37 évesen albérletben lakni egyedül, annál már csak egy cikibb dolog van: 37 évesen a szüleinkkel lakni otthon. Mármint ezt gondoltam eddig, mivel szégyellnivaló tény volt ez, amit lehetőleg nem is vallottam be másoknak, vagy csak úgy, hogy „a szüleimNÉL lakUNK”, mintha többen lennénk, mondjuk rajtam kívül valami pasi is. Mert az összes ismerősöm, aki nem költözött el otthonról, magához költöztette a Bélát/Juliskát, és akkor az máris nem ciki dolog lett, hanem nagycsalád, többgeneráció, együttélés, egyik nap anyu főz, másik nap én, a macskát meg felváltva etetjük, szóval egy überfrankó dolog.
Na de nekem nincs pasim, és kétséges, hogy ha lenne is, kibírná-e anyámmal félóránál hosszabb ideig. Így elköltöztem a jó kis albérletbe, ezt is hosszú noszogatás után, mivel félek a változásoktól. Most majd önálló, felelősségteljes nőnek fognak gondolni – hittem én –, aki vállalja a külön háztartás vezetésének felelősségét, és nem éretlen felnőttnek, aki csak ott lakik a mamahotelben.
De nem!
Tapasztalok olyan hangokat – jó, elsősorban anyámtól, és Évi nénitől, aki a kilencvenediket tapossa –, hogy ez így is nem olyan jó. „Hát, te tudod” – mondják, és olyasmi arcot vágnak, minta tizenhét éves lennék és hat hónapos terhes.
Anyám közölte, hogy amíg albérletben lakom, „tulajdonképpen a semmiért fizetsz”. Nem is tudom. Szerintem egy 36 négyzetméteres, jó helyen lévő, futóútvonal közeli, emeleti lakásért a bérleti díjam nem sok; arról nem beszélve, hogy mi van azokkal, akik vidékről jönnek Pestre és muszáj nekik albérletben lakniuk? A semmiért fizetek?? Hát ez nagyon kifacsart, anyám-szerű megfogalmazás…
Olyan aggodalom is van, hogy „most, hogy anyám nem főz rám, majd elhanyagolom az étkezést és tönkremegy a gyomrom”. Azért ez sem így van. Persze hogy nincs a hét minden napján Sztroganoff-bélszín meg rántott libamáj, hisz össze kell húznom a nadrágszíjat, főzni is csak kevéssé tudok, és az energiát is sajnálom a nagy főzicskélésekre. De azért normálisan kajálok. A mai ebéd például hagymás rántotta volt egy fél kiflivel, utána 1 paradicsom és 1 paprika. Ezzel mi a baj? Reggelire pedig kenőmájas, fél kifli, tejeskávé, alma, 1 paprika.
Néha több egymást követő napon eszem ugyanazt, ha pl. veszek egy kiló csirkemellfilét, és nyilvánvalóan nem fogy el egy nap alatt. Na és? Ha pedig épp van pénzem – jellemzően hó elején – akkor néha veszek egy jó gyrost a sarkon. 600.- Ft, tele van zöldséggel, hússal, jó kis vékony tésztába tekerve. Utána egy sportcsoki, és megvolt az étkezés. Tényleg nem értem, miért gondolják, hogy aki egyedülálló, az csakis állott pizzán vagy házhoz szállított kínain, vagy konzervgulyáson élhet.
Fizetem a számláimat, mosok, takarítok, bevásárolok, ügyelek rá, hogy mindig legyen WC-papír meg tej, szóval tényleg nem értem, mi lenne a baj. Talán a van rajta sapka / nincs rajta sapka esete ez. Mindenesetre amíg a fizetésemből megtehetem, maradok :-)
