HTML

a hallgatag macska naplója

Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.

Friss topikok

Új csizma, végre

2013.12.09. 15:51 csendes macska

 

Hosszú vívódás után megvettem a téli csizmát. Múlt hét szerdán történt, tovább már nem lehetett halogatni, mert esőt meg havazást jósoltak, nekem pedig szó szerint nem volt mit felvennem, ami vízálló, meleg és munkahelyre is hordható, lévén az egyetlen jó vízálló csukám a (szürke-világoszöld színű) túracipőm, ami félcipő.

Öcsém javasolta, hogy nézzem meg a Josef Seibel márkaboltot a Teréz körúton, mert ott a cipő még olyan, amilyennek lennie kell, garancia is van rá, és a fő döbbenet: van direkt vízálló téli patkójuk. Én utánanéztem a neten a Josef Seibelnek, és már akkor aggódni kezdtem, mikor láttam, hogy a honlapjukon lévő katalógusban nem szerepelnek árak.

Ha valahol nem írnak árat, az csak azt az egyet jelentheti, hogy kurva drága. De én ekkor már eljutottam arra a pontra, hogy „az isten rohassza meg az eget, hogy nem lehet egy valamirevaló téli csizmát kapni, és minden munkanapomat az idokep.hu aggodalmas reggeli böngészése határozza meg”! Más cipőboltot nem is ismerek hirtelen, amit ismerős ajánl. Az árról pedig annyit, hogy ha cigiznék, annyit költenék a cigire, hogy abból a pénzből kb. kéthavonta tudnék venni egy-egy jobb csizmát.

Szóval szerdán elmentem a Josef Seibelbe, és rögtön megláttam azt a csizmát, amit kinéztem magamnak a honlapról. Fekete, cipzáras (a fűzős bakancsokat utálom, és a nyelvük mindig elcsúszik); munkába is hordható, de még akár színházba is, nadrághoz. És ami a fő, a Top Dry Tex matrica ott csüngött rajta. Nem is tépelődtem sokat, hanem kértem az eladót, hogy hozzon belőle 38-ast nekem.

Ezekben az előkelő ruhaboltokban nagyon jó érzés, hogy a vacak ruházatom ellenére sem néznek ki, hanem udvariasak és segítőkészek, mert feltételezik, ha már egyszer ott vagyok, nyilván meg tudom fizetni azt a patkót. Az MBT-imet is így vettem, és kellemes élmény volt. Mindazonáltal sokkal jobban szeretem az önkiszolgáló boltokat. Továbbá ez a bolt, amennyire körülnéztem benne, tele volt egyszerűen álomszép cipőkkel, amikről sütött, hogy kényelmesek, puhák, és akár két napot is gyalogolhatok bennük megállás nélkül úgy, hogy meg sem érzem. Ha milliomos leszek, csak ilyen helyeken veszek cipőt!

Felpróbáltam a csizmát, nagyon kellemes volt, csak az eddig rajtam lévő – szakadt … - bakancshoz képest kicsit szűknek éreztem. A bakancs ugyanis jó lötyögős, sízoknival is belebújhat az ember. De a hölgy megnyugtatott, hogy ez a legszélesebb modell, amellett bőr, és viselés során tágulni fog jó fél centit. Továbbá 100 %-ig vízálló, nem fog beázni. Ezek után megvettem a csizmát.

Egyrészt borzasztó boldog voltam, másrészt viszont úgy éreztem magam, mint aki embert ölt. Harmincezer forintot adtam ki egyetlen pár csizmáért, miközben emberek és kutyák éheznek az országban! … De végül győzött az öröm. Gyerekkorom óta nem volt olyan csizmám, ami meleg és kényelmes, és nem ázik be (mint ezt már többször írtam), és istenem, ha most végre megint egy ilyenem lenne, de boldog lennék…

A csizmát élesben csak szombaton vettem fel, mivel az: 1. munkanap, 2. hetedike, ami a szerencseszámom, 3. Editke szabadságon van és nincs láb alatt, 4. utána Faterral moziztunk. Ideális nap egy új patkó kipróbálásához.

A csizmát reggel fél nyolckor vettem fel, este negyed hétkor vettem le, és ennyi idő alatt sem fájdult meg a lábam. Sőt borzasztó kényelmes volt. Leszámítva, hogy önkéntelenül is igyekeztem óvatosan lépni benne, mert a drága és igazi bőr csizmát úgy tiszteltem, hogy szinte magázva mertem csak hozzászólni. A vízállóságról még nem tudok nyilatkozni, mert három szem hó esett aznap összesen.

Tesóm azóta javasolta, hogy kenegessem igazi cipőkrémmel, meg tartsam sámfán. Ezt a két dolgot szintén meg kellett vennem, mivel eddig nem voltak (illetve sámfám volt valamikor, de úgy tűnik, kidobtam. Egy túl keskeny cipő tágításához vettem, de a cipőt végül kénytelen voltam elajándékozni, ezért a sámfa sem kellett a továbbiakban. Sebaj, van új.)

Olyan ez az előkelő csizma, mint mikor veszünk egy pedigrés palotapincsit százezerért, és akkor még tízezreket kell költeni chipre, oltásra, fodrászra, kutyakajára, közben pedig csak reménykedhet az ember, hogy a buta kis dög nem dugja a nyelvét a konnektorba és fordul fel két héten belül, hanem legalább idővel behozza azt a sok ráköltött pénzt :-)

 

 

komment

Címkék: vásárlás ruhák

süti beállítások módosítása