Nem tudom, hogy bírják a folytonos nyüzsgést az olyan nonstop pörgő emberek, amilyen én sosem voltam … Én speciel nagyon szeretem, ha meló után épp nem kell semmit csinálnom, sehová se mennem, csak hazajövök, megkajálok, és egy jó könyvvel vagy filmmel elvackolódom.
Most a múlt hét marha mozgalmasra sikeredett, minden nap volt valami meló után, így ezt a pünkösdi három napot kikapcsolódással töltöttem, ami nagyon rám fért.
Múlt hét előtti péntek: henyélős nap lett volna, de Öcsike rám írt, hogy nem megyünk-e Székely fesztiválra vele és Ágival? Haboztam, mert Faterral is oda készültünk szombat délután, de gondoltam, nem árt, ha előtte terepszemlét tartok, és mellesleg ismerkedjünk is Ágival, amellett Öccsöt nemigen szoktam lemondani.
Szóval péntek este Székely fesztivál volt, ráadásul nem meló után, hanem később (kb. fél nyolckor találkoztunk, tízkor váltunk el). A rendezvény és a társaság is jó volt, tehát nem bántam meg, csak baromi álmos lettem estére.
Szombat: délelőtt takarítottam, délután Székely fesztivál, ezúttal Faterral. A lakásra már nagyon ráfért a takarítás, a fesztivál meg ugyanolyan jó volt, mint előző nap, csak sajnos nagyobb volt a tömeg. De azért vettem ordát, mézet, fülbevalót, natúr szappant és persze Csíki Sört! :-)
Vasárnap anyámmal tartottunk ’egész napos’ névnapi mozizást. Előtte, délelőtt, itthon még megnéztem a Raspad c. filmet, ami Csernobilról szólt, és nagyon ütős, profi alkotás. Külön kihívást jelentett, hogy magyar változat nem volt a youtube-on, csak orosz nyelvű, angol felirattal. De azért lehetett érteni. Persze nagyon nyomasztó volt.
Ezután anyámmal néztük a Bazi nagy görög lagzi 2.-t. Pont jól jött a vígjáték, a délelőtti film után. Ezt követően beültünk a Burger Kingbe kajálni, majd vásárolgattunk, és végül fél hétre értem haza.
Hétfőn lakbérfizetés. Már egy hete idegeskedtem miatta, nem szándékosan, de úgy tudat alatt. Ki tudja, mi történhet; az aggodalmaim között a legreálisabb a lakbéremelés volt. De szerencsére simán megúsztam mindent. Illetve olyan villámgyorsan lerendeztem az egész tranzakciót, hogy mire felocsúdott a tulaj, én már az utcasarkon jártam. Kis bűntudattal, de ez van :-/
Majd ezt követően még futottam is. Ezen a napon épp 25 fok volt, és én lazán kimentem este hatkor a Szigetre, mert nem voltam tudatában, hogy odatűz a nap a budai oldalra, és ott tisztára olyan, mintha 30 fok lenne és július. Szenvedtem.
Kedden reggel a tüdőszűrőben kezdtem, mert az időszakos orvosi alkalmasságimhoz kell. Munka után az ősöknél voltam, eredetileg csak egy könyvért, de végül elég sokára szabadultam.
Szerdán futás volt, aztán pedig elkezdtem levelet írni Évi néninek, akinek már rég írtam. De nem volt túl könnyű, egyszerre vidám és érdekes beszámolót írni úgy, hogy ne hazudjak, és közérthető is legyen … Szóval fejben is elfáradtam.
Csütörtökön plazmaadás. Utána átutaltam a UPC-számlámat, ami megérkezett; befejeztem Évi néni levelét, árajánlatot kértem egy zalakarosi szállodától, ahová nyár végén két napra lemennénk.
Pénteken megint a tüdőszűrőben kezdtem, ezúttal elhoztam a leletemet. Meló után hazarohantam és vágtattam a fürdőbe, ahol Faterral találkoztunk és végre áztunk egy jót. Most nem működött az úszómedence, úgyhogy helyette szaunáztam egy jót.
…. Szóval ezek a dolgok voltak mindennap meló után újabban. Az egész héten nem volt egy kellemes, ejtőzős nap, főleg a hétfő volt rossz, amikor nem elég, hogy hétfő, de még lakbérfizetés és a vele járó stressz is. A pünkösdi hétvégén ezért pihengettem, főleg a Lotus Bluest és a folytatását, a Mio Bluest olvastam, illetve horrorfilmeket néztem, mint A fekete ruhás nő és a REC. Valamint az új Amerika kapitány mozifilmet is megnéztem, ami igazán nem volt rossz, de engem most valamiért nem kötött le. Azt hiszem, az egész film alatt tudat alatt arra vártam, hogy végre hazamehessek és folytathassam a Mio Bluest :-) Erre mondják, hogy lebilincselő olvasmány.
Holnap sajnos már meló. Délután elmegyek az orvosi alkalmasságira, a város másik végébe. Másfél óra utazás. Aztán vissza a városba, mert az antikváriumos rendelésem elkészült. Aztán haza, és futni is kellene. Szóval a holnapi megint egy ilyen rohanós nap lesz.
Érdekesség: tegnap este kipróbáltam a galagonyateát, ami nagyon jó a szívnek meg az érrendszernek, csak csökkenti a vérnyomást, ezért nyomatékosan javasolják, hogy alacsony vérnyomásúak ne igyák. Az enyém meg ugye 96/62 körül van. De úgy dicsérik a szívre való hatását, hogy kértem anyámtól kölcsönbe, és kipróbáltam egy kis mennyiséget. Izgalmas lett: a tea megivása előtt 93/60, utána pedig óránként mérve a következők: 94/62, 100/61, 92/63.
Szóval nem nagyon változott. Ez megnyugtató, mert attól féltem, leviszi valami irreálisan alacsony értékre, és összeomlik a keringésem vagy valami. Ezentúl majd időnként iszogatni fogom a galagonyát, persze nem állandóan.
