Ma van az első zárvatartós vasárnap. Én, ahogy korábban már elhatároztam, betértem a sarki Sparba, mert az világörökségi területen van, és mert gyűlölöm, ha bárki bele akar ugatni, hogy mikor vásároljak és mikor ne.
Erről már ezer blogger írt a neten, meg persze az igazi újságírók is kivesézték, szóval nem cifráznám nagyon, de végtelen állatságnak tartom a vasárnapi zárvatartást. Nevetséges ürügy a „vasárnap együtt legyenek a családok”, mert akkor a pincérek, mozigépészek, buszsofőrök, kocsmárosok családja ezek szerint nem számít, ott nyugodtan dolgozhat apu-anyu. A vásárlók oldaláról pedig, aki eddig nem törődött a családjával, az ezután sem fog.
Sőt, szerintem meg fog ugrani a válások száma, mert eddig az egymást épp csak elviselő családok vasárnaponként eljártak vásárolni, utána beültek a plázában lévő Don Pepébe, utána beültek a moziba, majd hazamentek és el volt ütve a vasárnap, de ezentúl majd nézhetik egymás pofáját, tehát sokkal több lehetőségük lesz észrevenni, hogy a Jolán/a Béla mekkora egy vadbarom.
Ami engem illet, az túlzás, hogy minden vasárnap vásárolgatni jártam volna, de ha egy hétvégén szombaton vacak idő volt, és vasárnap meg szép idő volt, akkor szombaton takarítottam és mostam, vasárnap pedig sétálgattam a városban vagy moziztam, és hazafelé jövet igen, ha úgy tartotta kedvem, akkor beugrottam egy akármiért a sarki közértbe. De olyan is volt, hogy beszaladtam pisilni egy plazába, ott megláttam, hogy tök jó kis pulóverek vannak leértékelve, és hirtelen vettem két pulóvert. Ezzel mozgattam a gazdaságot, fizettem az áfát, és lett két pulóverem. (Ugyanez könyvvel vagy DVD-vel még többször megtörtént.)
Igen, vasárnap. Most ez kinek fáj? Mert hagyjuk ezt a fárasztó sódert a családokról, mint fentebb írtam, érdekes, hogy csak a kereskedelemben dolgozók családja számít.
Még azt is el tudom képzelni, hogy a kereskedelmi dolgozó valóban szívesebben van otthon vasárnap, azonban mindenki a vasárnapi pótlékért vállalja a vasárnapi munkát, amire pedig szüksége van ahhoz, hogy a családját el tudja tartani. Mert nem attól lesz kifizetve a villanyszámla, hogy anyu otthon mosolyog vasárnap, hanem attól, hogy az a plusz x ezer forint ott van a bankszámlán. Ha pedig a kereskedelmi dolgozók közismert alulfizetettsége ellen akarnánk tenni valamit, egy kormány sokkal egyszerűbben megteheti ezt, azért kormány (noha, hogy a Gyalog galoppot idézzem, „Én nem szavaztam rád”).
Nem, itt arról van szó, hogy a CBA-ban költsük el a vasárnapi vásárlásra szánt pénzt, épp ezért március 16. óta nem járok CBA-ba, és elhatároztam, hogy amíg ezt a kiskaput is be nem zárják, a sarki Spart minden vasárnap felkeresem. Egy liter tej mindig elkel a háztartásomban, nem?
