…. Csak úgy magamnak, címszavakban, még mielőtt elfelejteném, mert elég mozgalmas hétvégék voltak az utóbbi hetekben.
A füredi hétvégét követően szombaton bejelentkeztem plazmaadásra. Már hónapok óta nem voltam, sőt a rendszer be sem engedett, mert a véradásos papírom már augusztusban lejárt. Noha voltam vért adni júliusban, de azt az igazolást még nem vittem, mert két hétig nem lehet plazmázni utána, aztán meg jöttek a 45 fokok, aztán meg az allergiaszezon.
Most bejelentkeztem telefonon szombatra, fel is keltem és töltöttem magamba a vizet. De elég vackul voltam, fájt a fejem; noha tudtam, hogy szedhetnék Panalgorint, de mégsem akartam…. De a fejfájás nem múlt el, végül még hánytam is délelőtt. (Közben a Kísértet c. Nesbot olvastam, ami aztán igazán nem javított a hangulatomon, sőt ellenkezőleg.)
Vacilláltam, hogy most adjak-e plazmát vagy sem??.... Ekkor már jobban voltam, csak kicsit gyenge; de a véradásos papírt mindenképp le akartam volna adni. Végül aztán elindultam azzal, hogy majd eldönti a doki.
Hát még előtte eldöntötte a sors, mert épp lerohadt a plazmaközpont számítógépes rendszere és fel se tudták venni a donorokat. Így öt perc után szóltam, hogy én akkor most nem várnék, de viszont odaadtam a vérpapíromat, hogy azt szépen vigyék azért be a rendszerbe.
Ezután elrohantam vonatjegyet venni, mert vasárnap meg Pécsre terveztem menni; csak tisztára kiment a fejemből, hogy a plazmaközpontba indulás előtt a bankkártyámat is kivettem (olyan szutyok népek is járnak oda, hogy az ember inkább otthon hagyja az értékeit). Szerencsére épp annyi kápé még volt nálam, amivel a vonatjegyet kifizethettem, de aztán haza kellett mennem a kártyáért, hogy más cuccokat vehessek.
Vasárnap a pécsi túra remekül sikerült (egyedül mentem). Az Emlékszel rám? c. könyvet olvastam, ami nem nagy cucc, de kikapcsolódásnak jó. Felmásztam gyalog a Misinára, onnan a Tubesre, illetve még a Tubes előtt lekanyarodtam a Sós-hegyi kilátóhoz, ami meglepően közel volt a Tubeshez, mint utóbb kiderült. Szuper kis túra volt, ideális hőmérséklettel – most bezzeg sütött a nap és 25 fok volt!! –, az egyetlen, ami nem tetszett, hogy akkora szárazság volt, hogy a falevelek totál el voltak száradva a fákon, de nem úgy, mint ősszel, hanem a még meg nem sárgult, nyári falevelek voltak tök szárazak, szomorú volt.
Pizzaszeletet ettem és a Freiben sütit meg forró csokit; a hazaút simán ment, csak sajnos a Keletibe érve elkövettem azt a hibát, hogy felszálltam a bent álló trolira, ami tele volt emberrel, hogy biztos mindjárt indul. Hát nem indult mindjárt, hanem gondosan megvárta, míg még másik 50 ember felszáll hatalmas bőröndökkel :-( Ha ezt tudom, inkább gyalog megyek haza.
Bezzeg Pécsen gondosan úgy van beállítva a 35-ös busz menetrendje, hogy éppen ne tudják elérni a budapesti vonattal érkező utasok. Itt a Keletiben meg minden Pécsről (meg bárhonnan) érkező népeket megvár a zsúfolt troli (mert a világért se lett volna csuklós).
A következő hétvégén szombaton csak nagybevásárlást csaptam többek közt az Ázsiában, és Öcsémnek elhoztam a postáról egy sátrat, hamisított meghatalmazással ;-D
Vasárnap pedig volt a NATO-futás, illetve délután jött a gázszerelő fickó a konvektort kitisztítani és beüzemelni.
A Covid óta nem voltam futóversenyen. 2020-ban ugye nem is volt ilyen, utána pedig volt, de a nagy versenyekre már csak Simple Payen keresztül lehetett nevezni, személyes nevezés megszűnt, én pedig a Simple Payt sehogy sem tudtam beüzemelni. Írtam a Budapest Sportirodának, hogy nem-e lehet simán átutalni a nevezési díjat, írjanak számlaszámot.
Hát azt nem lehet, csak Simple Payen.
Akkor kapjátok be az összes f*szomat; nem fogok BSI-s versenyre nevezni (személyesen meg nem lehet, mert a létező összes bolt és iroda újranyitott a Covid után, csak és kizárólag a BSI-ben terjed a ragály, mert azok azóta nem nyitottak ki a Forgách utcánál).
De szerencsére a NATO-futás szervezői normálisak, és lehetett átutalással fizetni a nevezési díjat, így a 4 km-re beneveztem.
Több hetet kihagytam futásilag, így csak ezen a héten szerdán futottam újra. Marha nehezen ment… Aztán még futottam pénteken, az már könnyebben ment, és a NATO-futás 4 kilométere roppant jól sikerült. Elég sokan voltunk, de sokan voltak nálam lassabbak is; és valami nevetséges katonaiskola/főiskola tanulói alakzatban futottak baloldalt, na ezeket úgy féltávnál kielőztem, ami nagyon jó kis sikerélmény volt :-) Végül úgy értem célba, hogy kb. az első harmadban voltam.
Az ősöknél lezuhanyoztam, aztán elrohantam átvenni a megrendelt kétszemélyes Bialetti Brikkát. Csak sajnos megint elfelejtettem, hogy a bankkártyát ezúttal is otthon hagytam direkt, mert a hátizsákomat a verseny idejére Faterra bíztam, és hát inkább ne legyen benne a bankkártya. Így Fatertól kértem kölcsön kápét, azzal vettem át a Bialettit, aztán még aznap visszautaltam neki a suskát.
A gázszerelő fickó úgy volt beütemezne, hogy 16.00 és 18.00 között jön. Magamban azt kívántam, bárcsak minél korábban jönne, mert ugye itt lesz minimum félórát, vagy többet is, és szerettem volna jól kialudni magam este. Végül ez is összejött, mert 15.00-kor csörgött, hogy itthon vagyok-e, mert korábban is ideérhet. Így már fél négykor itt volt és egész hamar végzett; ugyan most is ki kellett cserélni természetesen egy alkatrészt, de ezt már belekalkuláltam.
Az ezt követő hét elég fárasztó volt a melóban. Alig vártam a hétvégét, amikor mindkét napon megnézem a Vámpírok Bálját!! :-) Sőt még jobban jött ki a lépés, mert pénteken pedig megünnepeltük – utólag – Zsófi névnapját. És javasolták Öcsémék, hogy aludjak is ott.
Mivel fárasztó hét volt, alig vártam ezt a péntek délutánt. Felpakolva kiutaztam Öcsémékhez, ott családilag ünnepeltünk; Zsófi elképesztő édes volt. Két sört és három töményet ittam összesen :-D, meg persze egy délutáni kávét. Az ott alvás is igen jólesett. Az egyetlen hátrány, hogy természetesen pont aznap jött meg a menstruációm, és ezért elég feszülten, éberen aludtam.
A szombat délelőtt is remekül telt, játszottunk, több kávét is megittunk, kimentünk a gyerekekkel és Ágival gombát szedni a közelbe (mert esős napok voltak). Aztán kora délután hazaindultam, hogy a 19.30-as előadásra még kényelmesen felkészülhessek. Egy váratlan közlekedési szitu miatt jókora kerülővel tudtam csak hazajutni, de olyan lazán kalkuláltam az idővel, hogy még így is hazaértem. Megittam még egy kávét, kajáltam, zuhany, átöltözés, és úgy indultam az Erkelbe.
Úgy volt, hogy Barbival nézzük meg ezt a szombati előadást, de ő már kedden bejelentette, hogy ő beteg; és sejtettem, hogy nem fog meggyógyulni :-( Zsuzsinak is szóltunk, de ő se volt jól. Ezenkívül így az utolsó napokban már senki nem volt, akit beszervezhettem volna, mert eleve nincs túl sok haverom, aki meg van, az 1. kurva messze lakik, 2. nem ér rá szombat este, 3. nem érdekli a Vámpírok Bálja; vagy ezek metszete. (Anyámat érdekelne, de ő állandóan elkésik meg túl szűk neki az ülés stb., Fater meg ráérne ugyan és nem is késik el, de már egyszer láttam vele a Bált és neki nem tetszett, az végképp nem hiányzott, hogy ásítozzon meg pofákat vágjon nekem egész idő alatt).
Így elmentem egyedül. Legalább nem kell senkihez alkalmazkodnom.
Az Erkel erkélyére vettem jegyet, ami hiba volt olyan szempontból, hogy nem tudtam, milyen rohadtul messze van onnan a színpad :-( Iszonyú tömeg volt, sor a retyónál, aztán meg még a nézőtérre betelepedéskor is. És ekkora távolságban, itt az erkélyen már egy csomó tapló ült. Én a saját helyemen ültem – mellettem Barbi széke üres volt –, aztán betelepedett elém három kurva, a középső egy rohadt magas és elképzelhetetlenül kövér nőstény elefánt. Természetesen ennek a példánynak kellett pontosan elém ülnie! Így átültem Barbi helyére, így viszont a szomszédos fickó csodálkozva nézett; de hát mégsem álltam neki elmagyarázni, hogy ez a haverom helye, aki beteg lett, én meg az előttem ülő elefánt miatt inkább ide ülnék.
Nem is csak a dagadttal volt baj, hanem ez a három kurva többször is fennhangon pofázott az előadás alatt (!!!), kihasználva, hogy „messze ülünk és a színészek úgysem hallanak minket”. Én egyszerűen nem értem, miféle parasztok járnak színházba mostanában?? És mindezt 14.000 Ft-os jegyárnál!
El is határoztam, hogy soha – főleg az Erkelben – nem ülök erkélyre, inkább száraz kenyéren élek és összespórolok egy jobb, földszinti helyre pénzt.
Maga az előadás egyébként nagyon jó volt, egyedül ilyen technikai problémák voltak, amik a második felvonás közepén amúgy is szoktak lenni, a kriptajelenetben meg a könyvtáros résznél; meg a világítással is sok baj volt, mert volt, hogy percekig tök sötétben ment a dal, mert a világosító pajtások nem óhajtották bekapcsolni a fényt.
Kurvára idegesítettek ezek, bár persze lehet, hogy csak azért vettem észre ezeket, mert már olyan sokszor láttam a darabot, hogy tudom, minek mikor hogyan kellene lennie, és ha nem úgy van, az szemet szúr.
A tapsrend alatt pedig az erkélyen ülők közül simán elindultak hazafelé, de még az első percben. Ennyi tirpákot!
Hazafelé végig gyalog jöttem, miután végiggondoltam, hogy a troli így 23.00 óra körül nyilván tele van drogos zombikkal vagy még rosszabbakkal. Így hagytam, hogy kiüljön az arcomra a színházi díszletmunkások és világosítók miatti rosszkedv, és ellenszenves arckifejezéssel, rohadt gyors járással tiportam hazáig, és valóban nem is merészelt hozzám szólni senki :-D
Hiába voltam rohadt fáradt, sajna aludni sem sikerült jól. Még 5.00-kor felébredtem, kicsit olvastam a Sátán kutyájából – persze pont ott tartottam, ahol éjszaka kimennek a lápra… - aztán próbáltam volna bóbiskolni, de nemigen ment. Így aztán fel is keltem vasárnap relatíve korán, betoltam két dupla kávét még a régi, 4 személyes Bialettiből; vásároltam, pizzát rendeltem, lepedőt cseréltem, meg a nyári paplant kicseréltem a télire, elintéztem az utalásokat, és momentán ebédelni fogok és készülődni, mert a vasárnap délutáni előadást a Katival nézzük, a földszintről, normális távolságból, úgyhogy ezt meg kell ünnepelni valahogy :-)
Estére már vettem sört is ;-)
Folyt.: a vasárnapi színház totálisan kárpótolt a szombatiért! Kati eljött, a jegyet kifizette, a nézőtérre beengedés normálisan ment, a földszint 10. sorból tökéletesen lehetett látni, az összes vámpírok körülöttünk járkáltak ki-be; a világítás és a díszlet helyesen működött. A színészek, a tánc és a zene természetesen hibátlan volt, mint mindig. Az egyetlen, amitől bánatos lettem, hogy Jegercsik Csaba nem tért vissza, azonban helyette Illés Dániel volt a professzor és döbbenetesen jó volt (direkt sasoltam mindkét napon, hogy hogy tudja pótolni a kollégát).
[Erről eszembe jut, hogy 2025. júniusra már lehet is venni jegyeket és fogok is; és akkor a professzort a Szemenyei fogja játszani. Ezt egyszerűen fel sem bírtam fogni; simán hallucinációnak gondoltam volna, ha mások is nem írják a FB-oldalon. Soha nem hallottam még ennyire fura dolgot! Ezt úgy mondom, hogy imádom a Szemenyeit – is – és nagyon jó színész, no de szerintem ő és a professzor olyan messze vannak egymástól, mintha én táncolnám a Fehér Hattyút. No, de mindenképpen meg fogom nézni, úgyhogy felesleges is előre morfondírozni ezen. Talán még a héten veszek jegyet, mielőtt elfogynának a jó helyek.]
Hazafelé részben gyalog mentünk, és otthon megittam a sört, meg némi vörösbort is – vámpíros színház volt! :-D – és valahogy megint késő lett, mire lefeküdtem. Egyedül az árnyékolta be ezt a csodás napot, hogy másnap hétfő lett.
Isteni élmény volt 24 órán belül kétszer is megnézni a Vámpírok Bálját, hisz mindig azzal az érzéssel megyek ki a színházból, hogy legszívesebben már másnap megnézném újra. Hát most sikerült! :-)
