Jó rég nem írtam blogot. Ez a munkakezdés teljesen felborította a bioritmusomat :-D Írtam már, hogy most nyolctól ötig dolgozom, mire hazaérek és átöltözöm, már hat óra van, és olyankor már az az érzésem, hogy ez már este, ilyenkor nem fogok neki semminek, max. bedobok egy mosást.
Örülnöm kéne, hogy egy órával tovább aludhatok, de – ahogy írtam asszem – ez mégsem jó, egyrészt mert annyira hozzászoktam a korai keléshez, másrészt meg most júniusban a madarak 4.00 és 4.30 között rákezdik, és arra én felébredek. És fél vagy háromnegyed órára már nem bírok visszaaludni, de ha mégis, az még rosszabb, mert akkor a legmélyebb álmomból riadok fel később.
Kedden és pénteken pedig 5.00-kor jön a kukásautó. Ami eddig, mikor én is felkeltem már akkorra, nem zavart, de most az ébresztő előtt háromnegyed órával az ablakom alatt az a marha hangos szar…
Így aztán rémesen aludtam, majd’ mindennap úgy keltem fel, hogy „ma hazajövök, és bizisten korán lefekszem aludni!!”, általában persze ebből semmi nem lett. Talán mostanra már kicsit jobban alszom.
A hétköznapok egyébként átlagosak. Jó, hogy van munkahelyem, annak nagyon is örülök, de maga a hely meg az emberek…. szóval, kábé olyan, mint nagyjából mindenhol. Talán annyi szarkavarást még nem tapasztaltam, de hát máshol sem 6 hét után jöttem rá ezekre.
Itt is egy főosztályvezető pasi és egy fiatalabb osztályvezető csaj van, itt is halálba idegesít a kiscsaj, aki betanít, csak ez máshogy, mint Petra az előző helyemen :-D Most mondjuk jó, mert épp szabin van a héten.
Nem szoktam nagyon beszélgetni, mert időm sincs rá, de ha mégis akad tíz szabad percem, akkor a telefonon olvasok valami érdekeset. De a többiek sem nagyon locsognak, legalábbis a körülöttem lévő szobákban.
Kivéve a főosztályvezetőt, az állandóan pofázik. Ez mondjuk kurvára idegesítő. Jön egy feladat, amiről el kéne mondania, hogy mi az és mit kéne vele csinálni, nettó 15 perc alatt le lehetne zavarni, de ez addig cifrázza, magyarázza, tekergeti, kifejti stb., hogy 45 perc lesz belőle. Ez néha – mondjuk ma – inkább szórakoztat, más napokon viszont kurvára idegesít.
Ami a saját melómat illeti, mindig van egyszerre 2-3 csinálnivaló; aztán néha belejön egy belső kézbesítés, vagy valami bonyolultabb, amire oda kéne koncentrálnom, és természetesen amikor a koncentrálást igénylő dolognak nekifognék, na akkor megcsörren az a kurva telefon!
Vagy akkor, amikor épp kajálok. Ráadásul az értelmes ügyfelek zöme meg se várja, hogy én foglalkozom-e a baromságával, vagy sem (nem), hanem elkezdi fosni a szót, és mire nyolc mondat után levegőt vesz és szóhoz jutok, és mondom, hogy most akkor kapcsolom az ügyintézőt, még ő van megsértődve.
Egyébként itt is megfigyeltem a „főnök-Murphy” törvényt….: A főnökfélék mindig akkor bukkannak fel, mikor az ember épp nem a melóval foglalkozik!
Ez minden melóhelyemen így volt, itt is. Nem mindig jön, ha épp nem dolgozom, és sokszor jön akkor is, ha épp igazán dolgozom, de figyelemreméltóan gyakran kerül elő – a csaj főnök, mert a főosztályvezető egy tohonya faszi és inkább csak ül bent, de a csaj le-föl mászkál. Dolgozom: semmi, kezembe veszem a telefont: ő már felpattan és jön ki; kimegy a szobából, dolgozom-dolgozom, semmi; aztán előveszem a kistükröt, hogy ellenőrizzem a szemfestékemet: erre puff feltépi az ajtót és már jön is be. Ergo csomószor azt látja, hogy épp kajálok/telefont nézek/sminket ellenőrzök. Ez is halálba idegesít. Maradjon a seggén még két percig, míg leteszem a mobilt a kezemből, vagy jöjjön öt perccel előbb, amikor épp vadul dolgozom.
Szóval effélék vannak. Mondjuk most az utóbbi napokban egyfelől marha ingerült vagyok, főleg délelőttönként, de szerintem ez már valami pre-klimax, vagy a rövidebb ciklus miatt most már a 3. héten is menzesz előtti ingerültség van rajtam. Ugyanakkor picit lazábban is veszem az egészet, mert jövő héten Vámpírok Bálja, utána nyaralás, aminek az utolsó napján lesz a születésnapom!!
Zétény 6. születésnapját is júniusban ünnepeltük; én annyira jól éreztem magam, mintha a saját szülinapom lett volna. Marha jó játékokat kapott, remek szabadtéri ebéd volt, és valami isteni gesztenyetorta. A tortából maradt még egy jókora darab, én épp gondolkoztam, hogy kérek belőle, amikor Zsófi megszólalt, hogy nem ehetné-e meg „azt a kis tortamaradékot”? :-DDD
A „kis tortamaradék” őhozzá képest akkora volt, mint nekem egy egész nagytányér kaja, úgyhogy ezen kacagott az egész család. Bizony Zsófi sem marad le Zéti mögött huncutságban :-D
Aztán újra jártam a Tubesen is, de most Zsuzsival, így busszal mentünk fel és le a TV-toronyhoz. Mivel nem értük el az óránként járó buszt – ami szerintem direkt van így –, beültünk a Freibe, ahol én karibi rumos kávét ittam, mert igen ritkán van lehetőségem rá, hogy alkoholos kávét igyak. Reggel ugye nem lehet alkoholt inni, este nem szokásom kávét inni, viszonylag ritka, hogy így jön ki a lépés, mint most, hegymászás előtt, de még a délelőtt folyamán.
Én mondjuk a meredek szerpentinen való buszozástól jobban féltem, mint a hegymászástól, és nem is alaptalanul. A busz száguldozott, mint a veszett fene. Még éppen hogy nem kaptam pánikrohamot, viszont nagyon szép volt az út, és a kilátás is a városra. Azért ha rajtam múlik, a turistaösvényen mentünk volna fel.
A Tubesről a Rotary másik oldalán jöttünk vissza, ahol a múltkor nem jártam, így jó nagy kört tettünk meg, de szuper volt.
Újra megnéztem a Macskákat, ezúttal Faterral, mert ő 1986 óta meg szerette volna nézni megint, de áprilisban már csak oldalerkélyes jegy volt. Aggódtam kicsit, mert Fater majdnem mindenre húzza a száját, hogy ez se tetszik meg az se tetszik, annál jobban megrökönyödtem, hogy most a Macskákra már a szünetben kijelentette, hogy még jobb is, mint a régi, és milyen szuperek a táncok stb.
Meló előtt néha szoktam futni, ebből a szempontból jó, hogy csak nyolcra kell mennem. Sajna nem futok olyan gyakran, mint munkanélküli koromban, részben, mert sokszor van kimerítő programom – például a pécsi túra – ami után dehogy fogok én hajnalban felkelni és futni. Részben pedig, mert míg munkanélküli voltam, nem számított, hogy a hajam négynapos és hogy néz ki, összefogtam lófarokba – persze csak ha aznap nem volt állásinterjúm – és kész. Most viszont mindig ki kell kalkulálnom, hogy a haj ne legyen vállalhatatlanul zsíros a melóhelyen, mert ott nézik. Szóval a hajmosási napok meg a fizikai fáradtság függvénye a futás.
Ja meg valamelyik nap elterveztem a futást, kikészítettem a cuccokat, aztán zuhogott az eső, mikor felkeltem 4.20-kor. De azért felkeltem és le-föl járkáltam, hogy most fussak, ne fussak; végül is már futottam többször esőben, de mi van, ha felhőszakadás-jégeső lesz belőle stb. … Végül visszafeküdtem még egy órát aludni, és a pszichológushoz járás előtt valszeg egész nap gyűlöltem volna magam érte, de most elmagyaráztam magamnak, hogy az egészséghez a jó alvás is fontos, és plusz egy óra alvás igenis hasznos.
Ami még foglalkoztat, hogy nyaralásig le akarok dobni pár kilót. Ez egész jól halad, viszonylag kevesebbet eszem és a lehető legjobban lecsökkentettem az édességet (napi egy-két kocka 85 %-os Lindt étcsoki, de ma azt is almával helyettesítettem). 20 évvel ezelőtt már egész vékony lettem volna így, de most már sajnos nem megy olyan könnyen. A combomat például egyáltalán nem érzem vékonyabbnak. De a hasam már jobb, és a medencecsontomat sem lepi már el a háj. Ha elég akaraterőm lenne, akkor az utolsó napokban át kéne állni „hollywoodi sztárok, ha extrémen le akarnak fogyni valami éhező szerephez”-üzemmódra, pl. napi egy alma, de asszem az nem fog menni, pláne munka mellett. Mert a melóhelyen nemcsak az energia miatt kell az evés, hanem hogy legálisan félretehessem a munkát :-D
Ezenkívül nézem a Dr. Csont sorozatot, és elkezdtem a regényt is olvasni, de szerencsére a moly.hu-n elolvastam, hogy még véletlenül se hasonlítsuk össze a kettőt, mert egészen más. Így olvasom, és a könyv is jó, habár a film még jobban tetszik (egyelőre legalábbis).
Gondolkodom, hogy szeptember elején elmegyek három napra az Annabellába, hogy olyan balatoni kikapcsolódásom is legyen, amikor az van, amit én akarok :-D Ezt még meggondolom.
Ja és Sopronba még el akarok menni, egyrészt Dórival a Cikláment végigjárni, másrészt egyedül, a „háromszög-túrát” (nyugati határszél, majd a turistaösvényen vissza Brennbergbányáig és onnan busszal a citybe). Ez utóbbi konkrétan mostanában kéne, amíg ilyen sokáig van világos este, eltévedés esetére.
Hát ezek vannak mostanában. Meg még biztos egy csomó más minden is, amit most kifelejtettem, de most már olyan álmosnak érzem magam. Mondjuk, tegnap is ez volt. Ilyenkor simán végig kéne dőlnöm az ágyon és akár a „hivatalos” lefekvési idő előtt aludni, amennyit jólesik, de most járt le a mosógép, ki kell teregetni, és arcot mosni, mosogatni, bekészíteni a reggeli kávét… Na jó, a teregetés az első, a többi ráér.
