Elhatároztam egy ideje, hogy plazmát fogok adni. Rég kacérkodtam a gondolattal, de mindig elvetettem, mert hiába adnak érte pénzt – naná, hogy főleg ez motivál –, ha idegileg valszeg kevéssé bírnám, hogy 40-45 percig egy tű legyen a csápomban…
De pár hete Bogi kolléganő nekivágott, pedig ő nem az a mániákus véradós típus. Utána szépen elmesélt mindent, és elég jól hangzott a dolog, főleg az elsőre 4.000.-, a továbbiakban pedig 3-3.000.- Ft. Két plazmaadásból már megvan a jegy a Vámpírok Báljára. Vagy egy téli csizma.
Tekintve hogy ruhapénzt nem kapok, cafeteriám nincs, karácsonyi pluszpénz pedig vagy lesz, vagy nem lesz – és hogy mennyi, az passz –, ezért végül csak eldöntöttem, hogy én is nekivágok. A weblapon az szerepelt, hogy 53 kg a minimum súly; és persze egészségesnek kell lenni, ebbe nyilván a vérnyomás is beleszámít, amivel folyton szenvedek a véradásoknál is, mivel alapból iszonyú alacsony.
… Röhejesen hangzik, hogy „fel kell híznom 53-kg-ra”, pedig valahogy így van…. Amióta viszonylag sokat futok, azóta kb. tartom az 52,5 kg-t. Vagy ha fel is jön valamennyi, másnap lemegy a futástól.
Most eljött az az idő, hogy több kalóriát kellett bevinnem, mint amennyit leadok. És bár ez rohadtul egyszerűnek és simának hangzik, marhára nem volt az… Nyugodt lelkiismerettel ettem a csokikat és fehér tésztájú kifliket, cukorral a kávét, de a súly nem emelkedett meg stabilan 2-3 kg-val. Vagyis éreztem a farmer szorításán és láttam a szememmel, hogy a combom meg a fenekem hájasabb (MÉG hájasabb!), de a mérleg alig mutatott többet :-( Ami fizika. A futástól felrázódik a bélésem, attól pedig beindul az emésztés, amitől pedig csökken a súly.
A megoldás talán az lett volna, ha abbahagyom a futást, amit nem lehet, mert: 1., a futásnak jó immunerősítő és állóképesség-javító hatása van, ami úgy mellesleg plazmaadáshoz is hasznos, 2., a futás normalizálja a vérnyomást. Tán ez utóbbi a legfontosabb!
De a súly is eléggé idegesített. Már volt 53-54 kg is, de aztán egy-egy 10 km-es hosszú futásnál hirtelen meglódult az emésztésem, és a nagy nehezen összezabált másfél kiló rögtön távozott a vécécsészébe. De a vérnyomásom a szokásos 98/60 helyett már sokszor 100, sőt 105 vagy 110 fölé is ment, így ezzel elégedett voltam
Az előzetes orvosi végül olyan jól sikerült, hogy a vérnyomásom 121/75 volt, amit még soha nem értem el, így nem kezdett varnyogni a doki, hogy „jajj, magának milyen alacsony a vérnyomása” –, sőt kaptam időpontot igazi plazmaadásra is. Igaz, csak két hét múlvára.
Szóval következett újabb két hét zabálás, vérnyomásmérés és betegkolléga-kerülés. Rengeteg vitamint meg vasat zabáltam, és különösen sok C-vitamint. Ennek ellenére a téli óraátállítás hetében – vagyis most – akadt két olyan nap, amikor végig azt hittem, ott helyben elalszom; a vérnyomásom 91/59 is volt, és mintha altatót injekcióztak volna belém, holott fogyasztottam a szokásos kávékat és teákat.
Egyedül az nyugtatott meg, hogy Barbi hasonló folyamatos álmosságtól szenvedett, szóval alighanem az újszerű, téli sötétség viselte meg a bioritmusunkat. „Csak’.
Hálistennek elmúlt ez a két átkozott nap; ettem ginzenget, Q10-et, ittam annyi vizet, mint egy vízilócsorda, és végre ma jött el az első éles plazmaadás napja!
Amiről majd külön írok részletesebben, most csak a témához kapcsolódóan:
Paráztam, mint egy őrült, hogy csak meglegyen a vérnyomásom, és ne rúgjanak ki, mint az igazi véradásokról több ízben. Hiszen a plazmaadás kevésbé viseli meg a donort, mert jóformán csak vizet szednek ki belőlem, nem teljes vért.
Inkább fekete teát toltam napközben, kávét csak alig kettőt, mert ha túl magas a pulzusszámom, akkor meg azért szoktak sikongatni… Ezeknek a dokiknak semmi nem jó.
És rengeteg folyadékot ittam, mert azt mondták, azt kell a plazmaadás napján. Erre az történt, hogy a sok víz, a tegnapi futás, a tejeskávé és fekete tea és főleg a bennem tomboló izgalom összeadódtak, és a nap folyamán kb. négy ízben volt majdnem-hasmenésem. Miáltal megint lement vagy 0,5-1 kg. Remek! :-(
… Azért izgultam, mert ha már ennyi energiát belefektettem a hízásba és vérnyomás-feltornázásba, akkor nehogy már most kirúgjanak!! Olyankor úgy érzem magam, mint valami kidobott árucikk. Nem beszélve a pénzről, amelyre már felkészültem, és bőven lenne helye.
Persze a plazmaadás előtti orvosi vizsgálaton a doki kevésnek találta az 54 kilómat, de persze nem mondtam meg neki, hogy az idegtől hasmenéseim voltak, mert akkor azért rúg ki esetleg…
Szóval hízni sem egyszerű (vagy konkrétabban: súly növelni). Bezzeg amikor fogyni akarok!
