Újabban ritkán írok blogot. Pedig napközben mindi eszembe jut erről-arról, hogy ezt le kellene írni, aztán mire eljön az idő…. Hazaérek, megkajálok, rápillantok a netre, és addigra már este van, és/vagy teljesen elfogyott az energiám. Ha pedig meló után még megyek valamerre, akkor pláne nincs erőm írni is.
Lehet, hogy a meleg miatt van – még mindig 30 fok körüli, párás idő van –, vagy a véradás gyengített le… Holott sok dolog foglalkoztat.
Múlt héten Orsi kolléganőm talált egy hirdetést a futanet.hu-n, miszerint október 11-én kis, 3,2 km-es futóverseny lesz a Városligetben. Ő még aznap el is ment és benevezett. – Becsülöm őt, mert csupán egy évvel ezelőtt kezdett futni, de igen komolyan veszi, sőt az augusztus 30-i Brutálfutásra is benevezett már! … És két évvel idősebb nálam! (= csoda, hogy még él, hehe…)
Én még sosem voltam futóversenyen, egyrészt mert eleve utálom a tömeget, másrészt nem futok valami gyorsan – idővel be tudok lendülni, de az akkor sem egy versenytempó –, harmadrészt, mert a futóverseny lényege pont ez: tömegben és gyorsan futni. Szóval nem az én világom!
… De ez a városligeti futóverseny megpiszkálta a fantáziámat. Végül is nem most hétvégén lesz, hanem ősszel, amikor kellemes hűvös lesz, ideális futóidő. És sokára, vagyis addig még felgyúrhatom magam. Valamint, csak 3,2 km, ami általános iskolás koromban hihetetlenül soknak tűnt („háromezer métert futottunk!!!” c. tornaórai horror :-) – de most már, amikor a Szigetkör 5,3 km és elég simán sikerül, meg a rakparti oda-vissza távjaim is kb. 5,3-5,4 km-ek, hát a 3,2 km már igazán nem tűnik egy hosszú távnak.
Szóval még vacillálok – szeptember közepéig lehet a legolcsóbbért nevezni – de asszem, elmegyek. … Baromi szokatlan tőlem, mozit, színházat leszámítva soha nem megyek tömegbe :-)
Orsó aszonta, a nevezési lapon meg kellett jelölni, hogy hány perc alatt futunk egy kilométert. Hát, ez ciki lesz…! Persze az köztudott, hogy lassan futok. De most már jó ideje csakis hajnalban teszem ezt, a délutáni/esti turistajárásos tömeg miatt. Márpedig én bagoly típus vagyok. Felkelek ugyan 4.30-kor, mert szól a vekker, bemelegítek és nekilódulok a rakpartnak 4.45-kor, de hát az csak vicces kis vonszolódás, igen messze van a legjobb formámtól.
Az utóbbi időkben ráadásul apróbb nehézségeim is voltak, amikor először tejeskávét, később pedig koffeines pezsgőstablettát toltam be futás előtt. Ezektől királyul magamhoz tértem és szép tempóm lett, azonban a visszafelé úton, hát…. Mondjuk úgy, hogy az éhgyomorra bevitt koffein és a 35 perces rázkódó mozgás nem egymás jó barátai. Több alkalommal is épphogy az utolsó pillanatban értem be a bejárati ajtón.
Ezért leszoktam a koffeinről, és csak magnéziumtablettát meg pár falatot eszem futás előtt (plusz víz persze), emiatt viszont gyakorlatilag félálomban vagyok, semmi lendület, semmi energia, harci tűz, versenydüh.
Múlt pénteken háromszor meg kellett állnom és belegyalogolni, mert olyan gyengeség lett úrrá rajtam, hogy azt hittem, összeesem, mint egy kis Hamupipőke. Ez valószínűleg még a július 31-i véradás miatt volt, és eléggé megijesztett. Olyan ványadtnak éreztem magam – kivételesen –, mint ahogy kinézek :-D Ugyanis állandóan ványadtnak nézek ki, de ehhez képest elég erős vagyok. Na, pénteken nem így volt :-(
Most hétfőn már egyszer sem kellett belegyalogolnom, egyhuzamban futottam végig a távot, viszont igen lassan, mert belegyorsításkor úgy éreztem, nem bírom. Emiatt aztán a jó esetben 39:00 alatti időmből szépen 40:07 lett.
Ebből csak annyi a lényeg, hogy kiszámítottam a perc/km hányadosomat. Azt már tudom a menő futóblogokból és –fórumokból, hogy a jobbaknak 6, esetleg 5:30 körüli az idejük. Hát az enyém, miután a Google műholdas térképén egy vonalzóval kiszámítottam a távot és elosztottam vele a futott időimet, szóval jócskán 7, sőt 7:30 fölött volt :-(
Nagyon elkeseredtem, mert arra számítottam, hogy azért ennél jobb vagyok. De egyszerűen nem bírok sebességet fokozni (legalábbis hajnalban, kávé nélkül). Vagy tartok egy egyenletes, kényelmes lassú tempót, ami idővel szépen begyorsul és a végére talán hajrázok is; vagy rákapcsolok én, de akkor kiköpöm a tüdőmet és szétrobban a szívem. Ami idegesítő, tekintve hogy évek óta "futok". Ez van, kész…
Azért persze megpróbálok majd ráfeküdni a sebességfokozásra, valamennyire csak sikerül. Az a baj, hogy mintha nem jönne megfelelő mennyiségű levegő a tüdőmbe. Nem vagyok én bálna…
Az az egy vigasztal, hogy Orsi sem sokkal gyorsabb nálam, és mégis benevezett, sőt a nevezőirodában nem röhögték ki és nem mondták, hogy menjen inkább sakkozni. Ezért talán két hónap múlva csak akad ott még egy-két ember, aki nálam is lassabb lesz. … Ha pedig mégsem, hát valakinek utolsónak is kell lennie :-) A nevezési csomagban reggeli meg rajtszám is van, legfeljebb menő emlékeim lesznek arról a napról :-)
