Írnom kellett volna az ünnepek alatt, de egyszerűen lusta voltam hozzá. Vagy fogalmazhatok úgy is, hogy nem volt energiám. Vagy, ha volt egy üres órám, inkább olvasgattam vagy filmet néztem, mint hogy bekapcsoljam ezt a marha lassan életre kelő gépet :-) Na de akkor lássuk most!
December 19-én dolgoztam utoljára. Jött az „aranyhétvége”. Ekkor én nem vásárolgattam, csak sétáltam a városban és lazultam. Az utolsó bevásárolni valókat 22-23-án vettem meg. Tudom, rúgni való az olyan ember, aki az utolsó napon még vásárol, de hát kenyeret mégiscsak vennem kell, és annak 27-ig ki kell tartania, tehát nem fogom egy héttel korábban megvenni, csak hogy csökkentsem a tömeget a boltokban.
23-án futottam egyet, de nagyon ciki volt, tiszta gyengének éreztem magam annyira, hogy többször is bele kellett sétálnom. Nem volt erőm, a szívem ki akart ugrani, a gyomrom pedig úgy elszokott a rázkódástól, hogy azt hittem, kidobom a taccsot. Csak az utolsó kétszáz méter volt úgy-ahogy elviselhető. Le is állítottam a stoppert még félidőben.
A szentestét az ősöknél töltöttem. Délelőtt még takarítottam, hajat mostam, aztán át az ősökhöz. Felkészültem rá, hogy a., marha későn szentestézünk, b., anyám műsorozni fog – mert minden évben ezek történnek, de meglepő módon anyám normális maradt, a karácsonyozást pedig már este fél 7 körül megkezdtük. A vacsora kissé elhúzódott, aztán pedig odaragadtam félálomban a tévé elé, és éjfél után kerültem ágyba.
25-én még szintén az ősöknél ebédeltem, kora délután, a délelőttöt pedig a régi szobámban töltöttem az ágyban henyélve, olvasgatva és szunyálva. Az albérletben megszoktam a jó kis fűtést, ehhez képest a régi lakásban rohadt hideg volt, így inkább a paplan alatt léteztem.
26-án kimentünk Tesómékhoz családi köszöntésre – persze csak Fater és én – utána pedig a nagycsaládi karácsony lett volna, de őszintén szólva ehhez marhára nem volt kedvem. Nem mintha nem szeretném őket, mert szeretem; sőt a helyszín is ideális, mert az albérletemtől mintegy 150 méterre esik, de többnyire egy sarokban állok és alig beszélgetek valakivel. És ha mégis, az még rosszabb. Már mindenkinek családja meg gyerekei vannak, csak nekem nem; aztán erről magyarázkodni kínos. És a melóm is csak egy ócska közszférás izé. Öcséméknek sincs gyerekük, de ők legalább házasok, és érdekes dolgokat csinálnak. És én még le sem léphetek félóra után, mert mégiscsak együtt érkeztünk a kölykökkel.
De szerencsére idén a kölyköknek sem volt kedvük a nagycsaládira menni, így egyszerűen nem mentünk. Vagyunk vagy tízen unokatesók, plusz azok gyerekei, plusz a nagynénik és -bácsik, meg még a távolabbi rokonok, szóval miért pont mi hárman hiányoznánk. Némi bűntudattal, de egyszerűen hazamentem és ágyba bújtam az aktuális könyvvel.
27-én Fater névnapja. Megint csak a családi lakásba mentem névnapi ebédre és köszöntésre, utána Faterral elmentünk a közeli fürdőbe, ahová azonban nem jutottunk be a délutáni nyitva tartás huszadik percében, mert addigra betelt a létszám. Utálom ezt a csordaszellemet! Ünnepek vannak ⇒ fürdőbe kell menni. Szilveszter van ⇒ bulizni kell. Bezzeg két héttel korábban, mikor először jártunk ott és szintén hétvége volt, félházzal üzemelt a fürdő, mert a népek vásárolni voltak (mert ünnep előtt ott kell lenni). Átmentünk a Rudasba, ahol dettó száz ember várakozott az előcsarnokban, és ki volt írva, hogy a jegyeladás szünetel…
Annyira dühös voltam, hogy hazaérve dühömben lementem futni a rakpartra, pedig rohadt hideg volt. A pulóveremre rávettem a polárfelsőt, a sztreccsgatya helyett egy vastag fekete házinadrágot húztam és végtelen lassan, kényelmesen kocogtam végig a távot. Sikerült megállás nélkül végigfutni 36 perc alatt, sőt egy ponton már annyira kimelegedtem, hogy le kellett húznom a kesztyűmet. Holott mínusz 2-3 fok is lehetett.
28-án csakazértis visszatértünk a fürdőbe, de most hajnali 9.00-kor. Ezúttal bejutottunk, bár már most is sokan voltak. Én alig éltem a korai kelés miatt, de aztán valamikor a fürdés félidejében felébredtem és onnantól már jól voltam. A három óra leteltével hazaszaladtam ebédelni, aztán vissza a közeli plazába, ahol anyámmal találkoztunk, akit a hagyományos karácsonyi mozira vittem el.
Még a mozi előtt úgy éreztem, feltétlenül muszáj megvennem azt a vámpíros regényt, amivel hónapok óta szemeztem (Fekete Tőr Testvériség 1. kötet). Ebből összesen vagy tíz kötet van, és az olvasói vélemények elég pozitívak. Én pedig mit nem adnék egy jóféle vámpíros vagy más borzongatós könyvért végre, amiben a Halhatatlan óta nem volt részem, és előtte is inkább csak a Harry Potterek voltak ilyenek! Az Alkonyat marhára nem jött be, pedig nagy reményeket fűztem hozzá. Túl azon, hogy pocsékul van megírva, nekem egy vámpír igenis gyilkoljon és szexeljen!
… Na, ezeket az elvárásaimat a Fekete Tőr-sorozat teljesítette, most már a második kötetet olvasom, és eddig nem csalódtam benne :-)
Anyámmal a Paddingtont néztük meg, ami roppant aranyos mozi volt. Családi film, sőt ifjúsági, de a rendes felnőtt emberek is marhára élvezték.
29-én szintén anyámat vittem el vásárolgatni, hogy Faternak legyen egy kis nyugta, de ez csak kb. délig tartott, mert marhára lefárasztott az öreglány. Különben is, eddig a szünet szinte minden napján találkoztunk, és irtóra megviselte az energiaszintemet. Így délben elváltunk, én pedig megnéztem az Eszeveszett meséket, ami jó kis morbid argentin film volt, amit szinte direkt nekem csináltak, hiszen nagyon bírom a fekete humort.
A hajam második hennázását is erre a hétfői napra terveztem be. A saját sötét hajszínem és a korábban világosbarnára festett tincseim között túl sok színkülönbség mutatkozott, így még egyszer rámentem. Ezúttal a webáruházból rendelt, 700 Ft-os hennával.
Kicsit aggódtam, hogy olcsó húsnak híg a leve, de ez a második hennázás is kellemes meglepetést okozott. Hat órán át ázott a bekevert henna, aztán hajat mostam, felkentem, hagytam 4 órán át hatni és leöblítettem. A fürdőszoba alig piszkolódott, a henna negyedóra öblítéssel kijött, és a haj színe kicsit egységesebb. A lenövés persze látszik. De azért szép, természetes vörös színe van.
30-án megvettem a Fekete Tőr 2. részét. De ezúttal egy másik Ulpius-boltban, hogy ne röhögjenek ki az eladók :-) Még olvastam ugyan az elsőt, de tudtam, hogy szilveszterkor és január 1-jén nem fogok boltokba menni, és ha végeztem az elsővel, hátha azonnal szükségem lesz a másodikra. Így inkább előre megvettem.
A szilveszter rém békésen és nyugalomban telt. Nem volt valami bulizós hangulatom, inkább kellemes punnyadtságot éreztem. Délután sétáltam egy órácskát, mivel egy cikkben olvastam, hogy a hidegben való sétálás jó hatással van az egészségre. Ezután hazamentem és ezerrel olvastam a Tetovált lányt, amit a január 1-jei családi ebéd alkalmával visszaadni ígértem Faternek, és még csak a közepén tartottam. Ezért aztán a nap hátralévő részében végeztem a könyv hátralévő részével. Aludtam egy órácskát, aztán a vámpíros regényt folytattam. Közben este lett. Bekapcsoltam a tévét, néztem a Vaskabátokat, de csak fél szemmel, mert közben olvastam.
Eszembe jutott, hogy dorbézolni is kellene, ezért felbontottam a három alkoholmentes sör egyikét. Éjfélkor ittam egy ujjnyi bort abból a fincsi mézborból, amit Öcséméktől kaptam karácsonyra. Isteni finom volt, de annyira elszoktam az alkoholtól, hogy ennyit is alig bírtam legyűrni… Aztán megittam még egy mentes sört, és éjszaka megnéztem az Óvakodj a törpétől-t.
Újévkor átsétáltam az ősökhöz lencsefőzeléket ebédelni, aztán haza, hogy folytassam a vámpírregény olvasását. Este végeztem az első kötettel és azonnal nekikezdtem a másodiknak.
Most január 2. van, már voltam lent tejért, hajat mostam – hennázás óta most először –, és este megyek Orsival Vámpírok Báljára!! :-)
Tettem újévi fogadalmakat is, bár nem valami komolyan, és majd meglátjuk, mennyit tudok belőlük megtartani:
- nem fogok gonoszkodni és a mások* bajának örülni,
- nem fogok túl sokat aggódni feleslegesen,
- próbálok fittebb lenni, ami kevesebb és egészségesebb evést, valamint több mozgást jelent.
*Megjegyzem, természetesen csak azok bajának szoktam örülni, akik amúgy megérdemlik azt, és nem ártatlan emberekének.
… Most megyek szunyálni egy félórácskát, aztán készülődöm a színházba. Nem túl ideális 0 és -3 fok közötti hőmérsékletben, várható ónos esőben színházba menni. Muszáj melegen öltözni, és nem vehetem fel a kopogós, csajos csizmát, mert az csak a bokacsontomig és nem stabil. Legszívesebben tűsarkút, miniszoknyát és selyemblúzt vennék fel, ezekből alighanem csak a selyemblúz marad, és még úgy is lehet, hogy megfagyok. De a Bálért mindent :-)
