Furcsa aggódás lett úrrá rajtam: lehet, hogy a hasmenés lesz az új stresszbetegségem??
Idegeskedő típus vagyok, ez is korábban is előfordult már, de ez a múltkori, kétnapos, legrosszabbkor jövő nagyon kikészített. Mi van, ha majd az utcára sem merek kilépni emiatt? Még jó, hogy nem az erdélyi buszos társasútkor volt ilyenem.
A múltkori óta írom, miket kajálok. Remélem ugyanis, hogy csak valamiféle kajának a túlzásba vitt fogyasztása, plusz a közönséges idegeskedés okozza, vészhelyzetben. Mondjuk ezen a héten csak kétszer volt:
Először kedden. Bár ez teljesen a saját hülyeségem miatt :-) Reggel valamiért nagyon bezabáltam, tök megtelt a hasam, ezért betoltam egy korty svédkeserűt, ami nyomban megszüntette a teltségérzetet. Kora délután aztán hasmenésem lett. Ami baj, mert anyámmal délutánra palacsintázás és kószálás volt betervezve.
Utánanéztem a svédkeserűnek – mert annyi eszem azért volt, hogy rögtön arra gyanakodjak – és láttam ám, hogy tele van hashajtó összetevővel, mint szennalevél meg ilyesmik. Csak én lehetek ennyire hülye! Kirohantam a patikába széntablettáért – már a fél fizetésemet széntablettára költöm –, betoltam vagy négy szemet, és nem is lett baj. Kivéve, hogy most meg a svédcsepp és a széntabletta összecsapott a hasamban, és noha hasmenésem nem lett, de időnként iszonyú, bélgörcs-szerű rövid fájások törtek rám. Megfogadtam, hogy svédcseppet ezentúl soha, csak ha otthon vagyok.
Másodszor pénteken. Amikor is meló után Faterral készültünk fürdőbe. Itt szerintem a stressz lehetett a ludas, nem mintha apámat annyira nem bírnám, hanem marha fárasztó egy hét volt. Csinálom azt a rohadt vagyonleltárt, ráadásul Barbi egy hete nincs (beteg), Orsi egy hete nincs (a gyerek beteg). Hétfőn túlóráztam, kedden anyámat sétáltattam bélgörccsel, csütörtökön 10 km-t futottam.
Aztán meg hétvégén lomtalanítás volt várható, amit marhára gyűlölök, nem is a lomok, hanem az istentelen sötét fejű bűnözőcsapatok miatt, akik ilyenkor öt-tízfős seregekben ellepik az utcákat. A lomokat csak szombaton szabad kikészíteni, de persze hogy néhány lakó már pénteken kirakta. Tehát nekem a melóból 1. le kell lépnem pontosan 14.00-kor, 2. haza kell rohannom a fürdőcuccért és 3. időben oda kell érni a találkozási pontra Faterral, eközben talán az esetleges lomisokat kell kerülgetnem. Szóval szerintem leginkább az ezek miatti stressz volt az ok. De a vegetatív idegrendszeremet tudatosan nemtom lecsitítani! :-(
Minden oké volt, míg 14.25-kor haza nem értem, mert akkor előzmény nélkül tört rám az output, rohantam a mosdóba és fogytam vagy 1 kg-t / litert, ahogy tetszik. (Fater pontosan ekkor telefonált, hogy korábban fog odaérni.)
Betoltam kettő széntablettát és rohantam. Hogy pont most!! Egy törökfürdőbe menet! Még szerencse, hogy fekete a fürdőruhám, na de akkor is!
Szerencsére nem volt tömeg – ami pluszban stresszelhetett volna – és nem történt további baj, sem fájás, csak érdekesen meg volt feszülve a hasfalam egy ideig.
Visszanézve a kajálási naplómat azt látom, hogy minden nap ettem Goldessa natúr sajtkrémet, a Lidl-ből, ami elmondhatatlanul finom, tök natúr természetes finom izé, és én imádom. Reggelire, de néha vacsira is ettem belőle. Lehet, hogy ez a ludas. Most hétvégére felfüggesztettem a fogyasztását (nem könnyű). Ezenkívül minden reggel szoktam enni egy Spirulina alga tablettát, és pont péntek reggel kezdtem egy másik fajtát, mert a korábbi elfogyott. Esetleg ez is lehet.
A szombat aztán kényelmes henyéléssel telt, hosszú, ráérős, amlás-shikakais hajmosással, diólevél-teás öblítéssel, és utána rövid kiruccanással a Normafához. Volt tétje a dolognak. De délelőtt ittam is diólevél-teát, nem ettem Goldessa sajtkrémet, a kávéhoz pedig csak pici tejet. És nem is történt semmi.
Félek, nehogy úgy álljak hozzá idővel, mint a férfiak az impotenciához: annyira tartok tőle, hogy majd be is következik... De hát annyiféle nyavalyán túl vagyok én már, remélem, ez is csak ilyen átmeneti, jön és megy-dolog.
Útközben még vettem egy ötös lottót is, életemben először sajátot, és bejelöltem rajta a szerencseszámaimat. Az egyik, a 22-es be is jött… A többi sajnos nem.
Kora este még úgy-ahogy összetakarítottam a konyhát meg a fürdőt, ott látszik legjobban a kosz, aztán valami agyatlan vígjátékot nézve ejtőztem.
Szombatról vasárnapra virradó éjszaka – kb. 22.30-tól kb. 8.05-ig – jó kilenc órát aludtam, magamtól, mármint minden tea vagy szunyatabletta nélkül. Ezek szerint ennyi lenne a természetes alvásigényem? El tudnám viselni. Csak persze jóval kevesebbet olvasnék vagy neteznék. Ami nem menne, tehát marad a hétközbeni kevés alvás, sajnos.
