A szabadságom első napja, és szégyellem, de holtfáradt vagyok. Vagyis inkább feszült és energiátlan. Még nem tudtam kellőképp lelazítani az utolsó munkahét fáradalmait. És napokig felújították a folyosó végén lévő szemétledobót, ezért egy frászban voltam, hogy hová teszem a szemetet, ha majd megtelik a zsák, mert valamelyik másik emeletre kell hurcolni, de szinte mindegyiket épp felújítják. Pontosan most, ahogy hazajőve kiszálltam a liftből, láttam meg, hogy a miénk már kész van! Ez isteni szerencse, mert holnapnál tovább már nem tudnám tárolni a szemetemet. Nagy feszkó volt ez is.
A múlt hét folyamán annyit zabáltam – főleg édességeket persze – hogy mostanra valahogy megcsömörlöttem, és jóformán nincs is étvágyam. Főleg édességekre nem vágyom :-) Ez roppant jó, de kissé furcsa. 52,1 kg vagyok, ruhástól. Nem nagyon kívánok enni, pedig vettem sült csirkemájat és hasábkrumplit, amit lassan meg kéne vacsoráznom (főzni most nincs erőm).
Tegnap este megcsináltam a teljes haj hennázását. Döbbenetes élmény volt. Örökös balfék létemre felkészültem minden csapásra, amivel riogattak: lefolyik a henna, vagy száraz marad, mocskos lesz a teljes fürdőszoba, narancs lesz a bőröm, nem lehet leöblíteni stb. Ezzel szemben úgy jártam, mint aki nagyon fél a szüléstől, de mégis tök könnyen megszül: tökéletesen eltaláltam a hennamassza állagát, ecsettel egész könnyen felvihető volt a hajtövekre, utána pedig kézzel gyaszatoltam bele a haj hosszára. A 100 grammos hennacsomag felvett kb. 3,5 deci vizet, ami bőségesen elég volt a vállnál kicsit hosszabb hajamra. Öt kilóval nehezebb lett a fejem, de rácsavartam több réteg folpakkot, aztán egy zuhanysapkát, a fülemről letörölgettem a hennát és szinte tök tiszta is maradt.
A fürdőszoba csak annyira lett maszatos, mint vegyi festés esetén. A hennás tálat a mosdókagylóba tettem, mindent letakartam újságpapírral, de ez felesleges volt. Épp csak a mosdó lett olyan, illetve a kád, amibe beledobtam a hajfestő ecsetet, miután már végeztem a hajtövekkel.
Reggel 10.30-tól állt a henna bekeverve, délután 16.55-kor kezdtem felkenni. 17.30-tól szikkadt a fejemen. Négy órán át akartam rajta hagyni, tehát 21.30-kor kellett volna lemosnom, csakhogy 21.15-kor kezdődött a Gázláng a Dunán. (Vagyis reklámszünet nélkül.) Ha közben nekiállok lemosni a hennát, akkor vagy a film elejét, vagy a végét nem látom. Így aztán végignéztem a filmet, és csak 23.10-kor kezdtem leöblíteni.
Felkészültem rá, hogy ez rohadt nehéz lesz, de teljesen simán lejött a hajamról a trutyi, igaz, vagy húsz percig kellett zuhanyoznom, és a kád tele lett barna-narancssárga lével, de egy idő után csak megtisztult a hajam, a kádat pedig egy mozdulattal tisztára csináltam.
Ezután még jó félórát ébren töltöttem, mivel vizes hajjal nem feküdhetek le, mert szörnyű fejjel ébredek másnap. Függőlegesen ülve olvastam, és majd’ belealudtam. Jócskán elmúlt éjfél, mire hivatalosan lefeküdtem, ma viszont 7.50-kor keltem, mert 1. hátha felhívnak a munkahelyről, 2. még pár vásárlás hátravolt, és korán akartam nekikezdeni.
Most vörös vagyok, mint a népi Kína, vagy mint egy ír boszorkány. Isteni! :-)) Fáradtan vonszolódtam egész nap, de ha tükörbe néztem, rögtön fülig ért a szám! Öt és fél óra hennapakolás eredménye: a hajvégeimen, ahol világosabb a vegyi festés, lángvörös, rezes narancsvörös; a hajtöveimen, ahol az eredeti sötétbarna hajamat fogta be, ott pedig nagyon mély sötétvörös. Az ősz hajszálaim világos rézvörösek. Kíváncsian várom, milyen lesz holnaputánra, amikor megmosom, és addig is oxidálódik a színe. Ráadásul most úgy száradt meg, hogy nem is esik az arcomba.
Ha nagyon eltérő lenne a hajam két része közti színkülönbség, akkor esetleg a téli szünet folyamán még egyszer hennázok, attól sötétebb lesz a most világosabb rész, a haj minőségének pedig csak jót tesz. Már vettem egy kevésbé márkás, de 100 %-os hennát e célra. 700 Ft volt a 100 gramm. A tegnap felhasznált Khadi 2.400.-, igaz, volt benne még ez-az a hennán kívül, szóval ez sem pénzkidobás, de azért hosszú távon mégis inkább a 700 Ft-osnál maradok.
A múlt hét, az utolsó munkában töltött hetem, egész normálisan telt. Már többen szabin voltak, például a tirpák Mari, ami a komfortérzetemet jelentősen növelte. Sajnos Editke végig bent volt, ami csökkentette a komfortérzetemet, de hálistennek csomó karácsonyi ünnepségre elmászkáltak a főnökkel együtt, és szinte egyik délután sem voltak láb alatt. Az utolsó napokban még összecsaptam egy-két melót, aztán részemről redőny :-)
Szerencsére nagy közös irodai ünneplés nem volt, pedig ettől rettegtem. Főnök is, Editke is ilyen csapatban hujjogós típus, végig féltem, hogy majd kitalálnak valami összeülős koccintást, de szerencsére nem. Mi a lányokkal megajándékoztuk egymást. Eredetileg úgy volt, hogy csak Orsi, Barbi és én hárman veszünk egymásnak ajit, szigorúan 1.500.- Ft összeghatárig, és nem többért!!
Ebből az lett, hogy Barbi átadott nekem egy komplett bőségszarut, volt abban édesség, tea, szaloncukker, fülbevaló és anyámkínja. Égett a fülem, mert én egy vitamint, egy kesudiót és egy sajtot vettem neki, ami tkp. fillérre követte az összeghatárt. Ezért még aznap délután vettem neki valami plusz bigyót, amit azóta már el is felejtettem.
Orsi és én kb. egálban voltunk, az ajándékok értékét tekintve. Azonban Zsuzsinak csak egy 30 dekás csokival készültem, de Barbi megsúgta, hogy ő viszont igazi ajándékot vett nekem. Erre gyorsan felmarkoltam otthonról egy jóféle hajbalzsamot, és ebédszünetben vettem egy kellemes szemhéjpúdert és ezt a hármat vágtam hozzá (tőle egy macskás fülbevalót és sok szaloncukrot kaptam, amik el is fogytak a múlt héten, amikor még volt étvágyam az édességekre).
Bogi is vett ajándékot Orsinak és nekem; mi pedig nem vettünk neki semmit, hanem a soron következő ebédszünetben kirohantunk a sarki Lushba, és ott vettünk egy menő sirály szappant.
Forralt bort is akartunk inni a közeli karácsonyi vásárban, Barbi, Orsi meg én, de ez nem jött össze, mert Orsi kedden és szerdán volt szabin, Barbi hétfőn volt szabin, a fennmaradó napokon pedig nem tudtunk volna egyszerre mindhárman megszabadulni. Főleg nem alkoholosan dolgozni utána fél ötig… Pénteken délben akartunk végül kimenni, de ez sem jött össze: Evetke (akinek szokott gazdateste, Emőke már szabin volt) totálisan rátelepedett Barbira, aki nem rakta helyre, ezen Orsi meg én is berágtunk, ráadásul nekem megjött a menstruációm és annyira görcsölt a hasam, hogy egy egész Algopyrint be kellett vennem. Abszolút nem vágytam semmiféle forraltborozásra, csak hazamenésre és ágybabújásra.
Hát így nem ittunk forralt bort – az idén sem.
A két hétvégi napot, mivel tudtam, hogy a boltokban irtózatos tömeg lesz, szándékosan nem vásárlással töltöttem, hanem pihentem és sétáltam. Így igen kellemes volt az aranyvasárnap, tülekedés nélkül :-) Aztán vasárnap este hajat festettem, ma pedig még bevásároltam egyes kajafajtákat. Ajándékból már minden megvan, ma már ’csak’ a lottó, gyümölcs, szalámi meg effélék voltak hátra. És a karácsonykor elmaradhatatlan Szamos trüffelgolyó, amiből lehet, hogy veszek még egy adaggal – ne már csak szentestére legyen! – de azt már egy másik Szamosban, hogy ne mosolyogjon meg az eladó...
… Most hétfő este van, épp mosok, miközben ezt írom. Ez is egy kis stresszforrás, mert tegnap észrevettem, hogy centrifugáláskor kissé csöpög az egyik csap, ami a mosógép fenekébe csatlakozik. Jól meghúztam a tömítőcsavart vagy mit egy fogóval, de gőzöm sincs, jó irányba húztam-e, így míg el nem kezdődött a mosás, egy izgalomban voltam, hogy nem fog-e szétfolyni az összes víz a fürdőszobában. Most már a második adag megy, és nem folyik, lekopogom, hálistennek. Kicsit még mindig csöpög, de kevésbé.
Vettem estére egy feszültségoldó sört, azt majd kibontom a vacsora csirkemájhoz. Inkább a sör, mint a Seduxen… Alkoholos sört – Kaiser’s –, ezúttal. Most erre van szükségem.
Nincs nagyon karácsonyi hangulatom, de ez talán majd idővel megjön. Inkább szünidei hangulatom van. Nagy öröm, hogy az ajándékokat már mindenkinek megvettem (beleértve szerényen saját magamat is).
Holnap a karácsony előtti utolsó nap, sajnos takarítanom kell, és mindenképpen kell kenyeret venni, pedig 23-án már igazán utálok vásárolni. De a kenyér mégiscsak kell, és 27-én megyek legközelebb boltba. Addig csak kell valamivel ennem a reggeli mozzarellát, nem igaz?
