Nagyon csajos délutánom volt: ma munka után elmentem a Skála Metróba, és vettem három indiai ruhát. Most már igazán jön a nyár – már egy hete június van –, szerintem ma már biztosan volt harminc fok. Még farmerben és rövidujjú blúzban mentem dolgozni, de már szandálban. Ma még ez elviselhető öltözék volt, mert még nem melegedtek át a falak. Az árnyékban még kellemesen hűvös volt, a nap sem perzselt olyan állatian. De minden nappal egyre melegebb lesz, nemsokára 33 fok, és itt az ideje a nyári cuccoknak.
Szégyenlős vagyok és alapvetően nem szeretek szoknyában járni, ezért minden évben addig nyomatom a farmer + ujjatlan blúz kombót, amíg el nem jön az a hőség, hogy már nem bírom. Akkor a farmer helyett a török fazonú, vékony fekete nadrágokat kezdem hordani (ez már jóval 30 fok fölött van), de mikor már mindenféle nadrág túlságosan meleg, akkor kénytelen vagyok áttérni a szoknyákra, amik egyfelől kényelmesek – nem szorítják a hasat meg a combot úgy, mint a nadrág –, másfelől sokkal jobban szellőznek, mint bármilyen gatya.
Amikor pedig már a szoknya + blúz/póló kombináció is túl meleg (magyarán beizzad a hasam a szoknya gumijánál), akkor már csakis egyberuhákat lehet hordani, az „igazi” nyári ruhákat, amikkel gyerekkoromban Dunát lehetett rekeszteni, de most mintha sehol nem lenne normális…
Majdnem akkora kihívás, mint télen egy becsületes csizmát találni. Először is a nyári ruha ne legyen műszálas. Ne legyen vastag. Ne legyen szűk, mint az állat, mert egyrészt izzadok benne, másrészt nem bírok lépni egy szűk ruhában. Ne legyen olyan kivágott, hogy csak D kosarú lányok vehessék fel. Ujjatlan legyen, mert amikor eljön a „már csak nyári ruhát bírok hordani” hőség, akkor muszáj, hogy szellőzzön a hónaljam és ne legyen ott még egy réteg anyag. De lehetőleg ne legyen kombinépántos, mert ahhoz megintcsak dekoltázs kell, és utálom, ha kilátszik a hátam; arról nem is beszélve, hogy 38 fokban, ezerrel tűző napon simán leég a spagettipántból kilógó hátam, amit még nem takar el a hajam, viszont nem tudom bekenni naptejjel sem, mert nem vagyok kígyóember.
A jelenlegi nyári ruháim: a No. 1., a csokibarna ujjatlan kényelmes, mégis szép. Viszont C&A-ból van, ahol egy-egy jó cuccot lehet venni, de aztán soha többé nem kapsz ugyanolyant, esetleg más színben. A C&A-ban ráadásul iszonyat hervasztó színű ruhákat képesek árulni, ez pl. ilyen öregasszonyos székletbarna, de csak ebben a színben volt, még véletlenül sem árulták volna piros vagy égszínkék vagy mentolzöld színben. Mindegy, ez van…
A második kedvenc a kockás elölgombolós a TAKKÓ-ból. Nagyon bírom, csak rövidujjú, túl mély a kivágása (nincs legfelső gomb, szándékosan), és mini. Én pedig szeretem, ha minél több el van takarva a lábamból.
Szintén mini, szintén rövidujjú, elölgombos a C&A-ból (ez pár évvel korábbi eresztés): csak katonai zöld színben volt. Ez kényelmes sportos, de utálom, hogy mini, és az anyaga viszonylag vastag. Hiába szellőzik benne a lábam, ha a felsőtestem olyan anyagba van öltöztetve, mintha csak 25 fok lenne, nem pedig 39.
Aztán két egyforma, egy zöld és egy rózsaszínű, de ezeket már rég nem is hordom, mert műszálasak és minik is, a műszál miatt 25 fok fölött lehetetlen hordani, alatta viszont túl lengék. És egyszer a zöldben gyalog átsétáltam a Margit hídon, a szél pedig valahogy alulról fújt, és konkrétan fel akarta fújni a ruhát a derekam fölé, mintha Marilyn Monroe lennék a szellőzőrácsnál – iszonyú volt, azóta nem mertem újra felvenni a ruhát…
Minden évben futok egy kört nyár elején a boltokban, hogy találtak kényelmes, nem drága és nem ronda, munkába is hordható nyári ruhát, de kb. minden alkalommal lepattanok, mert minden vagy drága, vagy műszálas, vagy vastag, vagy mini, vagy iszonyú kivágott.
Most bementem a Sakál Metróba ezért, mert már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy fogok egyszer indiai ruhát venni, amiből náluk rengeteg van, és tapintásra nem műanyagok, és elég kényelmesnek is tűnnek. – Különben is imádom az ilyen nagy áruházakat, ahol hatalmas a választék, és nem áll a számba három eladó, hogy miben segíthet, hanem hagynak csöndben válogatni. – Kiválasztottam négy ruhát, ebből hármat meg is vettem. Most itthon is felpróbáltam őket, és meg vagyok velük elégedve. Persze majd kiderül a gyakorlatban…
Kényelmesnek kétségtelenül kényelmesek, mert mindegyik nagyon bő, nincs is semmiféle karcsúsítás vagy szűkítés egyiken sem. (Remélem, mikor ezeket hordom, nem fog alám fújni a szél…) Ezekben aztán végképp nem fog zavarni, ha teleettem magam és kidagad a belem :-) Ha nyolc hónapos terhes lennék, és még magamhoz szorítanám Salátát, akkor is beleférnénk a ruhába. De ezeket egy méretben árulják, szóval hiába néz ki úgy, mintha anyám ruháját húztam volna fel, ennek ilyennek kell lennie.
A színük szerintem igen szép, olyan indiaias, tehát nem valami visszafogott, de azért nem közönséges, és még mindig jobb, mint a C&A hervasztó nyugdíjas színei.
Egyelőre van egy drapp alapon színes mintás; egy fekete-bordó, ami arannyal van hímezve, és egy szép zöld. Ha beválnak és igazán megtetszenek – és ha rám szakad az OTP, tudom… - nincs kizárva, hogy visszatérek és újítok még néhányat. Mondjuk, rózsaszínt vagy kéket. Ma fel is próbáltam egy rózsaszínt, de annak túl mély volt a karkivágása, így visszatettem.
Nnnnna. Máris jobban érzem magam :-) Ez egy eredményes nap volt: reggel sikerült futnom – egyáltalán: sikerült felkelnem 4.20-kor!!! –, a meló nyugalmasan telt, vettem almaecetet, ettem gyrost, vettem ruhákat, és most este főztem vagy három bögre macskagyökér-teát, hogy végre igazán alaposan kialudjam magam.
Bár ez hülyeség volt. Minden tea nélkül is simán el tudnék aludni, ha nem is most nyolc órakor, de mondjuk este tizenegykor, amikor odaér a bioritmusom. Mindegy, a tea nem árt; a ruhavásárlás pedig nagyon jót tett a lelkemnek :-)
