Mozi szempontból igen kellemes hetem volt: szerdán Whiplash, pénteken Szürke 50 árnyalata, vasárnap Kingsman.
A Whiplasht nagyon meg akartam nézni, mert ezerrel dicsérték mindenhol, hozzátéve, hogy nem egy könnyed darab, de mennyire szuper, és az év filmje meg minden. Számomra a fő nehézséget az okozta, hogy fogalmam sem volt, hogy kell kiejteni a címét?? Ez viccesen hangzik, de mikor az ember szénné égeti magát a mozipénztárnál, az nem kellemes. Zsuzsi talált nekem egy beszélő netes angol szótárt, ami elmagyarázta a helyes kiejtést. Helytállóan, mert a filmben is így mondták.
Egy jazzdobos srácról szól, aki marhára akar sikeres lenni, és van egy öregebb tanara, aki még nála is jobban akarja, hogy a sulijuk együttese megnyerje azt a valamilyen versenyt, illetve hogy ő, mint tanár, felfedezzen egy igazi zseni tanítványt. Olyan volt a film, mint általában a sportfilmek, egy megszállott edzővel és egy megszállott sportolóval, csak ezek jazzt játszottak. Nem értek a zenéhez, de ennek igen jó hangzása volt. Eszméletlenül tetszett. Pusztán mint film, mint történet, talán nem is volt akkora nagy szám, de a két főszereplő istencsászár volt: a kölyök olyan kis tenyérbemászó, de maximalista takony, egyáltalán nem szimpi, de nagyon törekvő. A tanárt pedig J. K. Simmons játszotta, akit már sok filmben láttam mellékszerepelni, de itt lemosott konkrétan mindenkit, és komolyan úgy gondolom, hogy Oscart fog kapni (hacsak nem Edward Norton fogja megkapni a Birdmanért, mert azt kell mondjam, mindketten megérdemlik, talán két egyforma darabra kellene vágni a szobrot). Én totál hátaztam az öregtől, valami eszméletlen durva alakítást nyomott, teljesen odavágott a film; és a végén pedig katarzis is volt egy őrületes dobszóló következtében, ahol az öreg arcán végre látszott, hogy „igen, ez az”, ezt kereste egész életében (gyk. a zseniális tanítványt).
Akkora alakítások voltak ebben a filmben, amik igazolják számomra, hogy moziba járni igenis kell, ezek miatt. Én a srácnak is adnék valami díjfélét, de a tata fixen megérdemli az Oszit. Hát, majd meglátjuk… És azt hozzá kell még tennem – ez személyes blog, a magánvéleményemet írom –, hogy ilyen idős tatát ennyire szuper izmos, kidolgozott testtel ritkán láttam (a fejét hagyjuk :-) Szóval őszintén drukkolok február 22-én!
Úgy feldobott a film, hogy utána késő este még futni is lementem, pedig este negyed kilenckor már igazán nem szoktam.
Pénteken jött a Szürke. Hetek óta gyúrtunk rá, én beszéltem rá Barbit, hogy jöjjön velem megnézni péntek 13-án, a premier hetében. Az első meglepi akkor ért, amikor kedden lefoglaltuk neten a jegyeket, és már akkor elfogytak a péntek délutáni előadásra szóló jegyek fele; sőt a Valentin-napi előadásra konkrétan már csak 2-3 szabad hely volt! Holott óránként tolták a WestEndben.
Nagyon kíváncsiak voltunk a filmre, de sokat nem vártunk, mit lehessen várni egy ilyen színvonalú könyv filmes adaptációjától? De ahhoz képest egész elviselhetőre csinálták. A film tetemes részét végigröhögtük, mert néha mintha direkt paródiának készítették volna. Pl. amikor a srác helikopterrel jön a randira, ez nyilván egy marha romantikus jelenetnek készült, én azonban fuldokoltam a röhögéstől :-D A béna párbeszédekről nem is beszélve. Az erotikus részek szépen, ízlésesen voltak megcsinálva, a 18-as karika egyáltalán nem indokolt, mivel pl. nemi szerveket nem is mutattak egyáltalán. Azért én elviseltem volna, ha csak úgy futólag megmutatják a srácét… Nem vagyok egy kéjenc, de egy ennyire erotikusnak szánt sztoriban azért igazán láthatnánk valami extrát. Na de így sem volt baj. Még a főszereplőkkel is meg voltunk elégedve, a könyv szintjét simán hozták. Minden csaj, aki a környezetemben olvasta a könyvet, kíváncsi volt Christianra, és persze én is – ezért csekkoltam le Jamie Dornant már egy korábbi tévéfilmben is – és hát bár nem volt olyan eszméletlenül lélegzetelállító, mint kellene, de azért igen helyes volt, szép kidolgozott testtel. Az arca is rendben volt – lett volna, ha nem kezd néha mosolyogni, de neki szegénynek olyan az arcberendezése, hogy ha elmosolyodik, azon egyszerűen muszáj röhögni – valahogy úgy kunkorodik a szája :-)
Na szóval elégedetten jöttünk ki a moziból, csak kicsit meghökkentünk kifelé menet, mert a következő előadásra már vagy ötvenméteres sor állt. Ejha! Most látom a neten, mert azóta átolvastam a kapcsolódó cikkek és fórumok zömét, hogy kasszát robbantott a film, gyakorlatilag minden élő ember látta, bár persze akik a fórumokra írnak, azok PONT nem látták, sőt nem is értik, ki az, aki ilyen szemetet néz. Peeersze…. Mindenki megnézte, aztán utólag jön a „meglehet, ott sem vótam” :-)
Még jobban elszomorít, hogy egyesek mennyire komolyan veszik ezt a komolyan abszolút nem vehető sztorit, párkapcsolati erőszakot meg fullos züllést vizionálnak, pedig egyáltalán nem kéne foglalkozni ilyesmivel. Speciel a Szürke egy könnyed, agyatlan izé, amit egyszer el lehet olvasni, egyszer meg lehet nézni moziban (nőtársaim, Jamie Dornan látványa azért kellemes, még ha Tom Hardyt szívesebben is vettem volna ebben a szerepben – igaz, hogy akkor mintegy 150 %-os színvonalemelkedés következett volna be a színészi játék terén).
Barbival azóta is kuncogunk a felháborodott filmkritikákon, mert az értékelése 10/3, de azért minden idők legsikeresebb mozipremierje… erről ennyit :-)
Vasárnap: Kingsman. Kémes, James Bondos akcióvígjáték, igazi előkelő angol környezetben. Voltak gyenge pontjai, de 90 %-ban full élvezet volt! Colin Firth akkora istencsászár volt benne, hogy egyszerűen nem értem, hogy nem vagyok szerelmes abba az emberbe??? Ledobta azt a 3 kg-t, ami rajta volt mostanában, istenien festett, isteni angolos, humoros, hidegvérű viselkedést nyomott. Majd még egyszer látnom kell a filmet, de bennem maradt, hogy CF először szétvert egy kocsmára való háemcsét, aztán a vége felé egy templomi mészárlásban is jeleskedett, ami olyan durva volt és egyben önmaga paródiája, hogy azt még ÉN sem fogom sokáig elfelejteni, pedig láttam már hentelést egynéhány filmben!
A többi színészek is mind imádnivalóak voltak, még a másik főszereplő fiatal srác is. Kutyák is voltak. Ami még külön személyes boldogság nekem, hogy – sajnos röviden – szerepelt benne Mark Hamill, akit Luke szerepén kívül még nemigen láttam semmiben. Most már kissé idősebb és mérsékelten csinos, de én akkor is nagyon, de nagyon imádom őt, és boldogság volt látni. Sajnos rövid idő után elhalálozott, de akkor is!
Ehhez kapcsolódó poén, hogy hercegnő-szabadítás is volt a filmben, amely egészen más irányvonalak mentén bonyolódott, mint anno a Star Warsban, de nagyon is ott volt a párhuzam, úgyhogy még napokig röhögtem a szituáción :-D
Hát ezek voltak a múlt heti mozik. Roppant elégedett vagyok ezzel a felhozatallal, bár gyakrabban lenne ilyen hetem.
