Az első Moziünnep, valamikor … hát nem is emlékszem, pontosan melyik évben, de a lényeg, hogy akkoriban még az előző év sikerfilmjeit vetítették újra féláron vagy még olcsóbban. És nem ősszel volt, hanem nyár elején. Az Egy fiúról-t például így néztem meg a Lurdyban.
Később aztán a moziünnepet áthelyezték szeptember végére, négynapos lett, és nem a régi filmeket hozták elő, hanem egyszerűen az akkor futó moziműsort lehetett megnézni sokkal olcsóbbért. Ennek megvolt az a hátránya, hogy zsákbamacskák voltak a még tök ismeretlen filmek, és nem nagyon tudhattuk, mibe futunk bele, de 300 (500, 600, stb.) forintért végül is megéri… Annyira csak nem nyúlhatunk mellé.
A Moziünnep fénykorában Anikó barátnőmmel jártunk ezekre. Nagyon komolyan csináltuk :-) Először is, mindketten beterveztünk két nap szabadságot minden évben a moziünnep első két napjára (csütörtök-péntek). Neki diplomás rendőrként, nekem diplomás köztisztviselőként elég sok nap szabadságunk volt.
Eleinte elkövettük azt a hibát, hogy az előadások előtt próbáltunk jegyet venni a filmekre, de látva az iszonyatos tömeget, a pankrációt a jegypénztáraknál és a több esetben az orrunk előtt elfogyó jegyeket, egy idő után stratégiát váltottunk. Szemmel tartottuk az internetet, és abban a pillanatban, ahogy kitették a moziműsort, azonnal lázasan tervezni kezdtünk. Összeállítottuk a négy nap programját, figyelembe véve a filmek hosszát és a következő film kezdési időpontját, valamint hogy lehetőleg ebédelni is legyen időnk déltájban. Mikor kész volt a műsorterv, valamelyikünk – általában én, aki a város belsejében dolgoztam – elment és megvette a négy napra való összes jegyet.
Így a négy nap alatt vihogva néztük a százméteres sort a pénztárnál, és dicsértük magunkat az előrelátásunkért, melyet persze a tapasztalat érlelt meg :-)
Eleinte váltogattuk a mozikat, később azonban egy adott napon egy adott helyszínen maradtunk, technikai és kényelmi okokból. Az utolsó években például végig a WestEndben moziztunk, mert az félúton van kettőnk között, és mert ott van minden: DM, kaják, tetőterasz, söröző, és közért is, ahol megvehettük egy százasért az ásványvizet, és nem kellett 380 Ft-ot fizetni érte a mozi büféjében :-)
A szépséges Moziünnepes napok úgy kezdődtek, hogy hajnali nyolc-kilenckor összetalálkoztunk az adott helyen, és reggeliztünk, vagy legalábbis ittunk egy kávét (vagy legalábbis én mindenképpen). – Mivel ekkoriban a cafeteriánk is istenkirály volt, és sok kajajegyet kaptam, ezért nem kellett otthonról hozott párizsis zsömlét eszegetni, hanem jó kis főzelékfalós, Don Pepés és más hasonló főzött kajákat ettünk. És a reggelit a Mekiből, ami ugyan szemét, de a reggeli kajáikat és a halas szendvicsüket nagyon szeretem :-)
Miután a reggelitől magunkhoz tértünk, kezdődhetett a filmezés. Alapesetben a következő kezdési időpontokkal: 10.00, 12.00, 14.00, 16.00. Ezeket variálgattuk. Este hat utáni előadásra többnyire nem mentünk el, hanem a négyórás film után inkább már csak söröztünk, és közben kibeszéltük a filmeket. Vagy a 14.00 órás film a gyakorlatban 15.00 órás lett, hogy tudjunk ebédelni. De nagyjából négy filmet toltunk le egy nap, egy ebédszünettel. Ez tizenhat filmet jelentett egy Moziünnep alatt, de volt, hogy többet is sikerült.
Voltak filmek, amiket egyszerűen nem láttam volna, ha nem Moziünnepen nézzük meg. Ilyen pl. a Wall-E, a Rém rom, a Fel!, a Pippa Lee négy élete, Az admirális. Ezekből az első három nagyon kedves animációs, a Pippa Lee nagyon kedves és komoly női film (az xpressnél most kaptam meg ajándékként a DVD-t :-), Az admirális pedig közepesen fárasztó orosz film.
Az Eredetet és a Trópusi vihart másodszorra Moziünnepen láttam. De egyszerűen képtelen lennék felsorolni az összes ilyen filmet, olyan rengeteg volt belőlük. És még a vackabb filmeket is könnyebb volt elviselni, mert csak pár száz forintot buktunk rajta.
Van film, amire egyáltalán nem emlékszem, ez a G.I. Joe; és van, ami annyira vacak volt, hogy egyszerűen kimentünk róla az utolsó tíz percnél (Varázslótanonc). De nem azért, mert rossz volt, hanem mert a szomszéd teremben kezdődött a Karatekölyök, amire be akartunk lógni, mivel a WestEnd mozijában csak a bejáratnál van jegyellenőrzés, a termek ajtajánál már nem :-)
Ilyenformán két filmet láttunk ingyen, a Karatekölyök volt az egyik, a Nagyfiúk volt a másik. Ez utóbbi annyit is ért, amennyit költöttünk rá, de így, hogy beszöktünk a terembe, nagyon kellemesen szórakoztunk rajta.
Az utolsó film végétől, kb. este hattól úgy este kilenc-tízig sörözgettünk, aztán szétoszlottunk és másnap reggel kezdődött elölről az egész. Hétfő reggel fáradtan, de csillogó szemmel mentünk dolgozni :-)
Azt persze soha nem árultam el a munkahelyen, hogy csütörtök-pénteken moziztam, mert még a végén nem engedtek volna szabadságra a következő évben ;-)
Hasonló műfaj volt a Mozifanatikusok Éjszakája, amin csak kétszer vettem részt – azt hiszem, ez nem is volt minden évben – szintén nagyon élvezetes, bár fárasztóbb dolog. Az volt a lényege, hogy 2.000 Ft-ért lehetett venni egy karszalagot, amivel aztán este hattól reggel hatig annyi filmet lehetett megnézni, amennyit csak bírtunk. Természetesen volt egy éjszakai moziműsor, és ez alapján próbáltunk menetrendet készíteni. Sajnos az az egy hátránya volt, hogy teremnyitáskor a jelenlévő háromszáz ember egyszerre bezúdult, így vagy be sem jutottunk, vagy ha igen, nem mindig tudtunk egymás mellé ülni.
Az első alkalommal a Lurdy Házban voltunk, és úgy emlékszem, a Red Bull szponzorálta a rendezvényt, és lehetett egész olcsón vodka-Red Bullt venni. Ez a Red Bull tartott ébren minket :-) Persze vittünk magunkkal zöld vagy fekete teát, és azt iszogattuk elalvás ellen.
Ez az egy hátránya volt az éjszakai mozizásnak, hogy éjszaka tartották, tehát az ember háta mögött már állt egy ébren töltött – rosszabb esetben végigdolgozott – teljes nap, és még ezután „kell” fenn maradni tizenkét órát. Úgy rémlik, mindkét esetben péntekről szombatra virradó éjszaka volt. Vagyis dolgoztunk. Sok kávé fogyott akkoriban.
A fáradtság nagyon érdekesen jött ki az emberen, én például hajnali négykor már alig bírtam nyitva tartani a szememet, de nem is annyira az álmosságtól, hanem fizikailag, mintha kiszáradt volna a szemem, hiába csöpögtettem műkönnyel. És a lábam is bizsergett.
Egyik évben az utolsó filmbe, a Bolondok aranyába bele is bóbiskoltam kicsit, aztán mikor pár hónap múlva már kifutó filmként ötszáz forintért meg lehetett nézni, akkor újra beültem rá, és akkor szembesültem vele, hogy tulajdonképpen a film egyharmadát átaludtam! :-)
A Nem vénnek való vidéket is (én másodszor) Mozifanatikusok Éjszakáján láttuk. Hiba volt, bár rohadt jó a film (főleg Javier Bardem), de tök lassú, és gyakorlatilag nincs benne zene. Éjszaka nem ezt kell nézni, hanem valami pörgős akciófilmet vagy vígjátékot, ami jól ébren tartja az embert.
… Azóta Anikóval megszakadt a kapcsolat, és a moziünnep is megdöglött egy időre, amikor a Cinema City átvette a Palace mozikat. De úgy látszik, nagy volt rá az igény, mert tavaly októberben látom ám a Pesti Estben, hogy megint Moziünnep!
Sajnos, akkoriban volt az, hogy szeptember elejétől október végéig nem volt gáz a házunkban, és minden meleg ruha, hársfatea, vastag zokni és mamusz ellenére pont a Moziünnep hétvégéjén úgy megfáztam, hogy egyedül a pénteki Elrabolva 2.-re vettem előre jegyet, de annyira rosszul voltam, hogy nem bírtam elmenni rá (sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő, hogy megvásárolt mozijegyet veszni hagytam volna). Szombaton pedig anyámat terveztem elvinni a Hotel Transsylvaniára, ami animációs vígjáték, hogy apámnak addig pár óra nyugta legyen otthon. És pont a Transsylvania volt az az egyetlen film, amit a forgalmazója nem engedett akciós áron vetíteni! :-(
Tehát a tavalyi Moziünnep mérlege: egy megvásárolt akciós jegy, amire nem mentem el, és két teljes árú, amire elmentünk ugyan, de annyira szarul voltam, hogy jóformán a halált kívántam a moziteremben :-(
Az idei, októberi Moziünnep sem volt túl sikeres: a csütörtöki napot kihagytam – hogy szabadságot már nem vettem ki rá, az evidens –, csak pénteken néztem meg a Fogságbant, ami iszonyú jó volt, csak a légkondi miatt kissé fáztam a végére.
Szombat délelőtt 2kaliber (ezt kár lett volna kihagyni, Denzel Washington miatt főleg), délután pedig Időről időre, Faterral. Ez utóbbi alatt kezdtem már érezni, hogy szúr az orrom… De vasárnapra már előre megvettem a jegyemet a Hajsza a győzelemért-re (másodszor) – és olyan isten nincs, hogy előre megvásárolt jegyet – megint… – veszni hagyjak. Így tehát megnéztem ezt, aztán hazajöttem kúrálódni, feleslegesen, mert hétfő estére már olyan megfázás tört ki rajtam, hogy kedden-szerdán otthon kellett maradnom.
A fátum üldöz ezzel a Moziünneppel. Vagy nincs egyáltalán, vagy ha van, akkor én rendszerint megfázom akkorra. Mindegy, az ideinek azért pozitív a mérlege, mert a Fogságban egy szuper thriller volt; az Időről időre nagyon édes romantikus film (Bill Nighy!!! :-), a 2kaliber aranyos akcióvígjáték (Denzel! :-), a Hajsza a győzelemért, hát, mindent elmond róla az, hogy én kétszer megnéztem. Jó, azt is hozzá kell tennem, hogy Chris Hemsworth és Daniel Brühl nélkül nem néztem volna meg kétszer, mert nekem ők adták a savát-borsát, de mindenképp jó volt.
