Szerdán annyira kiborultam, és olyan rémes hidegfronti rosszullétem volt, migrénnel és émelygéssel, hogy már aznap este eldöntöttem, csütörtökön nem megyek be.
Egyébként nem is kellett szimulálnom, mert csütörtök reggel valóban fejfájással ébredtem, még ha egy leheletnyivel elviselhetőbb is volt.
Azt már régóta mondogatom mindenkinek, hogy ezentúl, ha bármim fáj, nem jövök be. De senki nem hitte el, mivel sajnos makkegészséges vagyok és október óta az istennek sem voltam beteg. De most! Sms-t írtam a főnökasszonynak, hogy rosszul vagyok, nem megyek, aztán felkeltem, bevettem egy fél Algopyrint, reggeliztem és masszíroztam a fejemet.
Jó félóra után hatott a bogyó, éreztem, hogy „most jobb”! Csodás volt. Délelőtt átutaltam a számláimat, levelet írtam Évi néninek, aztán kora délután, hirtelen támadt dacból, felkerekedtem, elmentem egy plázába és megnéztem az Eddie, a sast.
Úgy éreztem, a szörnyű kiborulás és munkahelyi szívatások után ennyi jár nekem. A film borzasztó édes volt, az egyetlen hátrány, hogy rajtam kívül mindössze két nyanya ült a nézőtéren, így nem volt annyira vidor a hangulat, mint 200 ember esetén lett volna.
Ezen a napon még egy démont legyőztem: bementem abba a boltba, ahol sok éve az a rémes eset történt, és ahol azóta nem jártam. – Majd egyszer leírom azt a sztorit is. – Mindig gyűjtögettem a bátorságomat, de annyi sosem jött össze, most viszont ’minden mindegy’ hangulatban voltam, épp lógtam a munkából, és ez valahogy erőt adott. Persze nem történt semmi, de azért jó érzés volt, hogy végre legyőztem ezt a régi démont is!
A péntek már elviselhetőbb volt. Igaz, hogy a hidegfronti migrén még mindig kitartott – harmadik napja! – de legalább hányingerem nem volt. És legalább mindenkinek panaszkodtam, akivel leálltam beszélgetni, hogy mennyire szenvedek. Barbitól tanultam a módszert: ő mindenkinek kesereg, én pedig befogom a pofám, ha bajom van, így őt mindig sajnálják, rólam pedig, ha beteg vagyok, sosem hiszik el, mivel nem beszélek a bajaimról. Hát ezentúl nem így lesz. Még ha letört a körmöm, azt is fűnek-fának el fogom locsogni.
Még azért is isteni volt a péntek, mert a paraszt Mari nem volt bent. Hála a jó égnek! És mert rövid nap.
… Meló után, mikor a többiek eltakarodtak, nekiálltam kinyomtatni a Bogi által letöltött egyik regényt, de ez hiba volt, mert a nagy nyomtatóból menet közben kifogyott a festék, viszont már nem tudtam leállítani a nyomtatást, tehát a 200 oldalt csak kinyomta. Közben szinte fullra kifogyott a patron. Azért az utolsó oldalak még úgy-ahogy olvashatóak, tehát felmarkoltam a paksamétát és eliszkoltam, nehogy észrevegyék, hogy én voltam, aki elfogyasztotta a festéket…
Elmentem az ősökhöz, Fater adóbevallását vinni, és némi ebédelős beszélgetés végett. Anyám immár másodszor tesz megjegyzést arról, „hogy ha esetleg gyereked lesz, akkor…” Megmondom őszintén, ha anyám beszél ilyenekről, kurva ideges kezdek lenni.
Szombat: először is elloholtam a postára, feladni Fater adóbevallását és az Évi néninek írt levelet. Aztán bepillantottam a Sakál Metróba, hátha van kedvező áron valami kellemes, vékony, nem műszálas, tavaszra való felső. Voltak is ilyenek, de csak 42 mérettől felfelé. Nem hittem a szememnek, az összes kényelmes, kellemes, nem műszálas cucc kizárólag elefánt- és bálnaméretekben volt, normális 38-as felső pedig a., nem volt, b., műszálas, c., állatira kivágott, d., iszonyú drága.
Nyári ruhák is voltak, kellemes szabású, normális árú, csak vastag nejlonanyagból készültek. De komolyan!! A ruhavarrók még nem jöttek rá, hogy nyáron MELEG van, és az emberek IZZADNAK?! Kifordultam a boltból, mint Petőfi a konyhából.
Ezután még az Árkádba is elmentem, csak úgy nézelődni ruhákat, de minden boltban annyian voltak, mint aranyvasárnapkor (b****jál meg KDNP; remélhetőleg már nem sokáig, aranyapám! :-) Így simán csak kaját vásároltam.
Hazajöttem, ettem, mostam két dobnyi ruhát, aztán megnéztem az Interjú a vámpírralt, mert vámpíros hangulatban voltam. Sajnos ez nem volt annyira szuper, mint a Coppola-féle Drakula, amit imádok. Túl dekadens volt meg szenvelgős… Azért végignéztem, és stílszerűen ittam hozzá vörösbort is, de csak szó szerint egy ujjnyit, az egész filmre elosztva, mert annyira elszoktam az alkoholtól, hogy ez is elég volt.
Vasárnap pedig Öcsikémet költöztettük át Ágihoz. Nyolcra mentünk, fél hatkor keltem ezért. Rémes, mintha csak hétfő lenne! Nem elég egyszer egy héten? :-)
A költözés első fázisaként Fater és Öcsi kocsijain visszavittünk cuccokat Sógornőm házába. Ez nagyon jó volt, egyrészt mert ittunk isteni tejeskávét, másrészt mert beszélhettünk a drága kis Salátával, akit hónapok óta nem láttunk. Saláta csillogott, téli bundája volt, és izgatottan meg boldogan röfögött nekünk. Lefényképeztem az okostelefonnal, szuper képek lettek.
Ezután vissza Öcsém albérletébe. Fater eltávozott, mert már nem volt cucc, amihez elég lett volna az ő kocsija. Nemsokára befutott Öccs 3 db volt osztálytársa (akiket most nem nevezek nevén, mert lusta vagyok álneveket kitalálni). Az egyiküknek teherautója volt, a srácok ebbe cipelték le a cuccokat, én meg feltakarítottam, ahol megürült egy terület. Meglepő hamar végeztünk. Én ezen a ponton le akartam pattanni, holott Ági mangalicapörkölttel várt minket, de nekem nem volt kedvem, és úgy éreztem, hülyén néz ki, hogy én egymagam képviseljem a családot; és hogy én kajálok Áginál, miközben őt még nem hívtam meg magamhoz. De Öccs rábeszélt, hogy menjek én is, és közben én is végiggondoltam, hogy az még rosszabbul veszi ki magát, ha Fater után én is eltávozom a családi körből.
Szóval kimentem a srácokkal, és nem bántam meg. A ház és a kert nagyon aranyos volt – leszámítva a meredek és veszélyes lépcsőt a galériára –, és hát itt is van kutyaállat! Bevallom őszintén, a kutyára nagyon kíváncsi voltam már, ez is a meghívás elfogadása mellett szólt :-)
Ez a kutyus is fekete és nagyobbacska, csak fiú, idősebb és komoly. Most például három idegen emberrel találkozott, és épp csak hogy a füle botját megmozgatta. Megszagolt engem, megcsóválta a farkát oszt’ ennyi. Nekem rögtön szimpatikus lett :-) Saláta már tízezerszer felugrándozott és a nyakunkba szuszogott volna az egész pakolás alatt, míg Újkutya tök higgadtan viselkedett, eltekintve attól, hogy előszeretettel állt az utunkba, illetve feküdt le pont az út közepén (szóval mégiscsak hasonlít Salátára).
Még a kipakolás előtt megettük a kaját. A pörkölt annyira finom volt, hogy ha nem szégyelltem volna magam, és nincs ott annyi szemtanú, én magam konkrétan megettem volna legalább a 80 %-át szívem szerint :-) Utána még kókuszos kalács volt, az is isteni, holott én nem szeretem az ilyesmit, de ez kivételesen finom volt.
… Ugyanakkor rossz is volt ez a dolog, mert én nem tudok főzni és sajnálom is rá az időt, ezért mindig csak összecsapok valamit – magamnak is –, és ha konyhatündér került a családba, hát az nyomaszt engem. Én például hol tudnék ilyen jó pörköltet főzni valaha is??
De ez csak futó gondolat volt, a kaja kellemességei elnyomták a rossz érzésemet. A kipakolás után nemsokára feloszlott a társaság, engem az egyik srác elhozott a civilizációba, onnan pedig félóra alatt hazaértem.
Már napközben eldöntöttem, hogy inkább ma futok, holnap helyett. (Holnap ugyanis meló után 17.00-ra érek csak haza, de 17.30-kor kezdődik Az élet csajos oldala, ami alatt bemelegíthetek ugyan, de az 18.00-ig tart, tehát csak 18.20-ra érek ki a szigetre, 18.50-re futom körbe, és negyed nyolcra érek haza. Kész, elment az estém, és akkor még zuhanyozni és vacsizni kell, pedig már vasárnap is korán keltem.) – A fentiek miatt tehát picit leültem olvasgatni, de aztán összeszedtem magam és kikocogtam a Szigetre.
Odafelé is futottam bemelegítés végett, ami talán hiba volt, mivel így már a Palatinus közepénél elkezdett fájni a térdem, holott az utóbbi időben a kollagénkapszulának köszönhetően a MAC-ig is kibírta. Az utolsó 1 km-t fájós térddel nyomtam végig, de azért igyekeztem belehúzni, ami sikerült is, mert 25 másodperccel megjavítottam az idei legjobb időmet.
Hazajöttem, lezuhanyoztam, bedobtam ezúttal a fehér mosást; most még kajálni kéne – Ági kalácsát, amit becsomagolt nekem, már futás után felfaltam :-) – aztán vagy megnézem a 21.05-kor kezdődő iráni filmet, vagy elalszom…
Most a telefonomon van négy jó kép Salátáról, és egy jó kép az új kutyusról. Naaagyon édesek! :-)
