Rég nem írtam. Mozgalmas egy hét volt ez – mármint csak úgy magamhoz képest mozgalmas, ami azt jelenti, hogy minden napra jutott valami tennivaló munka után, és blogot írni végképp nem volt időm. Vagy ha lett is volna egy félórám pusztán az írásra, azt még át kell tenni pendrive-ra, átvinni az internetkapcsolattal rendelkező családi gépre, feltölteni a blog.hu-ra, javítani, címkézni… ennyi energiám pedig nem volt :-)
A héten két ízben is nálunk aludt Öcsém. Sőt még több ilyen is várható, és ennek örülök. Elhúzódó tanfolyást követően végre nem tekert/buszozott haza a sötét éjszakában, hanem nálunk aludt, ami mégiscsak a város belseje. Végre jó alaposan kibeszélgethettük magunkat – amikor anyám megunta a saját beszélését, és magunkra hagyott minket –, és hát jó érzés volt a kölyökkel egy fedél alatt aludni, mint gyerekkorunkban. Az egyetlen hátrány, hogy az egyik napon tizenegykor, a másikon fél egykor mentünk csak aludni, így másnap kissé kóvályogtam, de hát erre van a kávé meg a koffeintabletta.
Öccs megnézte a biciklimet, és pozitívan nyilatkozott róla. (Még szép, mivel ő találta a cajgát a Vaterán :-) Átállította a váltót, megbigyulta a bigyót, észrevette, hogy kissé puha a kerék. Második napon neki is fogott késő este felpumpálni a kereket biciklipumpával, de ahogy elvettük a pumpát, a levegő szuszogva jött kifelé a kerékből, ami azt jelenti, hogy a belső már löttyedt, és ki kell cserélni.
Reggelre a kerék teljesen megpuhult, ezért a csütörtöki munkanapom végig izgatottságban telt, mivel délután eltolhatom a biciklit a közel lévő bicikliszervizbe, ahol majd kicserélik a belsőket. És megfordítják az első kerék külsőjét is, mert – magamtól nem vettem volna észre – a gumi mintázatának fordítva volt a választéka, ami nem helyes.
El is toltam kora este a biciklit, nagyon idegesen, mert teljesen ismeretlen számomra ez a biciklis világ, de a szervizben igazán rendes srácok fogadtak, és egy ügyfél sem volt ott rajtam kívül. Tíz perc alatt kicserélték a két belsőt, és megfordították a rossz irányba álló külsőt. Mindezt csak 3.600.- Ft-ért.
A bicikliszervizből rögtön telefonáltam apámnak, aki az utóbbi időben teljesen rákapott arra, hogy velem jöjjön biciklizéskor a parkba :-) Ennek én is örülök őmiatta, mert addig is friss levegőn van, és legalább sétál. Mert amíg én tekerek, addig ő lassan jön ugyanazon az úton, és végül is végigsétáljuk keresztül-kasul a parkot :-)
Most, hogy újak a kerekek, illetve Tesóm átállította a váltót, a bicikli valamivel stabilabban haladt ugyan, de az iránytartásom továbbra is messze van az ideálistól. Tudok ugyan egyenesen haladni, de akármilyen kis hatásra félrerántom a kormányt, aztán „korrigálok”, vagyis nagy svunggal eltekerek a másik irányba; lényegében olyan, mint mikor a részeg Pista teker hazafelé a falu kocsmájából, tíz pálinka után.
Na de legalább egyszer sem estem el, ez mégiscsak szép tőlem.
Ami a család egészségét illeti (értem ezalatt Fatert és magamat), mostanában Vitaminkirályos készítmények beszerzésén töröm a fejem. Ez azóta van, amióta a legutóbbi Tesóméknál tartózkodás során kaptam tőlük egy termékkatalógust, és már három nap múlva vettem is egy orbitális nagy kiszerelésű C-vitaminport, más néven aszkorbinsavat.
Ezt megelőzte egy feszült számolási manőver, míg kiszámítottam, hogy az általam – egészségpénztári kártyával – eddig vásárolt 500 mg-os C-vitaminból egy százas doboz, ami ötven-hatvan nap alatt elfogy (megfázáskor gyorsabban), pont ugyanannyiba kerül, mint a 400 grammos aszkorbinsav, ami viszont egy embernek egy évig is elég lehet. Ráadásul most már nem kapok cafeteriát, az egészségpénztárat is én magam fizetem, szóval még azt sem mondhatom, hogy a tablettás C-vitamin „ingyen van”.
Végignéztem a katalógust, és csomó vitamint meg gyógynövénytablettát találtam, amit én is szedek, de a VK-s darabszám/hatóanyag jobb árban van, mint amit én eddig vettem. Például a szójalecitin, ugyanaz az a kiszerelés, ugyanaz a darabszám
Még hajat is festettem a múlt héten, az egyik munkanap után és Öcsém érkezése előtt. Őrület, hogy szinte világosszőkét kell a hajamra kenni, hogy kijöjjön az a közepes világosbarna, amit akarok… de fő, hogy sikerült.
A hajnövesztéssel jól állok, noha még a vállig érőtől is messze vagyok, de már látszik a növés. Szép az állaga, és talán sűrűbb is. Persze a fazonja most elég hülyén néz ki, hiszen kimondottan rövid hajból lett növesztve. Még várok pár hetet, aztán majd elmegyek a fodrászhoz, hogy kicsit összevágja. Csak nehogy megvaduljon, és többet vágjon a kelleténél… Amikor meg rövidet akartam, akkor mindig hosszabbra hagyta – fordítva vannak bekötve ezek a fodrászok.
Egymás után kiolvastam három thrillert: a Holtodiglan volt az első (időrendben és színvonalban is) – baromira tetszett, jó fordulatok és csattanók voltak benne, és ez egy olyan vétel, amit tutira nem bántam meg. Legszívesebben azonnal újraolvastam volna, de féltem a csömörtől, így elraktam pár héttel későbbre.
A második a Démoni suttogás, olasz thriller, sokáig szemeztem vele, míg végül megvettem. Ez sem volt éppen rossz, de sokkal jobbra számítottam, a gyilkos kiléte pedig teljesen hülyén derült ki és valahogy érdektelen is volt, ami nem igazán jó egy thrillernél.
A harmadik a Nincs menekvés, amit egy kolléga adott kölcsön. Egy elrabolt, aztán kiszabadult nő sztorijának indult, de mivel már a közepénél kiszabadult, tudtam, hogy lesz itt még csavar… És tényleg lett. Kiderült, hogy ki rabolta el és miért, és főleg kinek a megbízásából; hát ez a végkifejlet pont olyan ütős volt, mint a Holtodiglané, azzal az eltéréssel, hogy a Holtodiglan végig istenkirály volt, ez pedig „csak” négyes, és a vége ötös.
Most a Nézd, ki van itt-et olvasom, ami ’Hitler napjainkban’-regény, de humorosan. Nagyon élvezem. Sajnos tudatosult bennem, hogy két dologban biztosan hasonlítok Hitlerre: szeretem a kutyákat és szeretek sokáig aludni – és még csak a regény egyharmadánál tartok, több hasonlóság nem kell…
Kedden és pénteken futottam is. Pénteken öt kört, közben marha lomhának éreztem magam, aztán kiderült, hogy öt körön ez volt a legjobb időm!! - Most vagy nagyon vackul mérem fel a futótempómat, vagy a stopperem kezd kimerülni :-)
Egyetlen hátrány, hogy a parkban egyre több a csöves, olyan helyeken is látok belőlük, ahol eddig nem voltak. Én komolyan nem tudom, mi az isten haragját csinál a közterület-felügyelet (vagy minek nevezik őket most)? A metróban tizenöten állnak sorfalat, hogy a hatvankilós bliccelőket elkapják, de ahol kellene némi tekintélyt mutatni vagy azt mondani, hogy „ejnye-bejnye!”, akkor hirtelen sehol nincsenek, vagy ha vannak, pont másfelé néznek. Tudom, ez demagóg duma, de leszarom, azt akarom, hogy ne legyenek büdös csövesek az életteremben, például a futóparkomban meg az aluljárókban, és pláne ne ennyi!
A hétvégén nagyon házias voltam. Elsősorban vasaltam, mert rengeteg vasalás összegyűlt. Bevallom, hogy ez önmagában még nem hajtott volna munkára, de az összes hosszúujjú blúzom is vasalatlan volt, márpedig ezek kellenek az irodában. Megnéztem a Harry Potter és a titkok kamráját (ez a legjobb film a sorozatból), a Jane Austen könyvklubot és a Párbaj felét, és ezalatt kivasaltam az összes blúzomat és egy csomó ágyneműt. Ez szombaton délelőtt volt, délután pedig moziba mentünk Faterral. Elég szokatlan tőle a mozizás, de tőlem kérte a tippet, én pedig javasoltam a Családi üzelmeket, amiről 1. biztosan tudtam, hogy jó, 2. én is meg akartam nézni még egyszer, 3. szinkronos. Megnéztük, és tényleg tetszett neki.
Vasárnap délelőtt folytattam a vasalást. Utána kitakarítottam a szobámat (Öccs a jövő héten is várható, és már bokáig értek a porcicák). És ha már benne voltam a háziasságban, megcseréltem a szekrényben a téli cuccokat a nyáriakkal.
Eközben néhány ruhát kidobtam, amiket már évek óta nem hordtam, és/vagy kinyúltak, nem tetszenek, lötyögnek vagy éppen feszülnek rajtam. Nem szeretek ruhát kidobni, de elrettentő példa előttem anyám, aki soha, semmit nem dob ki, és plafonig áll a szar a szobájában. Most minek őrizgessek kinyúlt hosszú ujjú pólókat, amikor tuti, hogy én nem veszem fel őket, és ahhoz már igénytelenül néznek ki, hogy tovább ajándékozzam. Így kicsit szellősebb lett a szekrény.
Ahhoz már nem volt energiám, hogy a fehérneműimet is átvizslassam, bár azokat nem túl rég már végigselejteztem, és kidobtam egy csomó mindent (amikért fájt a szívem, de ha nem hordtam őket?). Most valószínűleg nincsenek felesleges fehérneműim, csak a kupleráj nagy.
Vasárnap késő délután Fater kezdeményezésére (!) megint csak lementünk a parkba biciklizni. Lehet, hogy már fáradt voltam, vagy nem koncentráltam, de nagyon vackul ment az iránytartás. Bár a biciklizés maga, az ment. Folyton ideges lettem, ha valaki szembejött, főleg ha kutyás vagy gyerekes egyén (a kutya meg a gyerek csak megy bele a vakvilágba, és még ha ő ki is kerülne engem, nem garantálom, hogy én ki tudom kerülni őt). Sajnos kellemes idő volt, és a fél kerület kicsődült a parkba, így elég nehezen találtam kellően néptelen utakat. Azért sikerült a biciklizés, csak közben alkonyodni kezdett, és mivel lámpám még nincs – hátsó egyáltalán, az elsőben meg elem nincs –, hét órakor hazabattyogtunk. A biciklit sikerült betenni a liftbe (megint!).
Azután lezuhanyoztam, és könnyed esti kikapcsolódásként a Carrie c. thrillert (ezúttal film) néztem, amit eddig még soha nem láttam, csak a könyvet olvastam. Stephen King egy korai regénye. Tetszett a könyv, csak valahogy pocsék a tördelése, kényelmetlen olvasni, igazából csak egyszer olvastam. King-regényekből hajlamosak elrontani a filmet, de ez nagyon a helyén van – bár még csak a negyedénél tartok, de eddig korrekt. Sissy Spacek elmondhatatlanul zseniális színésznő, ezt már más filmjeiből is tudom, de itt újra meggyőződhettem róla. Nem hiszem, hogy ilyen remek kezdés után a végére elrontanák a filmet. Pedig vagy fél éve megvan ez a DVD, csak eddig nem mertem megnézni… Kár volt!
