Na szóval, a holland rajongók (áldja meg őket az ég!) felpakolták a netre a teljes Tell Vilmos kalandjai sorozatot (eredeti címe: Crossbow), amiért 1992-93-ban nagyon odavoltam, illetve nemcsak én, hanem az egész osztály! :-) Lányosztály voltunk, a soriban pedig sok jó pasi volt.
… Juj, milyen ciki ez így most leírva… Akinek nagyon nem tetszik, az lapozzon el, mert ez most bizony ebben a szellemben fog folytatódni!
Akkoriban még nem volt videónk, DVD pláne nem, a mozihoz viszonylag kevés volt a zsebpénzem, és akkor még nem is mertem egyedül elmenni, szóval maradt a tévé egyetlen olyan szórakozásul, ami nem könyv. És a Tell volt az első fantasy-kalandfilm jellegű sorozat, amit láttunk a magyar tévében, és így másnap ki lehetett tárgyalni a suliban. De engem nem is igazán ez érdekelt, hanem hogy szerepelt benne Nick Brimble, akit addig már láttam egy krimisorozatban – mint mondtam, a tévé volt a fő buli akkoriban –, ahol véletlenül pont gyilkost játszott, de nagyon megragadt bennem, mert pont teljesen gyilkosnak is nézett ki, ugyanakkor viszont iszonyúan jóképű volt.
A Tellben csak tök véletlenül fedeztem fel őt, ahogy épp odapillantottam a képernyőre kb. a sori közepén, de onnantól őmiatta természetesen néztem ezt is. Mit tesz isten, hogy itt is gonoszat játszott, a negatív főszereplő Gessler valamiféle alvezérét. Ők ketten majdnem mindig együtt kavartak a sorozatban, és idővel ők ketten lettek a két abszolút kedvenceim. Megjegyzem, hogy kivételesen maga a címszereplő is szimpatikus volt, holott a pozitív főszereplőket el szokták cseszni az ilyen filmekben, de ez helyes volt, nem túl tejbetök, meg olykor humoros is, szóval Tellel is meg voltam elégedve, de Gessler valami über állat jó volt, és a társaságában lévő Nickkel együtt eszméletlen jó párost alkottak. Egyszerűen azon kaptam magam, hogy erősen várom az aktuális délutáni részt. Szépen feldobta azt az időszakot :-) Aztán fél év múlva megismételték az egész sorozatot (régi jó, tévés idők), amit ezúttal már az elejétől sasoltam, így képbe kerültem az egész sztorival. Csak valahogy olyan befejezetlenül lett vége – utánaolvasva a Tell-legendának kiderült, hogy Tell eredetileg kinyírja Gesslert, itt meg efféle nem történt, de gondoltam, talán nem akarják rongálni az ifjúság lelkivilágát.
De nekem annyira megtetszett a két fickó, a Gessler(t játszó színész) és Nick, hogy szépen írtam egy íróasztalfióknak szánt, baromi hosszú – igazából még ma is befejezetlen –, részben szerelmes jellegű regényt, amiben ők ketten lettek a főszereplők.
Mármint csak a külsejüket és a nevüket szedtem el, és ezekre alapozva hoztam létre az egyéniségüket úgy, ahogy én elképzeltem róluk. Nick keresztnevét lenyúltam – ő angol maradt a sztorimban –, azonban Jeremy Clyde nevéből csak a vezetéknevét vettem át, mivel ő nálam magyar lett, és Clyde simán lehet egy magyar fickó beceneve. Az is lett. (Remélem, egyikük sem olvasgat magyar blogokat :-)
Szóval jó kis sztori lett, mármint számomra, aki írogattam, aztán időnként olvasgattam. A történet szerint Nickkel jártam – ezt élénken el is tudtam képzelni, mert bomba pasi –, és Clyde egy nagyon kedves haverom.
Évekig nem láttam őket – az igaziakat –, illetve egy-egy filmben felbukkantak, amik véletlenül elém kerültek. Aztán mikor az internet elkezdett létezni, már egyáltalán nem ők voltak a kedvenc színészeim, szóval el is felejtettem utánuk nyomozni. Meg különben is minek? Nagyon jól tudtam, hogy nyilván köszönőviszonyban sincsenek az én regényfiguráimmal. De azért mégis! …
A holland rajongói oldal (áldja meg őket az ég), a williamtell.nl már elég rég létezik, és a hárommal ezelőtti munkahelyemen – akkor otthon még nem volt net – pár napon át ott időztem. Ott aztán voltak fotók, mert állati szép helyeken forgatták a Tellt; és végre jó sok igazi fotó Nickről és Clyde-ról is, de ami a legfőbb, végre némi személyes infók is kettejükről. Itt aztán seggre estem, mert:
- Clyde (ő az idősebb), akit én – részben Gessler szerepére alapozva – egy kissé lökött, elköteleződésre képtelen, komolytalan, bulizós csajozógépnek írtam meg, volt nős (bár elvált), és két gyereke is van. A lányával volt is közös fotó, nagyon hasonlítanak. Ezt hónapokig nem bírtam elhelyezni az agyamban: b*ssza meg, Clyde-nak gyerekei vannak!!! :-)
- Nick (aki Rák, mint én, bár egyáltalán nem annak tűnik) magándolgairól szinte semmit nem lehetett megtudni, viszont angol irodalomból és filozófiából (!) diplomázott, amin megint csak seggre ültem, mert noha intelligensnek tűnt ugyan, de konkrétan egy bérgyilkos külsejével rendelkezik – és többnyire ilyen szerepekben is láttam –, tehát egy angol-filozófia diploma megintcsak olyan rendkívül döbbenetes tény, mint Clyde esetében a gyerekei létezése.
Sok hónapos szünetekkel időnként elővettem a regényt és folytattam az írást, valamelyest a valósághoz csiszolva a két pasi karakterét; de sok fejlődés nem történt, mint mondtam, még ma sincs befejezve a sztori.
Időnként azért feltámadt bennem, hogy az ördögbe is, Nickről legalább néhány alapvető tényt szeretnék akarni; vazze, az internet korát éljük, ő mégiscsak brit színész, tessék már valamit virítani… Ő a legrégibb, kamaszkori kedvencem, írtam róla 500 oldalt, miközben alig tudni róla valamit! Van ugyan egy honlapja, de azon az információ annyi, mint bennem az énektudás. Valószínűleg senki nem világosította fel, hogy Facebook vagy Twitter is létezik manapság…
Vicces, hogy még csak nem is én vagyok a legvadabb rajongója, mert angol nyelvű oldalakon még nálam sokkal lelkesebb lányok (és fiúk is?) töprengenek róla. Eredménytelenül. Annyi azért le van írva több helyen, hogy igazából nagyon aranyos és ’úriember’ (ez mit jelenthet? Nem öl meg nőket? :-) Igaz, hogy civil fotókon tényleg nagyon kedvesen tud mosolyogni.
Na de, egy hónapja unalmamban beírtam Nick nevét és az interview szót a gugliba, mire kidobott egy tavaly augusztusi interjút, melyet belőle magából passzíroztak ki a holland Tell-rajongói oldal szerkesztői! Nem hittem a szememnek! Interjú! Benne válaszok! Mi van itt, a Föld megszűnt forogni?! Kinyomtattam az interjút és hazavittem, hogy majd egyszer apránként megolvasom, szótárral.
Még lenyomtam egy wikipédiás keresést is, és ott érdekes, de elég aggasztó infót olvastam, miszerint ő a középiskolában eljátszotta a Viharból Mirandát. Ezen szó szerint behaltam, mert Miranda lány, míg Nick 193 centi és ha nem is a legjobb pasi, akit valaha láttam, de az első ötben fixen benne van. Bár 14 évesen még talán nem volt ekkora és ilyen eszméletlenül dögös. De, őszintén szólva, azon kezdtem aggódni, hogy mi van, ha meleg? – Ez most jó taplón hangzott, tekintve hogy a melegekkel kapcsolatban igazán vérliberális vagyok, de NE legyen meleg az a pasi, aki tetszik nekem! És ő nagyon nem is néz ki úgy. De én már senkire nem mondom, hogy ennek vagy annak nem néz ki, lásd a példát Clyde-ről és a gyerekeiről fentebb…
De hálistennek a holland Tell-oldalt az elmúlt években, mióta nem voltam fent, szépen frissítették, és új fotók kerültek fel. Többek közt a színészek saját fotói is a forgatásról. Ezek nagyon poénosak voltak, például amikor két ellenérdekű fél a legnagyobb haverságban beszélget és röhögcsél egymással a forgatási szünetekben :-) Tudom, nem vagyok egészen hülye, hogy az ellenséget játszó színészek igazából nem akarják megölni egymást, de akkor is olyan kedves dolog ilyesmit látni a saját szememmel.
Nickről is volt néhány, amiken nagyon aranyos volt, ellentétben a sorozatbeli, többnyire kurvára ijesztő vagy legalábbis elég gonosz fejével. Többek között volt ott egy olyan fénykép, amin mosolyogva megpuszilja egy nő arcát, amiről eleinte rá se jöttem, hogy az is őt ábrázolja, hisz még soha nem láttam, hogy bárkit/bármit is megpuszilt volna (a regényemben persze igen, de az más). Na de, ennek a fotónak az volt a címe, hogy „nickandwife”. Áááááhhhhh!! Oh, hálistennek! – Ezt, természetesen, pont a munkahelyemen láttam meg először – érdekes lehetett az arcom:-D – Oh, felesége van (vagy volt akkor), na hála az égnek, mert akkor biztosan nem meleg! Rettentő boldog lettem, pedig általában nem kedvelem, ha a kedvenceim nősek, de az ő esetében nagyon megnyugtató volt a tény. Megkönnyebbültem, na.
Sőt, jópár nappal később egy esti futás után, míg regenerálódtam, előszedtem a Nickkel készült interjút, és próbáltam megfejteni. Szerencsére viszonylag érthető dolgokat mondott. Volt valami olyan kérdés, hogy van-e különösen kellemes emléke a Tell idejéből, mire valami hegy megmászásáról beszélt, „with my son”.
Á – gondoltam –, most jöttem 5.300 méter futásból a 30 fokban, hallucinálok! Nem „son” van ott, hanem valami más szó! De jobban megnéztem, bizony az volt. Á – gondoltam –, nyilván arra a színészre gondol, aki a fiát játszotta! Ja, de – döbbentem rá – basszus, ebben a filmben nem is volt neki fia! Hát ez a saját magán fiáról beszél! Baszki, neki fia is van! Mert fűzte tovább a szót, hogy akkoriban 13 éves volt a fia, meg effélék.
Te magasságos! Szóval ennyit erről, a csajozógép Clyde egy családatya, a rablógyilkos külsejű Nick pedig filozófia diplomás, nős, családos ember :-D Fél éjszaka hisztérikusan röhögtem magamon; a következő napokban pedig újraolvastam a regényemet és akkor meg azon röhögtem :-D
De mindezek még semmik a lényeghez képest, mivel a holland oldalon ott van az Episode guide, amit csak úgy unalmamban néztem meg, pár éve még csupán az epizódok leírása volt itt. Azt már évekkel előbb észrevettem, hogy összesen 72 részes a sori, amiből a magyar tévé valamiért csak 25-öt vett meg. Ezért volt, hogy Gessler nem pusztult el a végén, csak jól össze lett verve. Van még két évad, összesen három! Valahányszor ez eszembe jutott az évek során, csikorgattam a fogamat. Valami homályos okból DVD-n sem adták ki soha, pedig az oldal vendégkönyvében minden olvasó vadul követeli ezt.
No de az Episode guide alatt most ott voltak feltöltve az epizódok videói! Ha az ember rákattintott, bejött a Youtube, és ott volt minden! Nem hittem a szememnek! Természetesen azonnal rábuktam, mint gyöngytyúk a takonyra. Nyilvánvalóan angolul volt, de ezt magasról leszartam. Az első évadot már nagyjából ismertem, noha volt vagy két epizód, amik újak voltak – nyilván délutános voltam a suliban anno, mikor ezeket adta a tévé.
A 2-3. évad full újdonság volt számomra. Sajnos ez a két évad technikailag elég rossz minőségben került fel, VHS-ről digitalizálva, sőt egyes részeknél látszott, hogy konkrétan kamerával vették fel a tévé képernyőjéről. És a holland tévéből, vagyis holland felirat ment a kép alján. Zavaró volt, mert a szemem automatikusan olvasni kezd, ha feliratot lát, így önkéntelenül is a totál idegen holland szöveget olvastam, pedig a fülemmel az angol beszédre kellett volna koncentrálnom, a szememmel pedig a történetre.
De ez se volt egyszerű. Például ha Nick felbukkant – aki itt 42-44 éves volt, de 38-nak tűnt –, akkor egyszerűen egyetlen szót sem fogtam fel a szövegéből, konkrétan leállt az agyam, mert annyira eszméletlen dögös volt (193 centi, fekete haj, barna bőr, kék szem, fekete bőrruha, lóhát, kard – tegye fel a kezét az a nő, aki ezek után odafigyel az angol dumára!). Szóval minden Nick-féle jelenetet háromszor vissza kellett tekernem, hogy sejtsem, kb. mit akar. (Többnyire valami gonoszságot akart :-)
Ráadásul, ha kezdett dühös lenni, akkor nem felemelte, hanem lehalkította a hangját – ezt véletlenül én is pont így írtam meg –, olyannyira, hogy egy ponton már azt vártam, átvált jelbeszédre. Szóval még kagylóznom is kellett ezerrel. Felhangosítani nem lehetett, mert hátha a következő percben ordítás lesz.
Egyébként Gesslernek is ez volt a szokása, bár ő kicsit többször ordított, és az ő szövegét könnyebb volt követni, mert marha érthetően beszélt, és ő kevéssé volt dögös, így nem vonta el annyira a figyelmemet. Meg kell jegyeznem, hogy egyébként ő is jó pasi volt, rettenetes jól kiegészítették egymást Nickkel, mert Clyde vékony, szőke, világos szemű; egyszerűen fantasztikusan néztek ki együtt. Illetve ha Nick ott volt, akkor Clyde többnyire simán átlagosnak tűnt, de ha nem volt ott, akkor Clyde is igen helyes, sőt a maga módján nem is kicsit szexis pasi volt. – Nyilván ez ihletett meg engem a regényemben.
Egyébként ami a legkellemesebb meglepi volt az összes Tell-epizód végignézése során, az pont Gessler alakítása. A karakter nagyon jól volt megírva, Jeremy Clyde pedig NAGYON jól játszotta, őszintén nem is hittem volna, hogy ő ennyire jó színész, mert az első évadban, amit annak idején láttam, még valahogy nem bontakozott ki ennyire. Vagy nem figyeltem oda. A 2-3. évadokban sokkal több lehetősége volt, és én minden körülmények között örülök, ha igazán jó színészi alakítást látok, az övé pedig eszméletlenül szuper volt! Többnyire ütnivaló görény, de sokféle szituációba keveredett, szóval másmilyen is tudott lenni. De azért alapvetően tenyérbemászó volt, olyannyira, hogy mire végeztem a 72 epizóddal, fájt a bal kezem, mert kényszeresen ökölbe szorítottam a mancsomat és konkrétan szét akartam ütni Gesslert, de nagyon; úgy kellett visszafognom magam (két tudathasadás voltam József Attilában :-) Ezért, amikor Gesslert valaki éppen felpofozta, az mindig remek érzés volt :-)
És persze az egésznek az volt a pikantériája, hogy végre láttam a két pasit, akik az E/1-ben írt sztorimban a legközelebb állnak hozzám, ez olyan érzés volt, mintha életre keltek volna a szereplőim.
Bevallom, hogy voltak olyan részek, amiket végigtekertem, ha észleltem, hogy sem Clyde, sem Nick nem lesz benne. Ha csak Tell kóválygott valami kalandban, az annyira nem érdekelt, bár mint írtam, csíptem őt is. Na de a másik kettőt egy icipicit jobban ;-) Ezek voltak a „tekerős részek”, amiket csak végigpörgettem, és ugrottam a következő epizódra.
Nick a 3. évadban egy másmilyen karaktert alakított, vagyis ugyanazt, csak valamiért beadta a felmondását Gesslernél a 2. évad végén – nem értettem kristálytisztán, mi nem tetszett neki addigra, de mindegy is –, és alapított valamiféle saját birodalmat, ahol keleties cumókban, kék turbánban / burnuszban ő volt a fej. Persze gonosz. Azt hittem, elpusztulok, mikor megláttam először (és másodszor meg harmadszor is), mert ha egyáltalán lehet fokozni, akkor ebben a keleties cuccban és kék turbánban még sokkal dögösebb volt, mint a korábbi normál középkori rablólovag-cumóban. Már jóformán örültem is, hogy csak három részben szerepelt a 3. évadban, mert ha még csak egy kicsit tovább kell néznem ebben a szerelésben, biztos, hogy a mitralis prolapsusom súlyosbodik, és mehetek vissza a kardiológiára.
… Hát ez kötött le július 12-től a hónap végéig – aznap vettem észre a feltöltött epizódokat a holland honlapon. Áldja meg az ég a holland rajongókat; majd beírok a vendégkönyvbe valami hálálkodást :-) Reggeli közben mindig megnéztem egy részt, és este még egyet-kettőt.
Aztán még folytattam némi lagymatag keresést a guglin, Nicket illetően. Annyira lelkesen már nem, hisz most már legalább a leglényegesebbeket tudom róla. De azért feljöttek friss, mostani fotók, és hát… Nem írom le, hány éves szegény, legyen elég annyi, hogy az 1986-os Tellben volt 40+. Na de én még napjainkban is írásban tiltanám neki, hogy sötétedés előtt kimenjen az utcára, mert a köznyugalom megzavarására súlyosan alkalmas a fickó! :-) Tessünk elképzelni egy továbbra is magas, kék szemű, barna bőrű, ősz hajú pasit, aki időnként még most is farmerban tolja. Áhh, inkább nem is gondolok bele, mert felbolydul a hormonháztartásom :-)
… Nem vagyok ám őrült, de ez a filmsorozat tényleg a kamaszkorom egyik fontos emléke, Clyde és Nick pedig a kamaszkori regényem, fantáziavilágom fontos szereplői, természetes, hogy a két igazi pasast is nagyon kedvelem, főleg, hogy mindkettő igazán aranyos, és mindkettőnek kívánok nagyon sok jókat a sok jó élményért, amit 1. eljátszottak, 2. megihlettek!
Találkozni nem akarnék velük, mert szokásom, hogy ha 65 évnél idősebb színészekkel egy légtérben tartózkodom – pl.: színházi előadás – akkor ők záros határidőn belül elhunynak, Clyde-nak és Nicknek pedig ezt nem kívánom, szóval éljenek boldogan Londonban, még 50 évig, és csináljanak még további sok jó filmet; vagy akár regényt is írhatnak, vevő vagyok bármelyikre :-) A holland rajongóknak pedig 10.000 csók és ölelés innen! :-)
