Két hete megvolt az éves időszakos orvosi alkalmasságim. Már egy éve, hogy felvettek az „új” melóhelyre, hihetetlen…. Utálok orvoshoz járni, különösen munkaalkalmasságira. Mindig bennem van az ideg, hogy mi van, ha egyszer csak valamire kitalálják, hogy nem vagyok alkalmas, és kirúgnak miatta az állásomból anélkül, hogy bármi szakmai hibát elkövettem volna? – Egyedül véradásokra járok szívesen, bár ott meg azért kell küzdenem, hogy adhassak vért.
Már május eleje óta tudtam, hogy 27-én lesz az alkalmassági. Előtte komolyan súlyzózni kezdtem karra, mert mindenki, aki meglátja a karomat, rögtön elkezd sipogni, hogy „milyen vékony vagyok”, ami csak azért mondanak, mert a fenekemet meg a combomat még nem látták. Minden második doki a karom láttán vartyog, hogy sovány meg gyenge, meg mifene. Azt nem tudják, hogy erősebb vagyok, mint ahogy látszom, és csomó nehéz dolgot egyedül cipelek, mert a férfi kollégák ilyenkor sehol sincsenek.
A súlyzózástól ugyan nem vastagodott meg a karom, de legalább valamelyest látszódtak rajta az izmok. 27-e szép, csöndes nap volt, ha nem kellett volna délután az alkalmasságira mennem, igazán élveztem volna: mindenki vidéken volt munkaügyben, kivéve a főnököt, aki meg nem sok vizet zavart. Barbi, Zsuzsi és én elhatároztuk, hogy gyrostálat eszünk – a névnapom megkésett ünnepléseként, ami a múlt héten volt, de akkor munka miatt nem tudtunk ünnepi zabálást tartani. Megettük a gyrost, aztán délután indultam a dokihoz.
Tavaly még a város belsejében volt a magánrendelő, ahol az alkalmasságit végezték, most viszont egy szakrendelőbe kellett mennem, ami kint volt a halál fülén, kb. három buszmegállónyira a Cégtől, ami maga is iszonyatosan messze van. Még az a szerencse, hogy a városnak ez a része bár távoli, de jól megközelíthető, elég egyértelműek a buszvonalak, megállók, négyzetrácsosak az utcák. Kinyomtattam a menetrendet és a Google Maps térképét, és oda is találtam simán.
A rendelő recepciósa először tudni sem akart róla, hogy itt van foglalkozás-egészségügy, de én erélyesen az arcába toltam a beutalómat, erre nagy nehezen beismerte, hogy „ja tényleg, lehet, hogy ők költöztek az első emelet 107-be”. Ezek után felmentem és vártam. Közönséges háziorvosi rendelés volt, akik „soron kívül” végzik a foglalkozás-egészségügyet, de hát most merjek bekopogni a sok sorban ülő néni jelenlétében? … De nem kellett sokat várnom, mire behívtak. Egy tizenhétnek látszó szőke lány volt az orvos (?).
Aggódtam a vizsgálat miatt, mert a tavalyi doki nagyon végigtapogatott. Nem árultam el neki, hogy szívbillentyű-izém van, sem azt, hogy az egyik szememre nem látok, mivel féltem, hogy nem vesznek fel. Ezért tört ki most a frász, nehogy ez a lány végigvizsgáljon vagy látáspróbát tartson… De nem történt ilyen. Csak vérnyomást mért, ami 90/60 volt annak ellenére, hogy kifejezetten jól éreztem magam, délután volt, napközben ittam egy jó tejeskávét, és már felfaltam egy kis gyrostálat is.
Mondta, hogy csoda, hogy nem fordulok le a székről. Én meg mondtam, hogy mindig ennyi szokott lenni. Ebben maradtunk :-)
Viszont nem volt tüdőszűrő papírom, amit csak aznap reggel vettem észre. 2013. májusában még érvényes volt a 2012. augusztusi nagy általános hivatali szűrővizsgálaton elvégzett negatív mellkasi lelet, ezzel felvettek; de az eltelt egy évben már nem voltam jogosult a hivatali szűrővizsgálatra, a kerületi tüdőszűrőm nem küldött behívót, én pedig teljesen megfeledkeztem az egészről. Csak ma reggel döbbentem rá.
A dokicsaj a fejét csóválta, hogy hát az alkalmassági csak a tüdőszűrő papírral együtt érvényes, én pedig győzködtem, hogy nem is találkozom páciensekkel a munkám során, egy irodában ülök (ami igaz is), és hogy azonnal megcsináltatom a tüdőszűrést, bizisten… Végül rendes volt, és megadta az alkalmasságit a tüdőpapír nélkül is.
Borzasztóan megkönnyebbültem, és mivel ilyen rendes volt, elhatároztam, hogy hamar megcsináltatom a tüdőszűrést. Utánanéztem a neten, hogy pontosan meddig van nyitva a tüdőszűrőnk, nehogy lepattanjak a bezárt ajtóról.
Megdöbbenve láttam, hogy a 40 év alattiak tüdőszűréséért 1.700.- Ft-ot kell fizetni!! Mivel a lakossági tüdőszűrés most már nem kötelező, hanem csak „ajánlott” (?), ezért nem küldtek behívót sem. De azért ajánlják, hogy menjünk el szűrni. De persze pénzért.
Felment a pumpa bennem, mert havonta nem apró összeget fizetek egészségügyi hozzájárulásként, és igazán marha keveset vettem eddig ki a közösből, és most egy tíz másodperces röntgenért fizessem ki nyolc liter tej vagy négy doboz tojás árát??!
És OK, ki tudom fizetni, végül is ez nem komoly tétel nekem, na de mi van azokkal, akik sokkal csóróbbak nálam? A munkanélküliek, kiskeresetűek, gyerekeket nevelők, és ami a leglényegesebb, a hajléktalanok? Ugyan mikor fog elmenni egy 38 éves hajléktalan 1.700 Ft-ért tüdőszűrésre? Szerintem készülnünk kell rá, hogy pár éven belül ugrásszerűen meg fog nőni a tbc-fertőzöttek száma. A hajléktalanok között, meg azok között, akikre rálehel egy fertőzött hajléktalan, akinek nem volt 1.700 Ft-ja tüdőszűrésre menni.
Remek! Talán ha kevesebb stadiont építenénk, akkor még mindig ingyenes – és kötelező – lehetne a tüdőszűrés! Bár én dönthetném el, hogy mire költsük a befizetett adómat!
A tüdőszűrő 8.00 – 19.30-ig van nyitva mindennap, én természetesen munkaidőben, reggel mentem oda ;-) De azt sem siettem el. Nem nyolcra értem oda, hanem inkább kilenckor indultam el itthonról.
Simán odaértem, nem volt ott szinte senki, csak egy pasi akarta elkérni a kisablaknál a saját leletét és a kolléganőjéét is, akinek a TAJ-számát nem tudta, a születési dátumát sem, és már majdnem elvitte egy azonos nevű 1978-as születésű nő leletét, amikor is eszébe jutott, hogy rácsörögjön a kolléganőre, aki megmondta neki, hogy 1984-es. – A pasi utóbb elmondta az asszisztensnőnek, hogy rendőr. Hát így már minden világos.
Előkészítettem az igazolványomat, a TAJ-kártyámat meg az 1.700.- Ft-ot apróban, mert biztos voltam benne, hogy nem tudnak váltani, de kiderült, hogy még csak pénzkezeléssel sem foglalkoznak itt a szűrőállomáson, hanem menjek át a pénztárba, és ott kell fizetni.
Hogy hol a pénztár? Magában a kórházban, ami fél megállónyira van, mert a tüdőszűrő egy kihelyezett rendelő.
A nő megírt egy papírt; plusz tíz perc, mert a pecsét a nővérszobában volt, ami jó pár iroda a bejelentkező ablaktól. Azzal én átmentem a kórházba, ahol a portás megmondta, hogy hol van a pénztár. Meg is találtam, ott azonban kiderült, hogy ez nem csak pácienspénztár, hanem az egész hatalmas kórháznak a dolgozói pénztára is, így, ha valamelyik munkatársnak kifizetése van, az is itt zajlik. Már ült is előttem két munkásember. Vártunk tíz percet, akkor bement a két munkásember, további tíz perc múlva pedig én. Egy perc alatt befizettem a pénzt.
Közben észrevettem az ajtóra kifüggesztve a pénztár nyitvatartási idejét: hétfőtől péntekig 8.00 – 15.30-ig, pénteken 8.00-tól 13.00-ig.
Tehát hiába van a tüdőszűrő este fél nyolcig nyitva, ha fizetni kell érte, és a pénztár viszont bezár fél négykor. Ha messze dolgoznék vagy nem tudnék munkaidőben jönni, esélytelen tüdőszűrést csináltatnom. Viszont a munkaalkalmasságihoz kötelező. Talán egy nap szabadságot vegyek ki egy tíz másodperces röntgenvizsgálat miatt?!
Ez alapján nemcsak a szegények és hajléktalanok, de a messze vagy kötött munkarendben dolgozók sem fognak majd tüdőszűrésre járni, tehát a fertőző tüdőbetegségek ugrásszerű megnövekedésére egészen biztosan számítani lehet. Köszönjük!
A befizetési bizonylattal visszabattyogtam a szűrőállomásra. Több akadály már nem volt, elvégezték a vizsgálatot, én pedig mentem vissza a munkahelyre.
A metróig busszal mentem, ami szintén szórakoztató volt, mivel a busz első ajtós felszállási rendszerben működött, viszont már tele volt, így hátra sem lehetett menni, hanem ott kellett csoportosulni az első ajtóban. ráadásul a következő megállónál még felszállt két öregasszony, akiknek szintén az első ajtó előtti térben kellett létezniük, és ők még kapaszkodni sem tudtak mibe, mert az emberek a kapaszkodókon is csüngtek. A sofőr sem lehetett boldog, mivel a kilátást eléggé elfoglalták az utasok. Ha felszállhattunk volna a középső ajtón is, akkor jobban eloszlott volna a tömeg, de hát a szabály az szabály. Ezt is köszönjük!
Két nap múlva meglett a tüdőszűrő leletem, a lelkiismeretem tiszta ez ügyben. Bár nem megnyugtató a lelet: azt írták rá, hogy „fertőző tüdőbetegségem nincs”. Jó, de például a tüdőrák nem fertőző, nem igaz? És még hány tüdőnyavalya lehet, ami nem fertőző? Szuper… De emiatt nem fogok visszamenni hozzájuk, majd legfeljebb egy év múlva, amikor muszáj lesz.
