A titkos ez esetben azt jelenti, hogy „amiről anyám nem tud”*. Tehát ha Kedves Öcsém olvassa, szépen kérem őt, hogy ne árulja el közös anyánknak a dolgot.
A júniusi nyaraláskor úgy éreztük, nem igazságos, hogy előszezoni egy héttel le van tudva a nyár, és gályázhatunk őszig. Úgyhogy kitaláltuk Faterral, hogy menjünk el Zalakarosra két napra utószezonban. Később ehhez hozzácsaptunk még két napot Balatonfüreden, így lett egy kikapcsolódós munkahét.
Hétfő: természetes, hogy ezen a napon jött egy lehűlés, esővel. Zalakarosig végig esett, és 17 fok volt. Autópályán mentünk, így pont odaértünk 14.00-re. Átvettük a szobát és azonnal indultunk a fürdőbe – egy napi belépő benne volt a szállás árában. Hideg volt, de mi a meleg termálvízben áztunk. Innen csak kijönni volt rettenetes … A 17 fokban öltöztem át a nyitott öltözőben, elég rémes volt, de mindegy, nem fáztam meg.
Ezután jött az első vacsora, majd utána még séta Zalakaroson. Eddig hosszabb időt még nem töltöttünk itt, ezért kicsit az újdonság erejével hatott.
A szálloda nagyon kellemes meglepetés volt, kényelmes, tiszta, a kaja rendkívül finom, a szoba kényelmes. Este olvasgatás közben alkoholmentes sört ittunk, majd szunya.
Kedd: már normálisabb idő volt. Semmi eső, és kb. 23-25 fok lehetett. Felkerestük a zalakarosi kilátót, amit még otthon néztem ki a térképről. Simán odataláltunk, csak az volt kicsit meglepő, hogy a kilátó alatt semmiféle hegycsúcs vagy akár emelkedő nem volt, gyakorlatilag szintben építették :-D De azért szép volt a környék. Egy kanyarral tértünk vissza a városba, szendvicseket ettünk, fagyit; aztán természetesen lerongyoltunk a fürdőbe.
Összesen 6 db medencében áztattuk magunkat – és ez csak az olcsóbb alap-belépőjeggyel – ezek közt volt a két termál, a hideg úszómedence, a hullámmedence, a fedett fürdő meg egy kellemes kis sekélyke melegvízű medi.
Este sétáltunk Zalakaros eddig nem ismert részén, és fagyit ettünk (nem tehetünk róla, volt ott egy nagyon szuper kis fagyizó :-)
Szerda: reggeli után összepakoltunk, kicsekkoltunk a szállodából, és távoztunk. A Kis-Balatont és Keszthelyt útba ejtve terveztünk Füredre menni. A Kányavári-szigetre ugrottunk be először, nagyon kellemes volt. Keszthelyen fagyiztunk, sétálgattunk, megettük az egyik szendvicset. Füreden még megálltunk a Tescónál, hogy mentes sört vegyünk estére, ezután csekkoltunk be a „szokásos” szállodánkba.
A szállással csak egy gebasz volt, hogy Fater olvasólámpája nem működött, de ezt másnap megcsinálták, első este meg az én lámpámnál látott olvasni.
Becsekkolás után azonnal lementünk a strandra. Már féláron, mert 16.00 után ennyibe került a jegy :-) A strand szuper volt, mérsékelt tömeggel. Utána zuhany, vacsora, hosszú séta a városban, visszafelé menet pedig két palacsinta a júniusi törzshelyen, ahol olcsó és finom a palacsinta. Mit csináljak, szeretem a palacsintát…
Csütörtök: kirándulást terveztünk délelőttre. Kinéztem egy turistautat, amin fel lehet jutni a Noszlopy-kilátóhoz. Követtük is az utat, szép is volt, bár kezdett már meleg lenni: kb. 26-28 fok lehetett. A kilátót mégsem értük el, mert Fater egy ponton azt mondta, forduljunk vissza; én mentem volna tovább, de azon a ponton tényleg úgy tűnt, hogy nem fog emelkedni a hegy, tehát nem lesz kilátó. Utólag a térképet nézve azt gondolom, még tovább kellett volna mennünk a sárga jelzésen, de hát mit vitatkozzak.
Bár az is igaz, hogy a zöld turistaúton, amelyre ráfordultunk visszafelé menet, alig negyedórát mentünk és már megtettük azt a távot, amit a térkép szerint ugyanennyi idő alatt a sárga jelzésen a kilátóig megtehettünk volna. Szóval valami nem teljesen stimmelt, de most már mindegy.
A szállodában szendvicset ettünk, utána le a strandra. Nagyon érdekes volt az időjárás, mert a napon majd’ megfőttem, viszont az árnyékban meg, ahol száradtunk és olvastunk, megfagytam. Jó tíz fok különbség volt a napos és árnyékos terület között.
Este megint sétáltunk egy hosszút. Fater evett fagyit; fagyizása közben megláttunk egy fiatal csokilabradort. Megsimogattuk. A labi azonnal fel akart mászni Faterra (naná, mert fagyi volt nála) – de aztán én is megsimogattam és a labi énrám is rögtön fel akart mászni, holott nálam nem volt fagyi :-)
Ezen az estén még egy shar pei-jel is találkozunk (az kicsit félénkebb volt). Még betoltam a szokott helyen egy diós és egy nutellás palacsintát, majd haza, a mentes sörökhöz és a krimihez.
Péntek: hazaindulás. Fater javaslatára Tihanyba mentünk, és innen haza. Tihanyban megnéztük a szokott látnivalókat, fagyit ettünk, aztán megláttunk egy táblát, hogy „Barátlakások” – és egy jobbra vezető nyíl. Elkezdtük követni ezt a nyilat, mert ugyan mikor láttunk mi barátlakásokat? Az út csak ment, ment, sehol nem volt barátlakás; aztán szabályos turistaösvénybe fordult az út, ami szépen ment befelé az erdőbe. Szegény barátok, ezek aztán jó messzire laktak az apátságtól. Ez ám az ingázás! Mentünk, mentünk, mentünk; az út lejteni kezdett – aggódtam, mert majd ugyanennyit kell visszafelé mászni.
Végül aztán, nagyon sokára, de megvoltak a barátlakások, sziklába vájt odúk formájában. Érdekes élmény volt. Fater ezután javasolta, hogy ne menjünk visszafelé, inkább le, mert alattunk már az autóút van, és sokkal hamarabb visszaérünk a kocsihoz így, mintha visszamennénk az ösvényen. Így lefelé mentünk, és le is értünk az útra. Az utolsó szakasz éppen egy csúszós, agyagos rész volt, de csak lejutottunk … A hajóállomáson ettünk egy életmentő palacsintát, aztán egy hátsó úton gyalog fel az apátságig, onnan le a Belső-tóhoz, ahol a kocsit hagytuk, és irány hazafelé.
Hazaérkezés után szokásom szerint elrohantam moziba, és megnéztem a Haverok fegyverbent, ami nem különösebben tetszett…
A hétfőt még kivettem csúsztatásban, keddtől már dolgozom. … Érdekes, hogy ez a rövid egyhetes szabi is milyen kellemesen kikapcsolt, szinte jobban tudtam pihenni, mint júniusban a kéthetes időszak alatt. Nem tudom, miért… Szóval, jó volt.
*és azért kell titkolni anyám elől, mert ha megtudj,a akkor jön az „Ilyen sok pénzetek van?” szöveggel; vagy azzal nyaggatna minket, hogy ő már milyen rég volt nyaralni stb. Ami igaz is, de se Fater, sem én nem akarjuk elvinni őt, és ezt mindenki megérti, aki hosszabb időt eltöltött a társaságában. PIHENNI akarunk a nyaralás alatt, ugyebár.
Fater azt adta be neki, hogy egy konferencián van. Én nem tudtam, mit mondjak anyámnak, hová utazom – végül egyszerűen nem mondtam neki semmit. Tehát a mutter egyáltalán nem is tud róla, hogy én elutaztam öt napra. Tessék, ez az egyik nagy előnye a külön lakásnak :-)
