A szilvesztert a terv szerint itthon töltöttem egyedül. Megfőztem a hatalmas adag salátát, végignéztem A cinkost
(kár volt, mert a vége sajna szomorú lett). Aztán a Marslakó a mostohámat kezdtem, közben feltettem az első adag forralt bort. Úgy elbambultam a filmen, hogy felforrt a bor és kiment belőle az alkohol, és a többi pohárral is kb. mind így lett, ezért ezen a szilveszteren gyakorlatilag nem rúgtam be.
A salátának kb. háromnegyedét befaltam az est folyamán, és meglepően álmos voltam. Akár már tizenegykor lefeküdtem volna, de szilveszterkor mindig fent maradok éjfélig, így most is. Fél egykor viszont eldőltem.
Vasárnap közepesen későn keltem, megnéztem a Dajkamesék hölgyeknek-t – rojtosra röhögtem magam, megint – utána mentem az ősökhöz újévi ebédre. Kellemes volt, ittunk pezsgőt, amit Fater a nyugdíjba menése alkalmából kapott. A maradék pezsgőt egy félliteres palackban odaadták nekem. Elüldögéltünk ott, aztán hazajöttem. Kicsit megint olyan magányos érzésem volt, mint december 25-én, azzal a különbséggel, hogy most nem még egy hét szabi várt rám, hanem már másnap január 2., hétfő, munkanap, brrrrrrrr….
Kb. hatra értem haza, és úgy döntöttem, az ajándékba kapott fél liter pezsgőt én megiszom most este. Úgy el voltam keskenyedve a másnapi meló miatt, és hétköznap este inni olyan snassz, most viszont még újév van, ünnepnap.
Fogtam a maradék bort, ami iszonyatosan édes volt, felforraltam, és összeöntöttem a száraz pezsgővel kb. fele-fele arányban. Így kaptam egy szénsavas, enyhén édes, alkoholos piát. Elkezdtem nézni a neten a Ha eljön a holnap c. filmsorozatot, amit nagyon régen láttam, a regényt is olvastam, és tetszett. Jóóó hosszúra eresztették, de az én lelkemnek most pont ez kellett. Megittam az összes bort és az összes pezsgőt a fent leírt módszerrel. A piától jó érzelgős lettem, és mikor vége lett a film első részének, sírógörcsöt kaptam; nem épp a film miatt, hanem részben a piától, végre kijött belőlem a november vége óta bennem feszülő rettentő stressz. Ennek már rég ideje volt. Vagy egy alapos futás, vagy egy alapos szex kellett volna, vagy egy dupla nyugtató, de ezek nem voltak kéznél, így az a jó félórás sírógörcs, ami rám jött, kiváltotta ezeket.
Még fokoztam is, belenéztem a Hacsi c. film japán eredeti verziójába, hát azt tényleg nem lehet száraz szemmel kibírni, hacsak nem robot az ember.
Nemcsak a saját bajaim miatt borultam ki, hanem családi okból is, amit most nem írok le, mert nem kaptam rá felhatalmazást. De az is nagyon megviselt.
Végül lefeküdtem, nem túl későn, de az alkohol miatt nehezen aludtam el, többször felriadtam, melegem volt, holott a fűtést lekapcsoltam. Éjjel aztán hol aludtam, hol felébredtem, végül 4.50-kor ébredtem, és a telefon 5.20-kor keltett, szóval mikor kellemesen visszaaludtam volna, már fel is kellett kelni.
Emiatt az első munkanapon olyan voltam, mint egy zombi, alig láttam ki a fejemből. A fél ház még szabin volt, nálunk szerencsére a két ellenszenves vén kurva közül még csak az egyik volt bent – remélem, a másik megdöglik –, így épp elviselhető volt a hétfő. Fekete teát ittam, de annyi volt, mint halottnak a csók, úgyhogy csináltam egy igazi tejeskávét, az felébresztett.
Most úgy elment a kedvem az alkoholtól, hogy legalább két hétig tuti nem fogok inni.
Fogadalmakat nem szeretek tenni, de most újévkor azt fogadtam meg, hogy 1., szerzek másik melót (ez muszáj is, különben tuti diliházba kerülök), 2., lefutok idén 1.500 kilométert. Ez utóbbi kicsit merész elhatározás, tekintve hogy a 2015-re betervezett ezer is marha nehezen jött össze, de tavaly elhanyagoltam a futást, és csak olvasom a Futótársakon, hogy mindenki két- meg háromezer kilométereket futott az év folyamán. Hát akkor csak sikerül nekem is az 1.500 …
Január 1-jén és 2-án már neki is fogtam, a hideg miatt lakáson belüli helybenfutás képében, de az is valami.
