A szilveszter este nagy részében a netbankomat próbáltam aktiválni.
Egyébként is tök eseménytelen, itthon töltött, alkoholmentes este volt. Olvasgattam az Analfabétát, a számítógépen néztem a Thort, közben a netbankkal viaskodtam, és csak este tízkor jutott eszembe, hogy legalább egy mentes sört ki kellene nyitni. Éjfélkor forralt borral koccintottunk, amiből anyám kifőzte az alkoholt. Ilyen absztinens szilveszterem tizenöt éves korom óta nem volt :-)
A netbankot végül hosszú agymunka után sikerült aktiválni, amire nagyon büszke vagyok. Sőt már az szép tőlem, hogy a banki ügyleteimet rendeztem valamelyest.
Eddig egy közönséges lakossági folyószámlám volt, amire érkezik a fizetés. Amióta úgy-ahogy jól keresek, minden hónapban egy tízezrest félretettem egy borítékba, ez volt a „spórolt pénzem”, illetve ha valamire kellett, azt is innen vettem ki. Tavasszal például hetvenezret ki kellett pengetni a cafeteriában kapott éves bérletem fennmaradó részére, ezt ebből a borítékból szedtem.
Amióta a nettóm még több (bár a cafeteriám ugyanekkor megszűnt, de ez most nem fontos), azóta egy húszezrest tettem a borítékba minden hónapban. De azért kicsit aggódtam a pénz biztonsága miatt, ezért nemrég vettem egy kis házi pénzkazettát, ami kívülről vastag könyvnek látszik, belül viszont egy kis széf. – Ezen röhögnöm kell, mert kulccsal nyitható, de akkor is páncélkazetta, vagy mi.
Ebbe a háziszéfbe helyeztem át a pénzemet, mivel így mégiscsak biztonságosabb. Nem mintha a pulóverek közé dugott borítékot bárki is bolygatta volna, de jobb félni. Persze a folyószámlámon is hagyok pénzt, amikor nem kell mindent elkölteni – néha azért akad olyan hónap is, amikor marad pénzem – de a „spórolt pénz” egészen mostanáig a borítékban, majd a kis széfben lakott.
De azért már felmerült bennem a gondolat, hogy mégsem kellene fizikai formában a lakásban tartani a pénzemet. Ami különben nem tizenötmillió, hanem annyi, hogy egy közepes albérlet kéthavi kaucióját ki tudom belőle fizetni, és esetleg marad még tíz-húszezer. Na de, hova rakjam a pénzt? Ha befizetem a folyószámlámra, akkor sajnos fennáll a veszélye, hogy egyszercsak megvadulok és elköltöm – ismerem magamat –, mondjuk meglátok egy tökéletes télikabátot százezerért, és mire észbe kapok, már ki is fizettem bankkártyával.
Ha beteszem a bankba és lekötöm, akkor nem tudok hozzáférni, márpedig mi van, ha hirtelen szükségem lesz rá? Ráadásul a magánnyugdíj-pénztárak lenyúlása óta folyton felröppentek rémhírek a lakossági bankbetétek esetleges államosításának lehetőségéről is. Bár ez utóbbi kiváltana egy kis felháborodást, nem csoda, hogy újabban nem hallok ilyesmit.
A megoldás akkor került elém, amikor Katival a közlekedési káoszos, mozinézős napon vacsora közben beszélgettünk. Akkor mondta, hogy a lakásvásárlás után megmaradt pénzét takarékszámlán tartja, és nem is akar hozzányúlni, mert az minden pénze. Kérdésemre elmondta, hogy azért bármikor hozzányúlhatna, csak előbb át kell utalnia a folyószámlájára, és akkor kiveheti.
Utánanéztem ennek a bank honlapján, és tényleg van olyan, hogy Takarékszámla. Tipikusan az ilyen csóróknak, mint én, „akik rendszeresen kis összegeket tudnak félretenni”; van rá valamennyi kamat, ugyanakkor bármikor hozzáférhető, és akár 10.000.- Ft-tal is nyitható ilyen számla.
Ez borzasztóan tetszett. A pénzemet illetően – hehe, nem mintha eddig lett volna lehetőségem ilyesmin gondolkodni – szóval a pénzemmel kapcsolatosan a 0 % kockázat híve vagyok, tehát semmiféle állampapír, befektetési alap vagy anyámkínja nem jöhet szóba. Hogyne, hogy aztán öt perc alatt módosítsák az ilyen-olyan pénzügyi jogszabályt, és bukjam az egészet. Viszont az sem nyugtat meg, ha arra gondolok, ahogy egy betörő egyszerűen a hóna alá kapja az angol szótárnak álcázott pénzkazettámat és úgy, ahogy van, elszalad vele. A takarékszámla talán egy ideális köztes megoldás lehet: nincs nálam a lé, amit el tudnának lopni, viszont nem fektetődik be gyanús bizniszekbe és akármikor hozzáférhetek.
Ez persze nem ilyen gyorsan zajlott, hanem több hetes morfondírozás eredménye, mint nálam minden fontosabb döntés.
A spórolt pénzem időközben különben is csökkent 103.000.- Ft-tal, amikor megvettem a 2014. évi éves bérletet. Noha a BKV ennek legfeljebb a töredékét érdemli meg, és szívből támogatok minden bliccelőt, viszont nem bírok gyomorgörccsel utazni egész évben, és lesni, hogy ember vagy embernek álcázott ellenőr áll-e mellettem.
Mikor végül döntöttem a takarékszámla létrehozásáról, egyúttal számlacsomag váltását is elhatároztam, amire már korábban rá akartak venni a bankban, csak én akkor még vonakodtam, mert a Net számlacsomag netbankot is feltételez, amitől féltem. A Net csomag sokkal kedvezőbb – hihetetlen, mennyire képzett lettem pénzügyileg! :-D –, a netbank pedig biztos jó dolog, mert egy csomó ismerősömnek is van.
Igazából az apróbb netes, vaterás vásárlások vagy a kisebb utalások miatt akartam netbankot, kényelemből. Nagyon untam, hogy ha 2.000.- Ft-ért meg akarom venni egy vaterás eladótól a Psycho 2.-t, akkor ehhez be kell menni a bankba, sorszámot tépni, várni, elmondani az ügyintézőnek, hogy mikéne, aztán aláírni, és ha nincs szerencsém, még meg is próbál rám tukmálni mindenféle izét, ami nem érdekel. Sőt tartottam tőle, hogy hülyének is néznek, amiért ilyen pici összegeket utalgatok.
Tehát kellett 1. takarékszámla, 2. netbank, 3. Net számlacsomag, 4. és ha már ott vagyok, nyilatkozni az ingyenes készpénzfelvételről is.
December 27-én, az első munkanapon felkerekedtem, húszezer forint kivételével magamhoz vettem a spórolt pénzemet – baromira nem éreztem jól magam –, és elmentem abba a bankfiókba, amiről jó tapasztalataim voltak. Húsz perc várakozás után kiderült, hogy feleslegesen, mert csak ügyeleti rend volt, ilyesmiket nem lehetett intézni aznap. Kivéve a nyilatkozatot, azt legalább aláírtam.
Hazamentem – a spórolt pénzzel a tárcámban, nagyon fostam, nehogy pont most raboljanak ki –, és csikorgattam a fogamat. Aztán hétfőn újra nekivágtam, de most már nem kockáztattam félórás utazást, hanem a hozzánk legközelebb eső bankfiókba mentem, és 9.50-re, amikor még alig voltak.
Itt pöpecül ment minden. Először megnyitottuk a takarékszámlát. Mikor átadtam a pénzt, furcsa érzésem volt, de azzal nyugtattam magam, hogy mégis jobb egy banki ügyintézőnek adni a pénzemet nyugtáért, mint egy betörőnek, kényszer hatására. Aztán jött a számlacsomag-módosítás meg a netbank. A takarékszámlához csináltattam még egy rendszeres átutalási megbízást a folyószámlámról, egyelőre tízezer forintról. Amennyit minden hónapban biztosan félre tudok tenni. (Reménykedjünk persze, hogy megmarad ez a fizetésem, ami most van, és nem nőnek nagyon a kiadásaim – itt nem gyémántgyűrűre meg bundára célzok, hanem pl. albérleti díjra vagy rezsire.)
Huszonöt perc alatt végeztünk, teljesen leizzadtam, de iszonyú büszke voltam magamra. Ilyen sok mindent ilyen hajnalban elintézni, ez nagyon szép teljesítmény tőlem! A netbankot csak másnap lehetett aktiválni, addig izgultam, hogy a sok kód meg azonosító tengerében kiismerem-e majd magam.
Az vigasztalt, hogy már annyi internetes áruházban, könyvesboltban, fórumon regisztráltam magam, és eddig még mindegyik sikerült, miért ne sikerülne ez is? A netbankot használók között biztos vannak még nálam is ostobább emberek – bár biztos nem sok –, nyilván hülyék számára is fogyasztható a weboldal.
Másnap, szilveszter este tehát leültem a sok papírral és a telefonommal a gép elé, és nekikezdtem. Elvben könnyű volt a bejelentkezés: azonosító, számlaszám, jelszó. Beírtam ezeket, de folyton azt a hibaüzenetet kaptam, hogy „hibás a számlaszám formátuma”. Ja persze, kötőjel kell bele. Beírtam a kötőjelet, de akkor is ezt írta ki. Kötőjel nélkül írtam, de ugyanez történt. Végül észrevettem, hogy a számlaszámba maga a rendszer automatikusan beírja a kötőjelet, tehát ez nem lehet a baj. Hm, talán felcseréltem a 7 számjegyű jelszót a szintén 7 számjegyű azonosítóval.
Beírtam ezt a kettőt megcserélve, és hoppá, sikerült! Bejutottam a rendszerbe, ott még pár beállítást kellett végezni, valamint egyszer lefagyott, ekkor újraindítottam, de különben minden pöpec volt. Ott volt a rendes lakossági folyószámlám – örömmel láttam, hogy már megjött a fizetés –, és ott volt az új takarékszámlám, rajta a tegnap befizetett összeggel.
Legszívesebben rögtön utaltam volna valakinek valamennyi jelképes pénzt, hogy kipróbáljam, megy-e, de senkinek nem tudom a számlaszámát, és igazából nem is akartam, hogy esetleg kudarcélmény érjen most, mikor már sikerül becsekkolnom. A takarékszámlámra persze utalhattam volna, de előbb meg akartam várni, míg az első havi átutalás rendben rámegy.
Azt találtam ki a spórolással kapcsolatban, hogy a hó elején rámegy a tízezer a takarékszámlára, majd ha marad valamennyi pénzem a hó végén is (science fiction :-), akkor abból valamennyit még elutalok rá úgy, hogy ne menjek mínuszba. Teszem azt, harmincegyedikén valamiért húsz rugó van a folyószámlámon, és másnap várható a fizetés, akkor tíz rugót átutalok a takarékra. Vagy ha harminc van rajta, akkor húszat. Nem gyakran marad ennyi, most is csak azért, mert érkezett egy jutalom decemberben, és az ajándék- meg éves bérlet-vásárláson felül megmaradt ennyi.
Azért persze igyekszem nem költeni agyba-főbe, de nagyon jó érzés, hogy most már van bankban félretett pénzem, és hogy tudok neten utalni, ha akarok, nem kell ügyintézőket rávennem ugyanerre.
