Rosszul érintett a 35.000.- Ft-os gázszerelés-számla, főleg mivel amúgy is hó vége volt, és sokkal kevesebbre számítottam. Egész hétvégén a sokk hatása alatt voltam, holott vasárnap Debrecenbe utaztam, mert azt már előzőleg elterveztem.
Debrecenben már voltunk egyszer, áprilisban, és 30 fok volt; most szeptember végén kellemes hőmérséklet, borús idő és a vége felé szemerkélő eső.
Igazából a Nagyerdőben sétálgattam, mert azt a múltkor alig érintettük, aztán az egyik vacak plázában ettem egy elég vacak kínait. Csak miközben ezt ettem, vettem észre a telefonom térképén, hogy van a városban egy másik pláza is, innen nem messze; át is mentem oda és az sokkal jobb volt, de akkorra már megkajáltam …
A szeptember második fele amúgy, amint megérkezett az első lehűlés, a télikabát-vásárlás témája körül forgott. A melóhelyen a szobatársaimmal meg Zsuzsival is kibeszéltük, hogy nem lehet normális télikabátot venni, vagy ha igen, az kurva drága. Én például többnyire veszek egy tizen-valahányezer forintos (kínai gyártmány) akármilyent, kapucnival, aztán az pár év múlva szétmegy, akkor veszek egy másikat. És még akkor is van vele egy csomó baj. Az aktuálisnak tavaly szétment a cipzárja és egy macera volt megcsináltatni; aztán a kapucnija olyan, hogy pontosan a hajtövemnél végződik, miáltal az arcomra, de főleg a szemüvegemre simán ráhull a hó és az eső és szart se látok télen, akkor meg minek van kapucnija…. És a tél további részében pedig kiszakadt a zsebe, ahová mindig sietősen begyűröm a kesztyűmet.
Most vagy én megvarrom a zsebet, de azt már próbáltam és marha rondán varrok (nem lustaságból nem varrom én meg). Vagy elviszem megint megjavíttatni, be a szatyorba, át a városon, két hét várakozás, addig fázzak a ballonkabátban…
Ági kabátját is hordhatnám, de az, mint már írtam, egyrészt egy számmal nagyobb, mint én (mellben), másrészt csak a csípőcsontomig ér, és a fenekem-hólyagom-vesém-combom marhára fázik benne. Ezért csak enyhébb időben hordom, illetve mindig akkor, ha Öcsémékhez megyek ki és esélyes, hogy a kölökkel esetleg le-felmászunk a töltésen vagy leülünk a homokozóban.
A másik verzió az, hogy rászánom a pénzt és végre veszek egy igazán jó kabátot.
… A sors iróniája, hogy ezen az új melóhelyen több tízezerrel nagyobb lett a fizetésem, de ugyanakkor még abban a pillanatban bejött ez a zimbabwei mértékű infláció. Tehát, mintha nem is lenne több a fizetésem. Szóval mondanám, hogy „most aztán igazán megengedhetek magamnak egy jó télikabátot!”, de annyira mégsem, mert ugyanakkor a tojás 35.- Ft-ról hirtelen 85.- Ft lett pár hét alatt, illetve minden más is ugyanígy.
No mindegy, hát nem fogok háromévente egy újabb szar kínai kabcsit venni, ami majd megint szétjön és amúgy is szar, még a szétjövés előtt is. Ezért elkezdtem körülnézni a neten az „igazán jó kabát” kategóriában. Haboztam, hogy szövet- vagy dzsekikabát, és végül a „dzsekis” változat mellett döntöttem, mert inkább sportosan, mint elegánsan öltözöm, amellett hegyi sétáláskor, nagybevásárláskor, karácsonyi vásárban stb. is fogom hordani, és ennek a feltételnek a „dzseki” felel meg jobban.
Ági már évek óta agitál, hogy vegyek Wellensteynt, mert neki is az van és az rohadtul jó; fel is próbáltam az övét és tényleg rohadtul jó, bár egy számmal nagyobb. De például a kapucnija oldalt és elöl fél méterre kijött, mint a nazguloké, esélye sincs a hónak, hogy az arcomba essen. De hát a Wellensteyn olyan kurva drága, hogy a szívemhez kaptam (három évvel ezelőtt is kb. 50.000.- Ft-nál kezdődtek). Így ezt elvetettem.
Most ősszel tehát elkezdtem másmilyen, de hasonló márkákat nézegetni a neten, North Face meg Columbia meg effélék, de mindegyikkel volt valami gebasz. Általában az, hogy a medencecsont felső csúcsánál véget érnek.
Én komolyan nem fogom fel ezeket a „kabátokat” tervező emberek lelkét…. Baszki, télen talán nem fázik az ember segge?! Ott a hólyagom, a vesém, a combom, süvít a mínusz öt fokos szél, de azért grasszáljak olyan kabátban, ami deréknál befejeződik. Bzmeg. … Mintha lenne egy tök jó vastag paplan, ami csak válltól csípőig, avagy lábujjtól derékig melegít, aztán többi részemet majd beleheli a Jóisten, vagy hogy?
Szóval heteken át zajlott a háttérben a „milyen télikabátot vegyek, hol és mennyiért???” projekt. Ugye szeptemberben, a győri kiruccanáskor már elérkezett a durva lehűlés, szóval a dolog kezdett időszerűvé válni. A könnyű esődzseki helyett már a ballonkabátot hordtam (kb. 10-12 fokig OK), utána a bőrkabátomat, aztán az Ági-kabát ideje közeleg.
Lényeg a lényeg, nem akarom szaporítani a szót, de csak visszakanyarodtam fejben a Wellensteynhez. Az ő honlapjukon aztán voltak normális, hosszú kabátok is, annyi, mint a szemét; az igaz, hogy az áraktól lefordultam a székről. De hát, baszki, valamit valamiért, Ági azt mesélte, hogy az övét a tatárjárás óta hordja; én már 45 vagyok, talán már meg se érném, hogy elrongyolódjék az új télikabát…
Az árak miatt nem is bírtam sokáig nézegetni a Wellensteyn-honlapot, de azt láttam, hogy jó sokféle kabát van. Arra gondoltam ezért, hogy elmegyek az egyik boltjukba és csak úgy rávetem a tekintetemet, körülnézek, hogy mégis mi van; aztán majd fizetés után – szeptember végén jártunk – esetleg veszek is egyet.
A gázszerelés utáni hétfőn épp szabin voltam, kora délután moziztam, aztán pedig elmentem bátran a Pannónia utcai Wellensteynbe.
No hát, ide igazán egy élmény volt eleve belépni is. Rögtön látszott, hogy ez teljesen más színvonal, mint a C&A vagy a Skála Metró :-D Elképesztő jó cuccok voltak, én persze a bal térfélre orientálódtam, ahol a női kabátokat tartják. Egy részük olyan vastag volt, hogy még a Déli-sarkon is beleizzadna az ember, és tudom, hogy Magyarországon „enyhe” a tél (jó, nekem a mínusz 5 fok már fagyhalál). Ezért a kevésbé vastagokat sasolgattam. Jött egy tök normális eladó segíteni.
Őszintén szólva, utálom, amikor az eladók körülöttem settenkednek és faggatóznak, no de ez most más volt. Addigra már olyan szimpatikusak lettek a kabátok, hogy akár rögtön is vettem volna egyet. Mondtam a nőnek, hogy ezeket a középvastagokat nézegetem, például ilyent – mert hirtelen volt is ott egy sor, ahol térd fölé érő, kapucnis, de szőrme nélküli, „dzseki” kabátok voltak.
Az eladó adott egy XS-est, hogy próbáljam fel, az ugyan épp jó volt rám, de tudtam, hogy télen majd, amikor vastag pulóvert veszek alá és még esetleg le is ülök benne, már szűk lesz. Ezért inkább S-est akartam. Volt is ott egy. Egy mélybordó színű (Áginak is valami hasonló volt, úgy rémlik). Hát ezt felpróbáltam. Térd fölé ért, isteni zsebekkel (belső is!), a kapucni egy méterre előrejött a szemüvegem fölött, a cipzár kétirányú és műanyag.
Hirtelen azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen ezt most is megvehetném. Most nem tökmindegy, hogy jövő héten (= fizu után) adok ki érte kurva sok pénzt, vagy most rögtön adok ki érte kurva sok pénzt? Előbb-utóbb úgyis akarok egy normálisat. Ez itt tökéletesen megfelelne; nem is fekete, de nem is csiricsáré színű, minden szempontból teljesen kóser, ha itthagyom, még elviszi valaki más. … 45 éves vagyok, szar nyaram volt, megérdemlem, vazze!
Ezért kibújtam a kabátból és mondtam az eladónak, hogy akkor szerintem én ezt itt rögtön meg is veszem.
Ő meg mondta, hogy remek, és pont akciós is. Amit én előzőleg nem tudtam; igaz, hogy az „akciós” is azt jelentette, hogy 79.900.- Ft :-D
Olyan szatyrot adtak hozzá, hogy az már önmagában 800.- Ft lenne más boltban; meg garanciát, használati utasítást stb. Kissé esdekelve kérdeztem, hogy nyugtasson meg, ugye egy ilyen kabát azért jó sokáig megőrzi a minőségét és nem megy szét két év alatt…. Mire mondták a pénztárossal együtt, hogy 5-10 évig kitart.
Nagyon boldogan léptem ki a boltból, ugyanakkor szidtam magam, hogy lehetek olyan hülye, hogy pár nap leforgása alatt százezer ruppót kiadok. No de mit csináljak?! Működő gázkonvektor kell, normális kabát kell; nem cigizem, nem játékgépezek, mindenki kapja be.
Még otthon felpróbáltam a kabátot (ott is isteni volt), aztán eltettem a tárolóba, mert még nem volt aktuális, hogy élesben hordani kezdjem.
Csak utólag gondoltam bele, hogy azért egy ennyire drága kabáttal járni mégis kicsit kockázatos. Mintha a 4.000.- Ft-os ezüstgyűrűm helyett egy 950.000.- Ft-os fehérarany gyűrűt hordanék, amit ha elhagyok a strandon, hát eléggé nyomasztana. Mert eddig, ha pl. a Freiben elkészült a rendelésem és elmentem érte, a cuccaimat az asztalnál hagyva (kivéve táska, azt sosem hagyom ott), nem izgatott, hogy esetleg ellopják a kabátomat, mert a 10 évvel ezelőtt vett fekete ballon nem képvisel valami nagy értéket, no de egy vadiúj Wellensteyn? Jó, nem mintha a Freiben lopni szoktak volna, de akkor úgy mondom, hogy a Gyógygödörben is kimegyek a vécére és az asztalnál hagyom a kabátomat. … Meg a vonaton?
No de mindegy, ezen kár aggodalmaskodni, már megvan a kabát és kész!
Még nagyon sokáig nem hordtam a kabátot élesben, mert jó pár hétig elvoltam a ballonban, aztán a bőrkabátban, aztán az Ági-kabátban. És különben sem akartam munkahelyre felvenni először. Egy ilyen cuccot… Nem, azt csakis szabadidőmben, lehetőleg valami jó alkalommal kombinálva. Ez lehetett volna a Töklámpás Fesztivál (két év kihagyás után végre idén megtartották!! csoda!!), de akkor még az Ági-kabátot hordtam. Végül november közepén, idei utolsó városlátogatásra, elmentem Vácra, és akkor vettem fel a Wellensteynt először.
Ez vicces alkalom volt, mert éppen iszonyat náthás voltam, de már elhatároztam a váci utat. A nátha miatt csak 10.00-től kb. 13.00-ig terveztem az ottlétet, az sétálni bőven elegendő, és amellett napsütést jósoltak, és már hetek óta nem láttuk akkor a napot, gondoltam, ez majd jót tesz a náthának.
Hát először marha fura volt. Ez a kabát, ugyebár, nagy. Elszoktam a hosszabb kabátoktól, és hogy ez igazi TÉLI kabát. Aztán susog menés közben, amit az eddigiek nem tettek. Ráadásul a vonaton le kellett vennem és fel a csomagtartóba, de elég sokan voltak – külföldi turistacsoport – és folyton attól féltem, észreveszik, hogy vadiúj Wellensteyn és elrabolják :-D Úgy olvastam menet közben, hogy a fél szemem a kabáton volt.
A váci beavatás után aztán igazán lehűlt a levegő és most már folyamatosan hordom a Wellensteynt, de minden nap imádom :-) Tök meleg, de nem úgy, hogy lever a víz, hanem csak simán nem fázom. A színe nagyon tetszik, a kapucnija király, azóta nem kell esernyőt sem hordanom. Eddig egy gond volt vele, amikor túl gyorsan rántottam fel a cipzárját és úgy beakadt a bélés, hogy se fel, se le nem mozdult egy milliméternyit sem. Ez persze hogy a melóhelyen történt, ebédszünetben, úgyhogy visszafordultam és kénytelen voltam megkérni az egyik kolléganőt, hogy segítsen :-D Ez vagyok én. Segített is és kiszabadítottuk a bélést, azóta eszméletlen óvatosan húzkodom a cipzárt, és rendben működik.
Úgyhogy most van egy jó télikabátom. Amiben persze nem megyek tüskebokrok közé kirándulni, vagy Zéténnyel homokozni :-D, de az életvitelszerű, jellegzetes tevékenységeimhez tökéletes.
