Ha a 2015-re előirányzott 1.000 kilométer futást teljesíteni akarom, akkor még 20.184 métert kell futnom idén. Még négy nap van hátra az évből (a maival együtt); nem lenne sok a 20 km, de sajnos új futási gonddal találkoztam úgy két hete: térdfájással.
Két hete kedden futottam két Szigetkört, és az utolsó 1-2 kilométeren fájt erősen a bal térdem külső fele. A következő szimpla Szigetkörnél is előjött ez, az utolsó kilométeren, és a következőnél is. Ekkor rákerestem a neten, és találtam is cikket, ami valószínűleg ráillik a problémámra: az illiotibiális szalag dörzsölődéséről lehet szó (megint tanultam egy új szót, mint Provolone úr :-)
Szóval van egy erős ínszalag, ami a csípőből becsatlakozik a térdbe, a láb külső felén. A vége nyújtott helyzetben a térdcsont előtt van, hajlított helyzetben a térdcsont mögött, és ahol az ín és a térdcsont dörzsölődik, ott hosszútávfutás esetén idővel előfordulhat, hogy kidörzsölődik és ezáltal begyullad az illiotibiális szalag az érintkezési ponton.
Mivel a cikk nagyon alapos volt és teljesen ráillett az én térdproblémámra, nem kérdés, hogy ez van most nekem. Kicsit büszke is vagyok rá, még soha nem volt úgy igazából „futósérülésem”, úgymint Achilles-ín gyulladása, húzódása, vagy bokaszalagszakadás vagy ilyesmi, maximum enyhe izomláz. Hát most itt van ez a térdfájás.
Kezelni egyszerű lenne, elvileg egy hétig kell pihentetni, meg nyújtani, valamint gyulladáscsökkentőket szedni. De ez most nem megy, mert:
- az ezer kilométerrel végeznem kell december 31-ig
- gyulladáscsökkentőt nem szedhetek, mert a plazmaadásnál lehet, hogy kizárnának a gyógyszer miatt.
A nyújtogatásokat próbálgattam, közepes sikerrel, és nagyjából úgy futottam, mint eddig. – Szerencsére még nincs mínusz 10 fok a futásaim idején. – Az eredmény: ha csak egy kört futok, a térdfájás úgy az Árpád-hídi forduló után, kb. a kocsmánál jött elő, és nehezen, de végigfutottam vele az egy kört.
A múlt héten két kört futottam, a térdfájás a Palatinus végén jött elő, az első körben, de azért végigcsináltam a két kört. De a második kör budai oldali szakaszánál már annyira fájt, hogy háromszor is bele kellett sétálnom. Azért sikerült, és ez 10,6 km, akár lassan, akár gyorsan futom!
Legutolsó alkalommal egy kör volt, sajnos már a forduló előtt elkezdett fájni, de megpróbáltam másra koncentrálni és így belesétálás nélkül sikerült. Tegnap pedig csak gyalogoltam egy órácskát a hegyen, de azt kellett észlelnem, hogy már sima gyalogláskor is, húsz perc hegymenet után, fájd az ominózus pont. Aztán meg lefelé is. Ezek után, nagyon viccesen, otthon végeztem némi helybenfutást – az idő szorított, mert programom volt, de gondoltam, valamennyit lefaragok a hátrányból –, és sajnos csak tíz percig bírtam, így a hegyi kirándulás után. Ez kb. 1,5 km.
Ma is tervezek kimenni a Szigetre – a szabadtéri futás az immunrendszernek is egészségesebb – aztán majd meglátjuk… Biztos, hogy most is fájni fog, a kérdés, mennyire. Mert ha még elviselhető, akkor esetleg megpróbálhatok kettőt futni. Aztán majd január 1-től jöhet a pihentetés meg nyújtás, akkor már nem szorít a kihívás.
Orsi most írt e-mailt, hogy 14 km-t futott. A mázlista! Hogyhogy neki nem fáj semmije!?
