Amennyire izgultam az utazás előtt, annyira szuper volt az az öt nap! :-) Persze, mindig így szokott lenni, de én mégis mindig izgulok.
Indulás előtti idegeskedésemben egy pillanatra szinte kívántam, hogy bárcsak már a hazaérkezés utáni hétfő reggel lenne… Hát, nagyon hamar eljött az a hazaérkezés utáni, hétfő reggel :-( Még jó, hogy dolgoznom nem kellett aznap.
Akarok írni az erdélyi öt napról, de olyan csodás volt és olyan gyorsan elszállt, hogy még mindig csak ízlelgetem az emlékeimet. Egyszer majd – amikor nem lesz 32 fok és 90 %-os páratartalom a lakásban – leülök és megírom az utat, de most még nem.
… A vasárnapi hazaérkezés utáni kedden már dolgoztam, aminek előnyei is voltak. Például fél hatkor keltem, és mire istenigazából felforrósodott volna a lakás, már a munkahelyen voltam. Ahol persze szintén nincs valami hűvös.
A kollégák fele vetésforgóban mindig szabin van, ez a nyári dolgozás egyik nagy előnye. Most például a paraszt Mari megy el másfél hétre, egyidejűleg a főnök is, noha ő kevésbé zavaró tényező, mint az előbbi. Munka sincs túl sok. Igazából az a rossz, hogy nagy a hőség, nem jár a levegő, hiába nyitunk ki mindent, és az ember még csak a munkában sem tud elmerülni, mert nincs sok csinálnivaló. Bár lehet, hogy így a jobb. Ha most beesne valami rettentő fontos, odafigyelést igénylő izé, arra meg nem tudnánk koncentrálni a meleg miatt.
Két dolgot vártam nagyon július hónapban: az egyik az erdélyi út volt, a másik pedig a Majmok bolygója második része. Az első rész 2011-ben nagyon tetszett.
Azt pedig annak idején meg sem akartam nézni, mert minek, és mert minden mozifilm előtt benyomták az előzetesét, és már torkig voltam vele. Aztán a kezembe került az aktuális VOX, ahol megírták, hogy Andy Serkis játssza a főmajmot.
Erre természetesen azonnal felkiáltottam magamban: „Az más!” és 180 fokos fordulattal, várni kezdtem a filmet. Andy nagyon, de nagyon nagy kedvencem Gollam óta, amiért akkor és ott egyetlen szó nélkül a kezébe nyomtam volna egy Oscar-díjat. (Nem érdekel, hogy CGI volt – azt akkor is ő játszotta el!) Ugyanez az érzés fogott el a 2011-es Majmok nézésekor, mert a Caesar nevű majom pont ugyanilyen zseniálisan volt eljátszva, szerencsére viszont nem volt tudathasadásos őrült kis izé, hanem becsületes állat. Fejben odaítéltem Andynek egy második Oscart, így ő az én szememben két Oscar-díjas színész, akár van neki igazából, akár nincs.
Ezzel nem vagyok egyedül, minimum tíz különböző filmes oldalon száz különböző fórumozó – csak Magyarországon – követelte neki az Oszit, nem beszélve a hivatalos filmkritikusokról, sőt petíció is indult a CGI-alakítások színészi Oscarja miatt; bár ez nem jött össze, de a közönség megbecsülése ezen a szinten maradt.
Az új Majmok bolygója (Forradalom) nagyon jó volt arra, hogy megvigasztaljon az erdélyi hazautazás miatt, de gyengébb volt, mint az első rész. Az elsőben ugyanis az emberszereplők is igen jók voltak, itt azonban Gary Oldman kivételével meglehetősen papírmasék, a női főszereplőt pedig kukázni kellett volna, mert semmi funkciója nem volt, a szar dumákon kívül.
Na de! Ott volt Caesar, aki már nagyon tekintélyes vezére volt a majmoknak, olyannyira, hogy ha szólásra emelkedve kinyitotta a száját, még a nézőtéren is befogtuk a pofánkat; és olyan pillantása volt – ha dühös volt –, hogy legszívesebben lebújtam volna a székem alá. És ott volt a negatív főszereplő Koba, aki már az első részben is felbukkant, de itt kinőtte magát, mivel végül ő robbantotta ki a nagy csetepatét. Iszonyú jó volt a karakter, a sok szenvedésen átment, rusnya majom, aki gyűlöli az embereket, és amikor végre alkalma van, odacsap. Igazi jó pszichopata majom volt, Toby Kebbell alakításában, akit a Spílerben láttam eddig mindössze, és ott csak egy vagányabb rockergyerek volt, de innentől majd komolyabban veszem. – Persze neki nem lett jó vége, de ez várható is volt.
Szóval egész jó kis filmélmény volt, de nem annyira, mint az első, és nem akartam ötször megnézni, mint az Így neveld a sárkányodat 2.-t, hanem csak kétszer, és ez elég is volt.
Múlt vasárnap 34 fokos hőség volt, ezért Faterral strandra mentünk. – Vonakodni szoktam a strandtól, mert vagy épp menstruálok, vagy túl kövér vagyok ahhoz, hogy fürdőruhában mutogassam magam, vagy csóró vagyok a strandbelépőhöz, de ezúttal nem találtam kifogást, és én is szívesen hűsöltem volna, így beleegyeztem. Szombaton Majmok, vasárnap strand, jó kis hétvége ez!
A Csillaghegyi strand a kedvencem a hideg vizével, nagy területével és viszonylagos néptelenségével, így odamentünk. Ráadásul a jegy 900 Ft.
Sajnos mikor odaértünk, láttuk, hogy ez utóbbi tényt mások is észrevették. Már délután 14.00 volt – reméltem, hogy addigra már mindenki kint lesz a strandon, aki oda akart menni –, de mégis úgy kilencven ember állt sorba a pénztárnál. Természetesen ebből csak egy volt nyitva, mert miért is ne.
Gondolkoztunk, várjuk-e végig a sort, de mindenki tíz percig szarozott a pénztárnál, így láttuk, hogy este ötre jutnánk be. Átmentünk a Rómaira. – Fater Pünkösdfürdőre akart, de én megvétóztam. – A Római csak egy megállónyira volt. Nem állt sor előtte. Ebből rögtön sejtettem, hogy itt drágább a jegy.
Valóban, 2.600 Ft volt a felnőtt belépő, de akkorra már annyira vágytunk rá, hogy vízben legyünk, hogy már ez sem érdekelt. 35 fok volt, ránk izzadt a ruha, a hátamra tapadt a hátizsák, vizet akartam! A kabinjegy még 600 Ft volt. Jó, mindegy…
Átöltöztünk és Fater rögtön belement a legnépesebb medencébe. Én addig a polifoamon olvastam, de előtte lezuhanyoztam, így már istenien éreztem magam :-)
Kerestünk egy viszonylag néptelenebb helyet. A Rómainak is nagy a területe, és én még hátrébb vonultam volna, de Fater szeret mindennek a központjában tartózkodni, így kompromisszumként egy közepesen nyugis fa alá települtünk.
Három medencét láttam: az egyik a gyerek volt, oda nem mentem, a másik az úszómedence. Ebben úszkáltam, mert ez viszonylag hideg volt, és kevesebben voltak benne, mint a nagy medencében. Sajnos így is túl sokan. Például a sekélyebb végében a szülők a négyéves kölykeiket tanítgatták úszni, karúszóval, így a rendes emberek már nem tudtak végigúszni egy-egy hosszt. Miért nem mennek a gyerekmedencébe a törpékkel?? Az direkt erre a célra van!
A nagymedence már száz méterről láthatóan tömve volt, de egyszer azért belesétáltam. Diszkózene bömbölt a partján, három vízicsúszda csatlakozott bele, egy-egy ember között 15 cm volt, a parton pedig a Macska-jaj komplett szereplőgárdája pihengetett, akiknek a családonként 8-15 gyereke mind a medencében volt. Ezen okok miatt úgy húsz másodperc múlva ki is jöttem a vízből, vissza a jó kis árnyas fánk alá.
Mivel nem hordok bikinit, csak egyrészest, az pedig jól megtartja a nedvességet, kellemesen hűvös érzésem volt az egész strandolás alatt, még mikor nem is voltam a vízben. Olvasgattam egy krimit és közben nem volt melegem. Már pusztán ezért az élményért megérte kijönni, de a tömegre és a drágaságra tekintettel – nem először – elhatároztam, hogy nyáron, főleg hétvégén, főleg hőségriadóban, soha többet nem jövök strandra.
