Bementem a vitaminomért a vitaminboltba (a nevét nem írom le, nehogy nekem pereljen), és gutaütéssel jöttem ki.
Egyrészt: kérem a vitamint, mire a nő adja, de faggatózni kezd, hogy hány szemet szoktam szedni belőle naponta.
… A vitamint már év eleje óta szedem, napi egyet kell, ami rá van írva a használati utasítására, egyébként pedig marhára semmi köze hozzá.
Már írtam, mennyire idegesítenek a belepofázó eladók. Mi jön még, majd a Sparban is megkérdezi a pénztáros, hogy ugye ezt a csokit nem én fogom megenni, mert nem kell nekem tovább hízni; vagy az újságos megjegyzi a VOX-ra, hogy biztos ezt az újságot akarom-e venni, és nem inkább a Mozimániát.
Csessze meg a jegesmedve, az eladónak az a dolga, hogy adja, amit kérek; majd ha cseverészni akarok vagy felvilágosítást kérni, szólok!
Úgyhogy szemrebbenés nélkül azt hazudtam, a bogyó nem nekem lesz, hanem egy ismerősömnek.
De a nő nem hagyta abba, tovább faggatózott, hogy az ismerősöm mennyit szed!?
Ó, hogy a kurva életbe …. Itt határoztam el, hogy soha többé nem jövök ebbe a boltba, hanem a másikba megyek, mert ott egy olyan kiscsaj szolgál ki, aki nem faggatózik, csak adja, amit kérek.
A nőnek azt válaszoltam, hogy nem tudom, én csak megveszem az ismerősnek, mert errefelé dolgozom.
Erre nagy nehezen békén hagyott és engedett fizetni, de mielőtt elmentem volna, jött a
Másrészt: ő ad egy árlistát meg egy ilyen tájékoztató füzetet. Csak rápillantottam a „tájékoztató füzetre”, és már a borítójából meg a címéből rögtön tudtam, hogy szcientológia lesz.
Rohantam vissza a munkahelyre, átpörgettem a füzetet, keresve a szcientológia vagy dianetika szavakat, de nem volt sehol – már kezdtem megkönnyebbülni, hogy mégsem ezek próbálkoznak nálam, amikor az utolsó oldalon egész apró betűkkel ott láttam L. R. Hubbard nevét.
Természetesen úgy ahogy volt, dobtam ki a szektás füzetet a zúzdába induló papírzsákba. De komolyan!! Nem elég, hogy tíz perc alatt bírok megvenni egy rohadt vitamint, amit amúgy 30 másodperc alatt is megvehetnék, még istenverte szektás szóróanyagokat sóznak rám! És ráadásul úgy, hogy törzsvásárlói kártyám van, amit én hülye oda is adtam a vásárláskor.
Sajna ez az egy vitamin – igazából gyógynövénykivonat – csak itt vehető meg, különben sosem mennék többet ezekhez.
De ezentúl tuti úristen, hogy a., a másik boltjukba megyek, b., készpénzzel fizetek, hogy a kártyámról ne lássák a nevemet, c., letagadom, hogy valaha is volt törzsvásárlói kártyám, d., mindenre azt fogom mondani, hogy nem nekem lesz, hanem a szomszédasszonynak, e., ha megint szektás szóróanyagot sóznak rám, nem ott helyben dobom ki – még rám küldik a kommandójukat –, de az első utcai szemetesbe kivágom.
Komolyan nem értem, miért kell a vásárlókat faggatózással és szektás szóróanyagokkal elriasztani. A faggatózás már korábban sem tetszett, ezért van, hogy minden más vitamint egyszerűen a DM-ben veszek meg, de most utánanézek, be tudom-e ezt a bogyót is esetleg máshonnan szerezni, mert ha igen, átállok arra a másik forrásra, és a szektás vitaminhálózatnak többé a közelébe sem megyek.
