Három napon belül kétszer láttam a Vámpírok Bálját. Ez életem színházilag legcsodálatosabb három napja!! :-)
A szombat délutáni előadás annyira felvillanyozott, hogy miután hazaértem, visszafordultam futni a Margitszigetre (persze nem azonnal, mert még este nyolckor is világos volt és tömegek az utcán, hanem épphogy sötétedés előtt).
A szombati lett volna a „fő élmény”, erre vettünk jegyet Katival még hónapokkal korábban, és a negyedik sorba, mert a hatodikban a kinézett két hely addigra már elfogyott.
Negyedik sorból Vámpírok Bálja!! Hát lehet bármi is ennél csodálatosabb?! :-)
Csak hetekkel később került ki a szereposztás a honlapra, és akkor láttuk, hogy ezen az előadáson nem Egyházi Géza, hanem Bot Gábor lesz a gróf. Katinak mindegy, hisz még sosem látta a darabot, én pedig tudtam, hogy nem lehet rossz, hiszem augusztusban már voltam kénytelen Bot Gabival hallani egy második felvonást, amikor Géza valamiért megszűnt az első felvonás után. És rohadt jó volt, ráadásul akkor annyira távol ültünk - erkély 11. sor, azt hiszem – hogy még külsőleg sem tűnt fel a változás a maszk meg a jelmez miatt. Legfeljebb az, hogy kissé alacsonyabb.
… Boldog voltam, hogy végre közelről és értő társaságban láthatom a Bált, de azért motoszkált bennem a kisördög. … Azt simán elviselem, hogy egy előadási szezonban ne lássam a Bált. De hogy lássam, és ne Gézával, azt valahogy tűrhetetlennek éreztem. Minden tiszteletem Bot Gabié, aki nagyon kedves – több Musical Pluszon láttuk már – és igazán nagyon szuper énekes, de nekem Géza (is :-) kell!
Ezért összekapartam az utolsó kultúrautalványaimat, amiket még karácsonyra kaptam és addig nem igazán költöttem belőlük, és vettem magamnak egyetlen jegyet a június 12-i előadásra, ahol Géza énekel. (A szereposztás szerint. Aztán majd kiderül a gyakorlatban …)
És még egy oka volt, látni akartam, kibírom-e a hangosítást a földszinten is, ahol jóval közelebb leszek a zenekarhoz, mint eddig bármikor. Nehezen bírom az erős hangokat, és a Vámpírok Bálja zenekara nem az a suttogós bölcsődal. Elég ciki lenne, ha a szombati előadáson pánikrohamot kapok, és ki akarok menekülni a negyedik sor közepéről… A kilencedik sor széle, ahová a csütörtöki jegyem szólt, épp jó volt tesztelni.
A csütörtök esti előadásra kemény volt készülni. Elvileg már nem volt 35 fok napközben, csak 31, viszont a lakásban még megrekedt a forróság, és olyan volt, mintha Kongóban lennék, légkondi nélkül. De mégiscsak elegáns akartam lenni (a Bálról van szó!!) – így felvettem a legszebb hosszú ujjú, vakító fehér blúzomat, a legszebb vakító fekete szoknyámmal, de harisnyát már nem voltam képes húzni, így magas sarkú szandálban mentem. Olyan érzésem volt, mintha egy nyári esküvőre mennék, ahol nem öltözhetek slamposan, mert én vagyok az eskető lelkész.
Nagyon korán értem a színházba, és azonnal lecsekkoltam a szereposztást. Helyes: Géza van kiírva! Pedig aznap kezdődött a foci-vb vagy mi, és átfutott rajtam, hogy esetleg emiatt lemondja az előadást. A férfiak valamiért szeretik ezt az ostoba sportot bámulni. Na de ő ezt nem tette, amiért igazán csodálom :-)
A 9. sor 5. széken lévő helyemről pont jól láttam. Mellettem közvetlenül nem ült senki, mázli.
Aztán kezdődött a darab. Az első perc után kiderült, hogy hálistennek nem visel meg a hangerő, különben is csak a nyitányt kellett „kibírni”, hogy megszokja a fülem. Aztán Alfréd keresi a profot, majd jön a fokhagyma-dal, de azt már élvezi az ember. – Persze a nyitány is isteni, de az egy kicsit nagy váltás az addigi nézőtéri susmorgás után.
A darab pont olyan jó volt, mint eddig mindig. Ez valahogy sosem gyengébb, itt mindig mindenki maximumot nyújt. Voltak apróbb eltérések: például Alfrédot most már nem Mihálka Gyuri játszotta, akit kedvelek, csak éppen nem szerelmesnek tűnt, hanem inkább öcsinek; hanem egy másik srác, akiről inkább elképzeltem volna a hősszerelmes-hozzáállást. Sarah is új volt, szerintem jobb. A hangja legalábbis sokkal jobb annál, mint aki a hivatalos CD-n énekel.
A “de hideg van!” és “ jaj, megfagyunk!” szövegeknél elfojtottam a röhögésemet, mert meleg nyári este volt, a légkondi nélküli nézőtéren állt a levegő és a színpadon is minimum 28 fok lehetett; tehát megfagyásról szó sem volt :-D
… Aztán megjelent Géza. Könnyek szöktek a szemembe. Tényleg, amennyire jópofa és humoros egyén a civil életben, annyira méltóságteljes és sötéten vonzó tudott lenni a színpadon… Legszívesebben azt mondanám, hogy mindig a gróf jelmezében és maszkjában kéne járnia, ha nem tudnám, hogy civilben még sokkal helyesebb.
… Persze nem is ő lenne, ha teljesen pontosan mondta volna a dalszöveget, de hát a jó tulajdonságaiért szeretjük és a hibáiért imádjuk! :-)
Innentől fantasztikusan folytatódott a darab, megnyugodtam, hogy Géza megvan és jól van. Sajnos a hangosítással már eddig is voltak bajok, például – legalábbis a balszélen – nem volt teljesen sztereó a hangzás, és a zenekar hangosítása kissé elnyomta az énekesek szövegét. Aztán sajnos eljött az egyik legütősebb szám, a Meghívás a bálba, amikor értelemszerűen a gróf megjelenik Sarah-nál és interpretálja a meghívását; nos ennél a számnál Géza mikroportja egyszerűen nem kapcsolt be! :-( A zenekar nyomta ezerrel, ő pedig csak a torkával tudott énekelni, de az már a nézőtérre korántsem hallatszott olyan áthatóan és erősen, ahogy kellett volna. Rettentő kínos volt, de kb. a szám végéig fennállt ez az állapot. Rémesen éreztem magam, nyilván neki szegénynek még rémesebb lehetett.
Ezt a malőrt leszámítva nagyjából jól folyt az előadás a továbbiakban. A báli és táncolós jelenetnél szintén kuncognom kellett, mert Géza el-elmosolyodott, neki pedig olyan mosolygása van, hogy muszáj azonnal röhögni tőle. Nem mintha nevetséges lenne, hanem mert szakad róla a humorérzék.
Ezenkívül pedig neki a tánccal való viszonya is sajátságos, tehát, amikor rákezdte a táncolást, akkor szétszaladt a szám és úgy vigyorogtam, hogy majdnem kettéesett a fejem. Pedig most már tényleg egészen jól táncolt! legalábbis, amennyit látni lehetett belőle.
Iszonyú feldobottan mentem haza, annak ellenére, hogy este 22.15-kor a Blahán egyedül kószálni szoknyában, fehér blúzban és kopogós cipőben nem egy életbiztosítás, de minden ember a kocsmák kivetítőjén nézte azt a focis izét, rám oda sem figyelt senki.
Szombaton még hibátlanabbul zajlott minden. A hőmérséklet lement 26 fokra, így könnyedén öltöztem fekete harisnyába, szoknyába és sirály ujjatlan/ujjas felsőbe (= hosszú ujjú, azonban az ujja csak egy laza neccháló). Katival a Blahán találkoztunk, és gyalog mentünk a színházig, mégis maradt még rengeteg időnk. Cigiztünk és vécére is tudtunk menni.
A helyünk ezúttal a 4. sor 10-11. székei voltak. Annyira közel ültünk, hogy hiába a két nappal korábbi előkészületek, mégis izgultam, kibírom-e innen is. De aztán megkezdődött a darab, és noha pár pillanatig kapaszkodnom kellett a karfámba, azért mire Alfréd előjött, már teljesen kóser voltam és örültem, hogy most már az arckifejezéseket is kristálytisztán látom a színpadon.
Eddig még soha nem futottam bele 100 %ig tökéletes szereposztású Bálba. Ezúttal a professzort játszotta a másik fickó, aki szintén remek, de nem volt annyira bácsis és vékony hangú. De azért a magas hangokat kiénekelte rendesen, de nekem a csütörtöki jobban tetszett, ő tényleg reszketeg és roskatag volt.
Azonban boldogságomra Herbertet most Pirgel Dávid játszotta! – Csütörtökön valaki más. – Ő inkább csak a második felvonásban szerepelt, de szakadtunk a röhögéstől, annyira – hmm, nem leszek polkorrekt – isteni kis buzis gesztusokat vetett be, hogy egyszerűen minden egyes mozdulatára szétszaladt a szám. A Herbert-valceren szó szerint sírtunk például!
De természetesen a gróf érdekelt a legjobban. És most megint csak azt tudom mondani, amit tavaly augusztusban, amikor Bot Gabi Géza után beugrott: egyszerűen semmi, de semmi rosszat nem tudnék rá mondani!
Talán csak annyit, hogy nem ő Géza :-)
A maszk meg a jelmez miatt kevés különbség látszott – így, közelről persze észrevehető, hogy nem ő az –, de a mozgása, a gesztusai pontosan ugyanolyanok voltak. A hangja egyszerűen fantasztikus, nagyon tiszta tenor (Gézáé egy picit mélyebb). És megvan az az érdekes tulajdonsága, hogy tudja a dalszövegeket ;-)
Egyébként direkt lecsekkoltam, mikor Sarah háta mögött állt: ő sem éppen kicsi. Remek dolog! És nem is annyira fiatal, mivel ennek is utánanéztem: csak egy évvel fiatalabb Gézánál. Vagyis hattal idősebb nálam. Ez helyes is, mivel a fia Herbert, akinél kissé idősebbnek is kell hogy kinézzen.
Még mindig voltak apróságok, amiket csak most, az ötödik nézésnél vettem észre. Például hogy Chagal is ott van a bálon, sőt mikor minden vámpír halomra rogyik a „kereszt” felmutatásakor, akkor ő vonszolja ki a szerencsétleneket, mivel ez rá nem hat :-D
Továbbá a fohásznál – ami az egyik legütősebb szám – körbeforog a színpad, rajta a fogadó díszlete, ahogy imádkozik a háznép az estében, és Alfréd az ajtónak támaszkodva áll és a többiekkel énekel; és aztán ahogy többedszerre körbefordul a díszlet, Alfréd háta mögött az ajtó túlsó oldalán a gróf áll. Ezt eddig sosem vettem észre, és most teljesen beleborzongtam, annyira hátborsós volt! Konkrétan azért imádkoznak, hogy szabaduljanak a gonosztól meg minden, erre az direkt ott van a ház kellős közepén…. Fantasztikus!
Az Öröklétet is szuper volt ennyire közelről látni, tulajdonképpen az a kedvenc számom. Az El nem múló vágy pedig mind Géza, mind Bot Gabi előadásában isteni volt mindkét napon, nem is tudnám megmondani, melyiküké tetszett jobban – jó, azt talán megmondhatom, melyikük énekelte pontosabban a szöveget :-)
A végén azt éreztem, hogy most azonnal visszamennék és megnézném még egyszer. Bánom is, hogy nem vettem rögtön ott a helyszínen valami last minute-jegyet az esti előadásra, de akkor éppen nem jutott eszembe. Kati is rögtön mondta, hogy még egyszer akarja látni. Hát ez az! Ezért van az, hogy a Vámpírok Bálján többnyire olyanok vannak, akik nem először, de néha nem is másodszor látják, mert aki egyszer meglátja, az függő lesz! :-)
A Blaháig együtt mentünk, aztán szétváltunk. Én még – rám nem jellemző módon – annyira tele voltam energiával és úgy fel voltam dobva, hogy rögtön arra gondoltam, legszívesebben lemennék futni. Annak ellenére, hogy nyáron már csak hajnalban futok, mert délután folyamatosan tele van néppel minden, hiszen már éjszaka is meleg van, és egyszerűen nem mennek haza az emberek soha. Épp ezért nem is a rakparton akartam futni – az fixen tele van turistával –, hanem a Szigeten. Ott idővel csak eltakarodnak a futókörről? Bár azt sem tudom, nekifogtak-e már végre a futópálya felújításának. Rákerestem a neten otthon, de semmi. Így vártam még egy órát, és végül majdnem fél kilenckor, még mindig verőfényben indultam el a Szigetre. A fejemben még folyamatosan Vámpírok Bálja-dalok szóltak, és a pofám előtt a Bot Gabi arca lebegett (persze mint Von Krolock, nem mint önmaga :-)
Odafelé menet még elég sok ember volt az utcákon. Futva közelítettem meg a terepet, elmentem három cigánygyerek mellett, akik közül az egyik naaagyon bátran a fülembe ordított; de hát mit mást is várjon az ember, ezeket csak szülik, nem nevelik. A Szigetre vezető úton is még ezer ember volt, de a futókör tájékán már ritkult a nép. Futó sem volt annyira sok, így több helyem volt. Összességében „tiszta” volt a terep: a gyerek- és kutyalegeltetők már hazahúztak, a párocskák otthon enyelegtek vagy nézték a barátokköztöt, a bulizós fiatalok elmentek a buliba; a félhomályos szigetkörön már tényleg csak pár ember sétálgatott.
Nem bírtam gyorsan futni, így csak a saját kis kocogós tempómban futottam a szigetkört, bár tele voltam boldogsággal meg energiával a színház miatt. 37:07 lett az időm, elég rémes, de önmagamhoz képest nem rossz. És roppant büszke voltam magamra, amiért hétvégén futottam – nyáron ezt sem szoktam –, sőt oda és vissza is futva mentem a lakásig, tehát az még legalább plusz egy kilométer.
…Tessék, ezt teszi velem a Vámpírok Bálja! Még egy párszor megnéztem, és indulok valami maratonon is?? :-)
u.i.: Hajjaj, reggel a Bál Facebook-oldalán kitettek civil fotót az egyik színészről… Nem írom le, melyikről, de hiba volt! Inkább nem is akarok civil fotót látni egyikükről sem, kivéve Gézát, természetesen.
u.i. 2.: Beszéltem anyámnak a két előadásról, és rögtön közölte, hogy szeretné még egyszer látni. Ő is függő lett! :-D
