Ma olyant láttam a Deichmannban, amit gyerekkorom óta nem tapasztaltam az ilyen egyszerűbb cipőboltokban: egy bakancsra ki volt írva, hogy „vízálló”.
Leesett az állam, mert tényleg évek óta nem láttam ilyent. A nyolcvanas években még magától értetődő volt, hogy a tél az hideg, eső, hó, lucsok, sár van az utcákon, ezért természetes, hogy a csizma, ami egy téli lábbeli, az vízálló, a fentiekre tekintettel. Az első cipőboltba bementünk, felpróbáltam a csizmát és már meg is volt, csak akkor kellett lecserélni, ha kinőttem, az pedig evidens, hogy a hólé nem folyt bele, fel sem merült ilyen opció.
Viszont az utóbbi években direkt vadásznom kell vízhatlan, városban hordható női csizmára. Van vízhatlan, de az munkavédelmi bakancs, vagy hegymászó bakancs, vagy orkánanyagból készült hótaposó, amit nem vehetek fel munkába. Vagy pedig helyes női csizma, ami papírtalpú, tűsarkú, ragasztott, és szépen fel van tüntetve, hogy „nem vízálló”; mikor először láttam ezt egy csizmán, nem akartam hinni a szememnek.
Évek óta kétféle csizmám van: az egyik a mindennapos, uniszex, nem beázós, a másik a csajos, színházba és szoknyához való, beázós. Időjárástól függ, hogy melyiket veszem fel, de néha nem az ésszerűség dönt, mert ha muszáj elegánsnak lennem, akkor a beázós csajos csizmát kell felvennem akkor is, ha már az első sarkon bokáig átázom :-(
A nőies csizmám idén lesz ötéves (egész jól bírta) – lassan muszáj újat vennem helyette, mert noha még nem jön szét a ragasztása, de a sarka már vészesen elkopott. A nem beázós bakancsom pedig csak kétéves, de ezt is le kell cserélnem, mivel csakugyan nem ázott be egy télen át, de a második télen elengedett a felsőrész ragasztása egy ponton, és onnantól kezdve természetesen beázott. Innentől kezdve pedig ez már nem téli csizma nekem. Szóval két csizmát kell valahogy vennem ezen a télen…
Átmeneti kabát is kell, ami combközépig ér, mert van a derékig érő bőrdzsekim, amiben fázik a csípőm egy bizonyos hőfok alatt, és van a télikabátom, ami térdig ér, viszont kurva ronda (azt már nem is mondom, hogy télikabát sem ártana, mert igazából funkcionál a meglévő, csak ugyebár rusnya). Az ideális átmeneti kabát eltakarná a csípőmet, tehát az nem fázna, és nem bámulhatnák meg a mögöttem állók a mozgólépcsőn, sőt még szoknyához is felvehetném.
Van ugyan egy szoknyához való vékony kabátom, ami azonban bokáig ér, sietni nem lehet benne, munkába nem hordható, és roppant kényelmetlen, kizárólag színházba veszem fel, de ha igazán hideg van, akkor hanyagolom, mert nem melegít semmit.
Szerencse, hogy sál, sapka és kesztyű terén el vagyok látva, mert akárhogy számolom, a csizmák és a kabát több tízezres kiadást jelentenek. Hiába keresek viszonylag jól, egyszerűen minden hónapban akad valami, ami elviszi a pénzt, vagy pedig több kisebb valami akad, ami szintén elviszi (most éppen toner is kellene a nyomtatóba, ami már önmagában tízezer fölött kezdődik).
A Deichmannban különben azért jártam, hogy mamuszt vegyek. Minden évben október környékén veszek egy mamuszt, ezeket ugye nem évtizedekre készítik, tehát többnyire tavasszal tönkre is megy, akkor kidobom és ősszel veszek újat. Most a tavalyi még egész jó állapotban van, de a talpa átázós és vékony, nem lehet vele a nedves fürdőszobapadlón járni, így most vettem egy vastag gumitalpút. „Azért vettem barna kalapot, mert szürke kalap is kell” :-)
Otthon már naponta néhány órára beindítottuk a fűtést, a munkahelyen ez tegnapig nem történt meg. Tegnap már mindenki vacogott – odakint 12-16 fok, bent teljesen lehűlt a levegő – így felhívtam az illetékeseket, hogy ugyan még nincs október 15., de tök jó lenne egy kis fűtés. Azt felelték, hogy csak akkor lehet, ha három egymást követő napon 15 fok alatt van az átlaghőmérséklet, de azt majd ők tudják, mert figyelik.
Én még épp elvoltam kardigánban és forró hársfateával, de a folyosó másik oldalán lakó kolléganők baromira fáztak, mert az ő ablakaikat kevésbé éri a nap, ami a 40 fokban jólesett nekik, de most nem örültek a dolognak.
Azonban a fűtőemberek megsajnálhattak minket, vagy mások is telefonáltak (vagy a Fontosabb Emberek is fázni kezdtek), mert némi langyos temperáló fűtés azért elindult tegnap délben. Mára ezt lecsavarták, mert 17 fok volt kint. Bent ugyanolyan hűvös volt, mint a korábbi napokban, és több kolléga is meg van fázva. Attól tartok, kissé rám is lehelték a nyavalyás bacilusaikat, mert én is eléggé éreztem az orromat meg a torkomat.
Így, noha futni akartam ma délután, helyette inkább forró teákat ittam és aszkorbinsavat szórtam bele. Tesóm is lemondta a mai jövést – a tanfolyam, ahová ment volna, egy főből állt volna :-) – amit sajnálok ugyan, de mivel ő is meg van fázva, ezért mindkettőnknek jobb, ha hazamegyünk, teát iszunk és korán lefekszünk, mint az öregasszonyok.
Most még csak 19.07 van, és már teljesen sötét van odakint. Mi lesz majd, ha bejön a téli időszámítás? Bár én kedvelem a korai sötétedést. Közeleg a tél! :-)
