Pénteken Vámpírok Bálja. Tiszta mák, hogy péntek, és így jutott időm zuhanyozni, átöltözni és kényelmesen táplálkozni, sőt kávét is betoltam, mert a Claritine miatt nem lehettem biztos benne, hogy pusztán a lelkesedés ébren fog tartani késő estig.
Ha a Bálra veszek jegyet, csak két kikötésem van: az első és legfontosabb, hogy Egyházi Géza legyen a gróf, a második (de ez végszükségben elhagyható), hogy Mihálka Gyuri legyen Alfréd. Hát ez volt az a nap, amikor ez az ideális szereposztás összejött – a többiek nem érdekeltek –, illetve a 200. előadás is ilyen volt még, de arra már nyomokban sem voltak jegyek.
Most harmadszor látom amúgy: először Tesómék hívtak meg szülinap alkalmából (nyári szezon), aztán én hívtam meg apámat az ő szülinapja alkalmából (téli szezon). Nekem borzasztóan tetszett a darab, Faternak kissé kevésbé. Szegény talán leginkább Herberttől akadt ki :-)
Érthető okokból rohadtul drágák a jegyek, ezért van, hogy mindig erkélyen, és elég hátul ülök. Bár komolyan tervezem, hogy majd egyszer, amikor sok pénzem lesz – nagybőgőbe ugrás helyett – veszek magamnak jegyet a földszint 3. sor közepére, és onnan fogom nézni! Bizony... Csak ezt senkinek nem fogom elárulni, nehogy hüledezzenek, hogy annyi pénzt kiadok egy színházjegyre…
Most is erkélyen, hátul, jobbra ültünk. Természetesen elkéstünk volna, ha Fater nem visz el minket kocsival. Anyám valami álomvilágban él az időt illetően. Ezerszer elmondtam neki, hová megyünk, hánykor kezdődik a darab, hánykor kellene elindulnunk, hogy villamossal és gyalog kényelmesen odaérjünk, és hogy várhatóan hány percet kell sorbaállnunk a vécé előtt. Számításaim szerint 17.45-kor kellett volna indulnunk, hogy mindez beleférjen. Anyám csak 18.15-re készült el (délután még lefeküdt aludni!! Négykor! És még ezután fogott neki enni és fürdeni!) – addigra Fater már felöltözött és röhögve hozta a ház elé a kocsit. Mindketten előre tudtuk, hogy ez lesz.
Én, kivételesen, 17.50-re már kajával, fürdéssel, öltözködéssel, sminkkel együtt készen voltam :-)
Kocsival simán odaértünk fél hétre a színházhoz. Kiálltuk a vécésort, és már háromnegyedkor a helyünkön ültünk. A darab nem kezdődött hétkor, és a nézők úgy szállingóztak be, mintha egy multiplex moziban lennének: kezdés után öt, tíz perccel is még jöttek. Volt, aki erkély oldal helyett erkély középre ült, aztán rájött a tévedésre és átült a rendes helyére, rajtunk, a sor szélén átkelve; ez kb. háromszor ismétlődött meg, nem értem, senki nem képes elolvasni, mi áll a saját színházjegyén?? Ami meglepett, hogy a lépcsőn is ültek emberek, legális, „lépcsőre szóló” színházjeggyel.
Huszonöt perces késéssel kezdődött a darab, de miután elkezdődött, engem már semmi nem zavart. Tökéletes volt a zene, a színészek, a látvány, a dalok. Illetve néha azt mondta az oldalról beszivárgó füstköd, hogy „sssssssssszzzzzzzzz…”, és Mihálka Gyuri mikrofonjával is többször volt valami (recsegett, illetve néha egyszerűen nem működött a hangosítása). De az új Sarah jobb volt, mint a korábbi, a díszlet még mindig sirály – én örömmel laknék ilyen helyeken, bármelyik díszletben, de persze főleg a kastélyban –, és a poénok rendesen ültek. ("Ez rám nem hat!" :-)
És hát Géza!... Nem tudom jobban kifejezni: amikor megjelent, ott akkor megállott a levegő, és az ember lánya csak annyit nyögött ki (magában): „hűűű, bzmeg, … mmmmmmmmmm….!” Még négyszáz méteres távolságból is! Egészen az erkély 9. sorig simán felsugározta a kisugárzását! :-) El sem tudtam dönteni, a megjelenése vagy a hangja jobb-e, de nem is tépelődtem ezen túl sokat.
Az énekhangja neki is, meg Mihálkának is csak egyre jobb lett az idő előrehaladtával. A CD-vel összevetve kicsit idősebb volt a hangjuk, de egyik jobb, mint a másik. Jó: nekem egyértelműen Géza a jobb, mert őt nagyon roppantul csípem, de a kissrác is kezd komolyan jó lenni!
Úgy éreztem magam, mint az a macska, aki elé letesznek libamájat is, egeret is, sonkát is, és azt sem tudja, melyiknek örüljön jobban :-)
A szünetben végigálltuk a vécésort (én csak a biztonság kedvéért). Kellemesen hosszú szünet volt, újrarúzsoztam a számat, és roppant jól éreztem magam, amikor is hirtelen bemondták a hangszórókba, hogy helyzet van, Egyházi Géza rosszullét miatt nem folytatja az előadást, a második felvonásban Bot Gábor veszi át a szerepét, és bocsi, de az átöltözések miatt kicsit csúszni fogunk.
Bennem megfagyott a velő! Éppen azt ecseteltem anyámnak, hogy Géza milyen jó fej, ami a sok Musical Plusz során derült ki („Holtverseny esetén az győz, akit személyesen ismerek” :-), és hogy mennyire kedveli Sógornőm is, én is, meg egyáltalán a jóízlésű emberek; és milyen kellemes emlékem, amikor egyszer egy társaságban fogyasztottunk pálinkát egy fellépés után az éjszakai parkolóban (ahol én persze egy büdös szót sem nyögtem ki, viszont tíz percig közelről láttam Gézát, aki nagyon aranyos volt).
Biztos én hoztam rá a balszerencsét! Lám, ez történik, ha egyszer egy kicsit alaposabban ránézek egy helyes férfiemberre, az azonnal megbetegszik!
Már több színész is elhunyt, miután én élőben láttam őket! Igaz, ők olyan 80+ évesek voltak, míg Géza csak néhány évvel idősebb nálam… Anyám is megnyugtatott a Caruso haláláról szóló történettel, aki állítólag nem akarta abbahagyni az éneklést, és ezért valami torokvérzés következtében a színpadon halt meg (ennek azért utána kell néznem, anyám meséit jobb leellenőrizni).
Aztán az aggódást háttérbe szorítottam, és inkább arra gondoltam, hogy valami más dolga van neki, és amiatt kell megpattannia. Ez a lehetőség kissé dühített, de a kettő közül még mindig ez a jobb. Na de, most jön a második felvonás, maga a Bál, és a csúcsok csúcsa, az El nem múló vágy – valaki mással lássam ezt? Az lehetetlen! Soha eszembe nem jutott olyan opció, hogy ne Gézás előadásra vegyek jegyet! Erre szembesülnöm kell vele, hogy mostantól Bot Gabi a gróf… Hát, őszintén, csalódott voltam és el voltam kenődve (és még aggódtam is, hogy Gézának ne legyen valami komoly baja).
Bot Gábort is hallottam már több fellépésen, de így színházban még sosem láttam. És az az igazság – sosem hazudnék ilyesmiről csak azért, hogy Gézát még jobb színben tüntessem fel –, hogy pozitívan csalódtam!
A második felvonás elejére már egész tekintélyes csúszása volt a darabnak. Valószínűleg emiatt, elég gyorsnak tűnt a dalok tempója az első felvonáshoz, illetve a CD-hez képest. Ez volt az egyetlen hátrány, meg a füstköd sssssszzzzzisssssssszzegése, Drágaszágom. A Carpe Noctem szólóját Bot Gabitól valaki más vette át, aki kicsit gyengusz volt, de ez az apróság nem rontotta el azt a számot. Bot Gabi pedig igazán jó volt! Persze, ő nem Géza, alighanem fiatalabb is nála, és nem állt meg tőle a levegő, olyan magas sem volt, sem annyi sötét méltóság nem sugárzott belőle. De azért, amikor elkezdett énekelni, leraktam a hajamat a meglepetéstől, és az El nem múló vágy is kijött belőle úgy, ahogy annak hangzania kell.
A végén nagyon jó hangulatú tapsrend jött, a földszinten állva tapsoltak az emberek (ez a lelkesedés az erkélyig már nem jutott fel :-(. És ha pozitív oldaláról nézzük a dolgot, tulajdonképpen egy színházjegy áráért két Krolockot kaptunk :-)
Nekem azért inkább hiányérzetem volt, és csalódott voltam. De azért akárhogy is, mégiscsak a Vámpírok Bálja volt, még ha a második fele nélkülözte is a legjobb adalékot…
A csúszások miatt 23.00 is elmúlt, mire vége lett a darabnak. Simán hazaértünk. Én lefekvés előtt még ittam egy pohár – stílszerűen – vörösbort :-) és megettem a direkt erre a célra vásárolt öt darab Szamos marcipános rumos trüffelgolyót, hogy teljes legyen az öröm (ürügy mindig van ;-)
… Azért a csalódás bennem maradt, annyira, hogy másnap éjszaka álmomban visszamentem a színházba, és az előző napi jegyemet lengetve követeltem, hogy engedjenek be a mai előadásra, mert én csakis Géza miatt váltottam jegyet, és ő csak félidőig szerepelt, tehát nekem most jogom van látni vele egy teljes előadást! :-D
És némileg megingott az az elhatározásom is, hogy egyszer majd valami király helyről újra megnézem a Bált. Mert mi van, ha Géza megint elromlik?
