Szombaton munkanap volt, de engem elengedtek kora délelőtt, cserébe azért, hogy pénteken végig őrködtem, akkor pedig mások mehettek haza. Hazajöttem pihenni kicsit, aztán anyámat sétáltattam jó hosszan – sárkányeregetés –, ettünk egy szelet pizzát és én este még egy franciadrazsét meg egy deci vörösbort a Barbitól kapottból.
Erre vasárnap reggel úgy ébredtem, hogy iszonyúan fájt a fejem és émelyegtem. A legrosszabb fajta migrénjeim szoktak így kezdődni, ez meg most ráadásul a gyomromat is akarja! Nosza, összekészítettem pár falat reggelit, amivel bevehetem az Algopyrint.
Sajnos az Algopyrin a pár falattal együtt tíz perc múlva kijött belőlem, és ezután minden étellel és itallal ez történt. Ittam fél pohár kamillateát, tíz perc múlva kihánytam. Még vizet sem lehetett inni, mert rájöttem, hogy tíz perc múlva még a tiszta víz is kijön belőlem.
Nagyon szar volt, mert így nem vehettem be gyógyszert és a fejem továbbra is iszonyúan fájt (még ez is). Továbbá hajat kellett volna mosnom a shikaki növényi hajmosó porral, amire már nagyon készültem, ráadásul ezt eléggé hamar, mert Fatert vártam, aki 11.00 körül volt várható egy monitorral a számítógéphez.
Tízkor – miután kihánytam az aktuális korty vizet – nekiálltam vizet forralni a shikakaihoz. Nagyon kíváncsi voltam erre az izére, miután már sok jót olvastam róla a neten. Sokkal lelkesebb lettem volna, ha nem vagyok totál legyengülve a tápanyaghiánytól és ha nem kell attól félnem, hogy a művelet közben újra elhányom magam.
A leírás szerint kb. 2 evőkanál port kell forró vízzel elkeverni úgy, hogy tejföl állagú legyen; ez nekem sehogy sem sikerült, túl híg lett a pempő. Így tettem bele még némi port. Sötétbarna, üledékes izé lett az eredmény. Ezután bevizeztem a hajamat és vártam, hogy kicsit kihűljön a shikakai. Aztán a kád fölé hajoltam – a gyomrom!! – és szépen felvittem a hajamra a barna vackot, eleinte kézzel, a maradékot pedig csak úgy rálöttyintettem a hajamra. Jó alaposan bedörzsölgettem, kicsavartam – barna szemcsés víz csöpögött a kádba – és egy rákcsattal összefogtam. Elég ocsmány lett, de nem csüggedtem, mert olvastam a neten, hogy ennek bizony így kell kinéznie.
Tíz perc hatóidő után leöblítettem a shikakait, és meglepődtem, mert teljesen kijött a hajamból, ami viszont tökéletesen tiszta lett és valahogy dúsabbnak tűnt. Mármint, miután megszáradt. Vizesen csak egy összetapadt közönséges vizes haj volt, de két óra száradás után igazán nagyon szép lett, selymesnek érződik és dúsnak látszik a tükörben. Azóta eltelt egy nap, és még mindig nagyon szép! :-) Majd ha több tapasztalatom lesz, újra írok a fejleményekről.
A nagy növényi hajmosási erőlködésben ittam egy kis vizet, ami hiba volt, mert 11.30-kor rám jött az újabb öklendezés. Faternak természetesen pont ekkor kellett telefonálnia! :-) Elég ciki telefonbeszélgetés volt, mert két hányásroham között kellett szavakat kipréselnem, amikor pedig ő beszélt, akkor én néha hánytam közben. Szerencsére utcáról hívott és nemigen észlelte.
És különben azért hívott, hogy meghúzta a lábát és nem jön. Ritkán mondok ilyent, de most nagyon örültem ennek. <- Mármint hogy nem jön.
Így lefeküdtem 12.00-kor csak úgy keresztbe az ágyon, aztán 15.30-kor ébredtem magamtól. Próbálkoztam a sovány túró-kifli-alma-kamillatea menüvel, egy-egy falatkát mindenből, és ez úgy látszott, működik. Ezen felbátorodva C-vitaminporos vizet is ittam, mert a szokásos vitaminjaimból egyet sem tudtam beszedni reggel. Ez viszont hiba volt, 18.45-kor az almával együtt visszajött a C-vitaminos víz is.
Este még nem voltam képes eldönteni, jöjjek-e dolgozni reggel, vagy sem. Beállítottam a szokásos fél hatos ébresztőt. De éjjel vacakul aludtam, bárhogy tettem a fejemet, fájt a nyakam és a fejem. Ha jobbra fordultam, fájt, ha balra fordultam, fájt, ha hanyatt feküdtem, akkor fájt a legjobban. És folyton féltem, hogy ha felkelek, megint hányok, mint tegnap. Így aztán az ébresztőt tovább állítottam 7.50-re, akkor pedig betelefonáltam a munkahelyre, hogy mára kiveszek egy szabit.
Az itthon töltött hétfő biztos jó hatással van rám, mert már délután kettő van és nem hánytam. Igaz, csak falatkákat kajáltam. A közértbe muszáj volt lemennem kifliért és borsmenta-teáért, de még azt is megúsztam.
Tűnődöm, hogy mitől tört rám ez a hirtelen vasárnapi gyomorbaj. Leginkább az idegeskedésre, az időjárás-változásra (szerdán jön valami vad lehűlés) meg a kezdődő menstruációra gyanakszom. Esetleg a múlt vasárnapi futás miatti idegesség csak most, koncentrálva csapott le rám… De az is lehet, hogy egyszerűen csak túl sok mindenfélét zabáltam össze az elmúlt időszakban. Vagy az epém. Vagy mindez egyszerre.
