolc óra nekem igenis hajnal, ha előzőleg fél tizenkettőkor fekszem le :-) Szólt is az ébresztő, én leragadt szemekkel, gyakorlatilag négykézláb kitántorogtam a fürdőszobába a hajfestő eszközeimmel – ahol is szembesültem vele, hogy apám pont a fürdőszobát takarítja, most gyorsan, reggel, mielőtt még anyám felébredne :-D
Így betoltam egy tejeskávét, addig Fater kitakarított, utána hajat festettem. De lábujjhegyen, nehogy anyám felébredjen, mert olyankor mindig valami észrevétele van, és én pont azért keltem korán, hogy ezt elkerüljem.
Hogy egy klasszikust idézzek: „Elmehetek melletted úgy, hogy nem szólsz hozzám?” :-)
A hajfestés gyönyörűen sikerült. Remélem, valóban világosbarna lesz; az utóbbi két alkalommal valahogy egy árnyalattal sötétebbek lettek a hajszíneim a kelleténél. Persze a természetes hajam is sötét, de ha egyszer azt mondom neki, hogy „mogyoróbarna legyél!”, akkor nem csokoládébarnára gondolok. Most középszőkét tettem rá, ebből remélhetőleg kialakul az a kellemes világosbarna. Ha nem, az sem aggaszt nagyon. Viszont kellemes formára száradt a haj, és most először tűnik úgy, hogy már nőtt valamennyit. Most úgy körbefogja az arcomat, és ha fújja a szél, akkor libeg is.
Napok óta gondolkoztam, felkeressem-e a Várban a Mesterségek Ünnepét. Eleinte anyámat is el akartam volna vinni – hogy Faternak egy szép, nyugodt napja legyen –, de ezt a tervet végül ejtettem. A Várban tömeg van, hőség és útépítések. Különben sem érzek elég erőt magamban, hogy több órát anyámmal töltsek a tűző napon, turistacsoportokat kerülgetve.
Arra is gondoltam, hogy Faterral megyek el, de ő meg nem szeret több órát gyalogolni, és ezen az utolsó meleg napon biztosan inkább strandra ment volna (már ha feldobom a közös programot), azt meg én nem szeretem különösebben, mert ott tömeg van, fürdőruhában kell lenni, és ha kijövök a vízből és megszáradok, akkor ugyanakkora a hőség, mint a városban. És mindezt több ezer forintért. Ezért Fatert nem hívtam, nehogy végül strand legyen belőle.
Felmentem a Várba egyedül. Gyalog, mivel nincs messze tőlünk, és annyit henyéltem a többhetes hőség alatt, mintha valami vizsgaidőszak lett volna. A belépő kétezer forint volt, és karszalagot adtak érte. Imádom a karszalagot – eleve praktikus, nem veszíthetem el, mint a jegyet, amellett olyan bulihangulata van. Életemben először egy Mozifanatikusok Éjszakáján kaptam szalagot, akkor is addig hordtam, míg le nem szakadt a csuklómról :-) (Addig gyerek a gyerek, amíg játszik.)
Nem volt nagy tömeg, bár még nincs is huszadika. Holnap majd nyilván kétszer ennyien lesznek. Az emberek fele külföldi volt. Rengeteg stand volt, főleg gyapjú- meg nemez-témában, aztán fafaragók, csipkefaragók, patkófaragók, sok ékszer (ezeket meg sem közelítettem, mert abból vásárlás lett volna), kecsketejes szappan, játékok, néptánccsoport.
Úgy lézengtem a tömegben, mintha én is turista lennék. Gyakran szoktam ilyent csinálni. Nem is értem az olyan embereket, mint pl. a balatoniak, akik ott élnek a Balaton mellett, és egész életükben bele sem mennek a tóba. (Ezt nem én találtam ki, több ottani ember a saját szájával mondta.) Én mindig szívesen kóricálok a Várban, a hidakon, a budai hegyekben, csak az aktuális munkahelyem környékét szoktam elkerülni.
Ebben különben hasonlítunk egymásra a tesómmal, ő direkt imádja a Várat és korábban roppant sokat mászkált arra.
Más tészta, amikor igazán turista vagyok (Balatonon, Erdélyben, vagy valamikor régen Olaszországban) – azokat még jobban élvezem, de teljesen máshogy…
A kellemes turistaélménybe csak olyan apróságok zavartak be, mint hogy igen nagy volt a meleg, és három ízben is iszonyúan szúrni kezdett az orrom, ami egyértelműen az allergia előszele. De aztán az orrfacsarások elmúltak, és nem vettem be gyógyszert, sőt idén egyáltalán nem szedtem még, holott augusztus 19. van. Csodálom a dolgot, hiszen az allergológus már ’98-ban megmondta, hogy az allergia életem végéig megmarad, és most napok óta magas a parlagfű szintje, én mégis szépen megvagyok a gyógyszer nélkül.
A Váron végiggyalogolva kijutottam a Clark Ádám térre, onnan gyalog át a Lánchídon, onnan gyalog a Nyugatiig, ahol rövid bevásárlóutat tettem a WestEndbe. Két akciós DVD-t zsákmányoltam, a Bosszúállókat – mert azt erősen dicsérték –, meg a Jane Austen könyvklubot, mert azt részben láttam tévében, és nagyon tetszett. Ez a két film (a sci-fi/akció, meg a könyves-csajos) kábé pontosan tükrözi a filmes ízlésemet :-D
Hazavonszoltam magam, kissé fáradtan a több órás gyaloglástól. Érdekes módon mostanában nem a lábam, hanem a derekam fájdul meg hosszabb gyaloglás után. Talán túl megfeszítve tartom a hátizmaimat, vagy a derekam hajlásánál kikopott a porckorong? A lényeg, hogy a villamoson le kellett ülnöm, hogy kilazítsam.
Kaja közben megnéztem a Maffiózók utolsó epizódját, és ezzel sajnos végeztem is a teljes sorozattal. Sajnálom, mert állati jó volt. A Keresztapa első megnézése, vagyis tizenhárom éves korom óta imádom az olasz-amerikai maffiás filmeket. Ez nem a legjobb filmsorozat a világon, de hibátlan a sztori, a karakterek tulajdonképpen mind zseniálisak, és ami a legjobban tetszik, minden színész és minden szinkronhang egy-egy telitalálat. A lezárás különösen ötletes, bár most másodszor látom már, és kiguvadt szemű figyelés ellenére sem jöttem rá, végül is lelövik-e Tony Sopranót vagy sem – de erről az interneten is nagy viták folynak a nézők között. A filmből nem derül ki, bár tény, hogy sok gyanús alak grasszált ott az étteremben. Na de ha minden gyanús alak lelőné az embert, én már rég nem élnék.
Tegnap Évi néninél jártam. Minden alkalommal elcsodálkozom rajta, hogy lehet szellemileg még mindig ennyire friss?? 1924-ben született! Fizikailag sajnos elég rossz bőrben van szegény, de olyan dolgokkal is képben van, amihez nekem a neten kell kutatásokat folytatnom. A tévés digitális átállás ügyében totál naprakész volt, ugyanígy a belvárosi átépítésekkel kapcsolatban, vagy az internetes vásárlások ügyében.
Bár ez utóbbi kapcsán pont arról volt szó, hogy neki nincs, és most már egyre több mindent kizárólag a netről lehet beszerezni. Szerintem helyes lenne, ha számítógépe lenne és netezne. Biztos vagyok benne, hogy hamar megtanulná; a neten pedig nem számít a kor, sem az, hogy nehezen mozog.
Azt már meg sem merem említeni, hogy a lakás is mindig tiszta és rendes, sokkal inkább, mint az én szobám. Mindig enyhe lelkiismeret-furdalással jövök el tőle, ugyanakkor csodálom is őt, hiszen ha belegondolok, jóval több mint húsz éve meghalt a férje, a fia pedig most néhány éve, és ő mégsem roskadt össze, hanem teljesen tartja magát, mindig jön hozzá valaki, ahogy én is szoktam, barát vagy volt kolléga, ezenkívül az unokái is felváltva látogatják és vásárolnak neki. Azt hiszem, ez olyasmi öregkor, amit én is szeretnék, leszámítva a mozgásszervi és hallásproblémákat; meg hogy én totál összeroppannék a fiam halála esetén, sőt a férjemén is, feltéve persze hogy szerettem az illetőt.
Még egy teljesen önző szempont van, amiért jó Évi nénihez járni: neki is két unokája van, ahogy Tesóm és én, ugyanígy fiú és lány, ugyanígy a fiú megnősült, családja van és sikeres, a lány pedig lúzerebb (na nem annyira, mint én), sőt ez a lány még idősebb is nálam egy kicsivel, és mégsem ment férjhez, továbbá gyereke sincs. Ezért Évi néni empatikusabb velem, hisz az unokája is ugyanebben a cipőben jár, mint én, és ezért nem hallok tőle „mikor mész már férjhez”-beszólásokat. Bár lehet, hogy anélkül sem mondaná, szerintem ő nem az a típus.
… Mesterségek Ünnepe-regenerálódás ürügyén sajnos felfaltam mindkét zacskó franciadrazsét, amit elméletileg kétnapi adagnak vettem :-( Le kéne állni a szénhidrátról. Pedig most egy ideig egész jól visszafogtam magam. Szerencsére épp van egy netről kinyomtatott, dohányzásról leszoktató könyv, talán azt majd elolvasom az édességekre vonatkoztatva :-)
… Anyám végre kiolvasta a Százéves embert. Ez nagyon jó, mert most el fogom olvasni, újra. Beiktatom a jelenleg olvasás alatt álló, komorabb svéd krimi és a Vörös Oroszlán mellé (sőt egy Agatha Christie is forgalomban van, étkezések idejére). Ezzel egyszerre négy könyvet fogok olvasni. Rekord lesz.
Fater is kiolvasta a Vízilovat. Nem mertem megkérdezni a véleményét, mert eszembe jutott, hogy a Vámpírok Bálján Herberttől is kiakadt szegény – bele sem merek gondolni, mit gondolhatott az Orgonáról szóló fejezetnél :-D
