Ma megint csak itthon futottam a lakásban, mint szombaton. Részben az útlezárások és a rendőrök miatt, részben egyszerűen nem volt hangulatom felöltözni és lemászni a sok ember és útépítő munkás közé a rakpartra. Most komolyan, mért kell folyton mindent felszedni és átépíteni, pláne mindig ott, ahol az ember futni akarna! Szép tavaszias idő is van, így nyilván tele a terep turistával meg sétálóval, ahhoz pedig ma én antiszociális vagyok. Hétfő van!!
Hazaérkezéskor ezért kombinéban és bugyiban, futócipőt felöltve, a tévé előtt kezdtem helyben futni, de most már nem 46 percet, mint a múltkor, hanem 1 óra 1 percet. Ez, ha a az időt és a kényelmes 6:30-as tempómat összevetem, 9,4 km-t eredményez, vagy ha feltételezem, hogy ennél kicsit „gyorsabb” voltam, akkor 9,64 km-t. Most csak az volt a célom, hogy szoktassam a szervezetemet – és a bélrendszeremet – a Midicittá 7 kilométeres távjának megfelelő időtartamon keresztüli folyamatos rázkódáshoz és meg nem álláshoz.
No nem mintha nem futottam volna még 7 km-t egyhuzamban, de minél többször megteszem, annál kevésbé parázok majd áprilisban. Kellemes kimerítő edzés volt, tök izomlázam van a vádlimban. Az is lehet, h. keményebben tapostam a talajt, mint élesben odakint? Különben meg aki futópadon teper, az talán nem edz?? Na ugye.
Különben nem lett hasmenésem. Bár igaz, hogy lehetőség szerint óvatosan kajáltam, és a túl sok tejterméket elkerültem az elmúlt napokban; és jegyzem, hogy miket kajáltam. Az persze lehetséges, hogy ezt egy idő után felfüggesztem, ha már túl sok lesz az ebből is egy kicsit / abból is egy kicsit folyamatos írogatása :-)
