Erdélyből hazajőve úgy gondoltam, visszaváltom a maradék lejt és én leszek a király, annyi pénzem lesz. Aztán valahogy nem így lett! Nem vagyok épp legatyásodva, de annyi pénzem maradt, hogy épp kihúzom fizetésig (anélkül, hogy mínuszba mennék).
Először is, kevesebbet kaptam a pénzváltóban, mint vártam. Egyrészt mert vacak árfolyamon váltottak vissza, másrészt mert meglepve láttam, hogy...
kb. 350 lejt költöttem! Hát azt meg hogy? Csak néhány ajándékot vettem Korondon, kürtőskalácsot, belépőt a Szent Annához, meg a kólát a vonaton. Endre nem fogadott el zsozsót a vásárlások után, úgy kellett csellel odacsempésznem némi pénzt a konyhaasztalra. (Az is megfordult a fejemben, hogy egyszerűen beleteszek kétszáz lejt a tárcájába, amit kint hagyott, de arra nem tudtam rávenni magam, hogy másvalaki tárcájába nyúljak.)
Szóval az Erdélyben költött pénz rejtély, vagy pedig egyszerűen annyi kütyüt vettem, hogy szépen összeadódott.
Ami a többit illeti, a nagyobb kiadásaim az alábbiak voltak:
- a meleg pizsama és a polárfelső, ami szükséges volt az útra
- 5 doboz cigi Endrének (nincs súlya, tehát ideális ajándék)
- hazajövés után Székely napok a Nagycsarnokban
- egy alkalommal ünnepélyes zabálás a Burger Kingben: chilis cheese nuggets, amit imádok, és régi vágyam volt, hogy egyszer KÉT ADAGOT felfaljak belőle :-)
- szappan (nem tudtam ellenállni egy kávés-narancsos, drága szappannak)
- Orsi névnap (egy könyvet is akart. Hárman adtuk össze, de bizony a könyv így sem olcsó.)
- Ketten Párizs ellen: égen-földön nem lehetett kapni, pedig Endrének el akartam küldeni szülinapjára, végül egy olvasatlan antikvár kiadást sikerült levadászni, de nem tíz forint volt
- a Ketten Párizs ellen postaköltsége Csíkba
- Uz Bence: amit Endre ajánlott, most végeztem vele – igazán tetszett –, szintén antikváriumból
- egy Stephen King-kötet, amiben négy kisregény van, többek közt az is, amelyikben Stephen Lang szerepelt (és remélem, hogy lesz olyan jó, mint a Remény rabjai volt)… erre nagyon rá voltam hegyeződve valamiért ….
- mozi: Nézd, ki van itt Faterral (baromi jó volt), Kiéhezettek Katival (ez is rohadt jó volt). Utóbbi moziban pattogatott kukorica is.
Hát ezek voltak a plusz kiadások. Elismerem, egy része nem volt elengedhetetlenül szükséges, de mit csináljak, kellett, és most már megvannak…. Viszont az utóbbi két hétben olyan spórolosan költöttem, hogy még így is maradt pár ezer ruppóm fizetésig.
Plazmát adni is voltam, de azt a pénzt nem akarom elkölteni, újra gyűjteni szeretnék, hogy legyen majd karácsonyra.
