… mondta a kéményseprő, és most már én is :-)
Péntek délután bementem a Sparba sajtot és alkoholmentes sört venni a hétvégére. Mikor húsz perc sor után végre a pénztárhoz értem, a pénztárosnő lehúzta a sajtokat, aztán azt mondta:
- Az italokhoz kérnék egy igazolványt.
Nem voltam túl jókedvemben húsz perc sorbanállás után, és a nyelvemen volt, hogy a mentes sör (= tkp. üdítő) miért is „ital” a Sparnál?, valamint hogy 36 éves vagyok. De mindezek helyett csak annyit mondtam, hogy:
- Ez két alkoholmentes sör.
- Az mindegy – felelte a nő, náluk a rendszerben az szeszesital, nézzem meg, hogy csipog tőle a pénztárgép. Le is húzta a két mentes sört, azok valóban csipogtak, de én morcos voltam, és bár legszívesebben tovább vitatkoztam volna („Az NEM alkohol!!”), inkább hagytam a fenébe és egy szó nélkül mutattam a személyimet. A nő megnézte a 77-es születési dátumot, aztán összevetette a pofámmal, és csak ezek után engedett utamra.
Először dühöngtem, aztán megenyhültem, mert nyilvánvalóan egy csomó harmincasnak látszó tizenéves próbavásárlóval szívatta már meg őket a NAV. Harmadjára jutottam csak addig, hogy ez mekkora egy bók!! Három hónappal a harminchatodik születésnapom után azt feltételezik rólam, még ha csak egy bolti pénztáros is, hogy még nem vagyok tizennyolc!? Ráadásul női pénztáros, aki mégiscsak járatosabb a női praktikákban, mint valami botszemű pasi. Lám, néha mégiscsak jó, hogy farmerban és bőrdzsekiben járok, fotóstáskával, szinte smink nélkül, és hogy pénzt áldozok arcradírra, fényvédő kencére meg retinolos éjszakai krémre! :-)
