Megtaláltam a csodaszert, amely mentálisan visszatart az édesség zabálásától, és ez a gomba :-) A bőr-, majd két nappal később a hüvelygomba, amit a torokgyulladásra kapott antibiotikumtól szedtem össze. A torokgyuszi gyógyulása gyorsabb volt, mint a gomba legyőzése, ez a tanulság, hogy lehetőleg soha többé ne szedjek be antibiotikumot, főleg nem Augmentint, hacsak nem az életem a tét.
Mikor a tünetekből egyértelmű lett, hogy hüvelygombám lett – nem akarom részletezni e tüneteket, de a csillapíthatatlan és a vakarástól csak erősebbé váló viszketés egyértelmű jel – a Canesten kenőcsön kívül utánanéztem a neten, hogy mit kell vagy mit nem szabad enni gomba esetén.
Az igazán vonalas biooldalakon persze leírták, hogy se só, se cukor, se alkohol, se fehér liszt, se tejtermék, se… Borzadva továbblapoztam, de nagyjából az összes vonatkozó weboldal egyetértett abba, hogy a cukor az abszolút tilos.
Úgy szólt a kulcsmondat: „a gomba cukorral táplálkozik”. Ha nem eszel cukrot / szénhidrátot, a gomba kvázi „éhen hal”, ha viszont eszel, csak izmosodik a rohadék.
Ezek után valamiért igen könnyű volt jóformán szenvedés nélkül abbahagyni az édesség kajálását, mivel elképzeltem, hogy minden lenyelt csokifalattal csak erősödik bennem az a kis féreg, ami ezt a rettentő viszketést és igen érdekesen kinéző váladékozást produkálja. (Hogy volt-e esetleg még szaga is, arról nem tudok nyilatkozni, mert a., nem éreztem semmit, viszont b., nincs is igazán szaglóérzékem.)
Ezenkívül még szedtem rengeteg vitamint – mármint még többet, mint eddig, mert a gomba a szakértő weboldalak szerint a vitamint is megeszi a szervezetemből – naponta háromszor toltam a grapefruitmag-cseppeket is, mert az állítólag direkt jó baktérium meg gomba ellen is. (Ha ezt előre tudom, talán eleve az antibiotikum helyett is ehettem volna ezt, ami amúgy hónapok óta itt áll az íróasztalon az orrom előtt.)
Négy nap után már tünetmentes volt a gomba, de addigra már tisztára megszoktam, hogy a kaja utáni desszert maximum aszalt szilva vagy dió, vagy csak egy pár falat kenyérke vagy sajt.
Aztán találkoztuk Kati barátnőmmel és bepalacsintáztunk, de addigra a gomba már elmúlt, viszont a több mint egyhetes cukormegvonás már annyira lecsökkentette az édesség utáni vágyamat, hogy elég is volt ez az egy alkalom, és másnap megint nem kívántam már az édeset.
… Aztán a névnapom is jött, és akkor sajnos persze muszáj volt megennem mint a 16 szem Szamos trüffelt, amit ajándékba kaptam :-), de utána ugyanúgy viszonylag könnyen leálltam az édességről, és másnap nem nyúltam a csoki után.
Szóval rájöttem, ez a csodaszer! Minden fejben dől el. Hiába koncentrálok erősen a zsírpárnákra és a vékony alakra, úgyis csak azt fogom mondogatni magamnak, hogy „Ugyan, ez az egy szelet sportcsoki ide vagy oda igazán tökmindegy!” No de ha a hüvely/bőr- vagy akármilyen gombára gondolok, ami akár egy falat csokitól is újra felütheti a fejét, az már igazi visszatartó erő, számomra legalábbis, úgy látszik, nekem ilyen direkt ocsmány ösztönzés kell. De nem mindegy, ha beválik? :-)
