Nagyon rosszkedvű vagyok. A mosógép, mint írtam, gyengélkedik; de egyszerűen nem volt erőm, hogy felhívjak egy szerelőt és beeresszek egy idegent a lakásba. (Asperger? ...) Na, de már elegem van a kézzel mosásból, pénteken összeszedtem magam és végre felhívtam egyet mégis.
Elmondtam, mi a baj, a szerelő rögtön mondta, hogy másnap (szombat) 9-re tud jönni. Hű, mondom, nem lehet kicsit később? OK, 10 és 12 között jön. Szuper, legalább végre túl leszek rajta!
Szombaton ezért felkeltem hajnali hétkor, reggeliztem, zuhanyoztam, rendet csaptam a mosógép körül és már ¾ 10-kor felöltözve ott ültem az íróasztalnál, mert volt már szerelő, aki korábban jött, és mert szombaton még csomó dolgot akartam elintézni. Gondoltam, jön a szerelő, gyorsan megcsinálja a mosógépet, aztán nekivágok a városnak és elintézem a dolgaimat.
Vártam, vártam, közben izgalmamban keresztrejtvényt fejtettem, megnéztem az Avatar legjobb részeit (= szexi ezredes úr jeleneteit), már 11.00 is volt és sehol a szerelő. Aggódtam, merthogy postára is terveztem menni, a karácsonyi lapokat feladni, és a posta csak 14.00-ig van nyitva – még maga a szerelés is bele kell hogy férjen az időbe.
Kb. fél tizenkettőkor telefonált a szerelő, hogy meg van csúszva az idővel, csak délután ér ide. OK, mondom, mikor? Hát legkorábban kettőre. Kettő előtt semmiképp nem ér ide? Mert akkor elindulok dolgokat intézni.
Elrohantam, és a legfontosabbakat elintéztem: mozijegyet átvenni (másnap anyámmal Legendás állatokat nézünk, korai kezdéssel, eszemben sincs még annál is korábban odamenni, hogy reggel vegyem át a jegyeket), aztán elrohantam a postára, feladni a karácsonyi lapokat Évi néninek, Endrének és Ferikééknek.
Még mindig volt némi időm, hát lerohantam a Sparba is és vettem tejet, kenyeret, aztán gyorsan egy halas szendvicset is, hogy azt felfalhassam otthon még a szerelő előtt. Hazaértem fél kettőre, betoltam a szendvicset, fogat mostam, felöltözve maradtam, hogy szerelés után elintézzem a többi dolgomat is, és vártam.
Bekapcsoltam a gépet, és hogy töltsem az időt, megnéztem az 1922-es Nosferatut. Hatalmas élmény volt, némafilm ennyire még talán sosem tetszett (kivéve A némafilmest, hehe.) Fél négykor lett vége, szerelő sehol. OK, ha már belejöttem a régi filmekbe, hát a Youtube-on megnéztem az 1938-as Uz Bencét. Jávor Pál volt a címszereplő, ami fura volt, de meglepően jó! És a medve is remek volt (kántor úr! :-) Bele-beletekertem, így lett kb. 5 óra.
Neteztem, facebookoztam, vártam, vártam. Vajon meddig dolgozik egy ilyen mosógépszerelő? Elhatároztam, ha hatig nem jön, rácsörgök. Hátha még este 11-kor is jöhet, le ne feküdjek aludni.
18.09-kor felhívtam, hogy várjak-e még, jön-e ma. Hát – azt mondja – ma már nem ér ide, mert ahol most van, ott is kétórás késésben van.
A szar is elöntötte az agyamat. Legszívesebben az anyjába küldtem volna el, de ő ajánlotta, hogy akkor hétfőn ötkor kijön. OK, mondtam, elismételtem a címet, aztán letettem.
Annyira dühös voltam, mint az állat!! Még csomó mindent akartam ma csinálni: venni cipzáras polárfelsőt a Decathlonban, bugyikat a Skála Metróban (ha már úgyis a Nyugatinál vagyok), feltankolni a Lidlben, 2017-es falinaptárat venni, megvenni A szoba DVD-t, és megvenni Bogi búcsúajándékát is (mivel azt rám sózták, „te vedd meg, mi majd beszállunk!” utasítással). Ehelyett itt ültem egész nap felöltözve, malmozva, várva egy szerelőre, aki cseszik kijönni! Még jó, hogy a bioboltot valami szerencsés ösztön folytán elintéztem már pénteken. Ha ezt előre tudom, mindent megvehettem volna ezen a napon, jóleső fáradtsággal értem volna haza és kellemes érzéssel feküdtem volna le.
Így dühös és elkeseredett voltam. Úgy éreztem, hogy palira vesznek. És annyira vágytam már rá, hogy megint csak egy gombnyomásból álljon a mosás, mint a szerencsés embereknek!!
Dühömben megnéztem az Oldboyt (az eredeti 2003-as koreait), amit már rég akartam, és most pont elég elkeseredett voltam hozzá. Hát marha jó film volt, igaz, hogy brutális, de eszméletlen jó. Utána viszont szükségem volt könnyedebb kikapcsolódásra, így elkezdtem a Ronint (De Niro, Jean Reno, Sean Bean) … ez jó volt így estére.
Nagyon mérgesen feküdtem le, sokat hánykolódtam és dühöngtem a kárba veszett szombatom miatt. Rohadt szerelő elcseszte egy teljes napomat!
… Pedig jó élményem is volt ezen a héten szerelővel: ugyanis kedden az internet is megszűnt. Minden ok nélkül! Mindent végigcsináltam, amit ilyenkor szokás: kihúztam a modemet, ellenőriztem a madzagokat, ezerszer újraindítottam a gépet. Végül mentem az UPC-hez panaszkodni. Mondták, hogy kiküldenek egy szerelőt – na, szuper! –, de majd másnap felhívnak telefonon, hátha távirányítással is megoldható.
És valóban másnap este – épp hazaértem plazmaadásból – felhívott egy szerelő, és távirányítással tényleg tíz perc alatt megoldotta a gondot, és rögtön lett internetem. Eszméletlen boldog voltam!
Sajnos ilyen vagyok én, a pozitív dolgokat hajlamos vagyok „elfelejteni”, a negatívokon meg sokáig rágódom, most is azon szenvedek, hogy nem jött a mosógépszerelő és hogy Bogi elmegy. Ahelyett, hogy azon örülnék, hogy az internetem viszont megjavult, és már csak egy hetem van a téli szünetig, és láttam a Nosferatut. A szombatra tervezett dolgaimat máskor is elintézhetem. Próbálok pozitívan hozzáálln.
… Azért remélem hogy hétfőn tényleg kijön a fószer, és tényleg megcsinálja a mosógépemet, különben kirúgom és mást hívok!
