HTML

a hallgatag macska naplója

Ezt személyes blognak szánom ("csak én és a világ angolul beszélő része tudhatja" :-). Lusta vagyok kézzel írni a naplót, a tinta is elmosódik egy idő után. Olyasmiről írok, ami velem történik, vagy ami arról jut eszembe. Tekintve, hogy főállású, (harmincas) negyvenes irodai patkány vagyok, borítékolhatóan nem lesz 007-es szintű a feszültségfaktor: könyvek, filmek, munka, család, töprengés.

Friss topikok

Az esküvő

2017.01.23. 17:00 csendes macska

 

Végre eljött a szombat, az esküvő napja! :-)

Nagyon vártam. Közben ez-az történt: például mínusz 5 és mínusz 15 fok közé zuhant a hőmérséklet, nekem pedig náthám lett, amit ezerrel igyekeztem kikúrálni és épphogy sikerült az esküvő napjára.

Decemberben még úgy terveztem, hogy

a krémsárga selyemblúzt veszem fel fekete nadrággal és kis csajos bokacsizmával. A megfázás és a hőmérséklet miatt viszont újraterveztem: a vastag fehér pulóver, fekete nadrág, bakancs! Igaz, hogy a pulóver úgy néz ki, mintha egy kövér jegesmedve ráhányt volna a sarki hóra, de mindegy. Inkább ez, mint a náthába visszaesés.

15.00-kor kezdődött az esküvő, az volt a terv, hogy mi odamegyünk 14.30-ra, emiatt az ősöktől elindulunk 13.30-kor. Én odamegyek az ősökhöz 12.00-ra, ebédelünk rakottkrumplit, és kényelmesen elindulunk.

Részemről szinte sikerült is, 12.20-ra értem az ősökhöz. Útközben még aláírtam az oimpiaellenes népszavazási aláírásgyűjtést is.

Anyám viszont egész éjjel varrta a ruháját – hogy miért nem 2 nappal vagy két héttel előbb csinálta ezt, ne kérdezzétek – és hajnali hatkor feküdt le, így 9.00-kor kellett telefonon ébreszteni, de Fater felhívott, hogy ehelyett csak 10.00-kor szóljunk neki. Éreztem, hogy el fog késni, mint mindig… Még 10.20-kor sem volt függőlegesben, mert a biztonság okáért azért többször is rácsörögtem.

Szóval az ősöknél Fater és én megettük a rakott krumplit, én sminkeltem, aztán tévéztem és neteztem, míg anyám elkészült. 13.30 helyett 14.08-kor tudtunk elindulni. Már nem is izgatott. Szerencsére sima volt az út, és odaértünk kb. ¾ 3-ra. Meglepetésünkre még nem volt ott senki, mi voltunk az elsők! :-D

Vécére mentünk, addigra megjöttek a többiek is. Ági szülei, tesója, felesége és kisfia; aztán Ági tanúja, aki a régebbi párja volt, és az ő felesége; aztán Ex-Sógornőm és párja, Gábor, aki fotózott; aztán mellesleg Ági és Öcsikém. Végül mi hárman. Így voltunk tizennégyen.

A házasságkötő terem nagyon szép volt, az új rokonokkal való ismerkedés pedig rövid és gyors. Gábor már rögtön elkezdett fényképezkedni. Én igyekeztem elrejtőzni, mert döbbenten vettem észre, hogy minden hölgy elegáns blúzt, ruhát, nejlonharisnyát és kopogós cipőt visel, míg én sarkvidéki fehér pulcsit és Josef Siebel-bakancsot a nadrágom mellé.

[Bocsánat, ha valamelyik érintett olvassa ezt a bekezdést, és azt látja, hogy csak magamról írok, de hát én a saját bőrömben voltam és csak azt tudom leírni, amit én éreztem/láttam/hallottam.]

Ágin például ujjatlan volt, és rövid szoknya, meg magassarkú cipő. Én mondjuk májusban vennék fel ilyen ruhát, ha a külső hőmérséklet mínusz 5, akkor tutira nem. De neki nagyon jól állt, és végül is volt fűtés a teremben; akár én is jöhettem volna blúzban.

Elhelyezkedtünk – tök kevesen voltunk a székek számához viszonyítva – és az anyakönyvvezető megkezdte a beszédét. Igazán jól és megindítóan beszélt, csak egy kicsit hosszan. Mivel Gábor fényképezett, igyekeztem értelmes arcot vágni. De minél hosszabbra nyújt a beszélés, annál jobban aggódtam, hogy mindjárt megkordul a gyomrom vagy valami efféle lesz…

Öcsém tanúja Ex-Sógornőm volt, Ágié pedig az ő volt párja, Peti. Ez érdekes helyzet volt, de egyáltalán nem jött ki rosszul.

Aztán végre megtörtént a hivatalos összeadás. Hagyományos gyűrű nem volt, helyette egy kis fehér fonott izét madzagoltak egymás ujjára :-) Ez tetszett. Utána jöttek az aláírások, csók, az anyakönyvvezető még beszélt – de komolyan! tessék már befejezni… – utána pedig koccintás  volt fehérborral. Fater az övét szétöntötte köztem és Ex-Sógornőm között, így kissé a fejembe szállt :-D

Ági papájával beszélgettem, aztán körbekoccintottunk-pusziltunk mindenkit (remélem, a náthámat senki nem kapta el). A két sógornőm is megölelgette egymást, nagyon meghatódtam. Ráadásul még hasonlítanak is valamelyest egymásra! Ezek után pedig indultunk az étterembe.

Ami szerencsére csak ötven méterre volt, normális időben talán gyalog is átmehettünk volna, de most hideg volt és jég. Az étterem állati klassz volt. Szerencsére nagyjából az egy csapathoz tartozók ültek egymás mellett, így én pont Fater és Öcsém között, szemben Ági mamája, kicsit odébb pedig anyám és Ági papája. Így jó volt. Rögtön rendelhettünk is italokat. Én egy Csíki sört kértem és kávét – mert még hosszú az este!

Beszélgetések voltak, jött a pincér igen gyakran, elvitte a csetreszt, felvette a rendeléseket. Aztán lassan kérhettük a főételt. Erre vártam már mióta! :-D Szuper volt a kaja, csak kicsit sok, így Ági mamájának és Öcsikémnek is adtam a sült krumpliból. Közben kértem vizet, meg még egy kávét.

Jó meleg volt az étteremben, újra eszembe jutott, hogy igazán jöhettem volna blúzban, de már mindegy volt. De ettől eltekintve tök kellemes este volt, igazán jól éreztem magam és láthatóan a többiek is. A desszertet nagyon vártam, de kiderült, hogy nem az étlapról választunk, hanem torta lesz. Ez sajnos nekem annyira nem jött be, a gyümölcstorta OK volt, de a tetején ocsmány gyümis hajzselé volt, amit utálok. A dobostorta pedig túl édes volt és kemény, mert sokáig volt a hidegben. Kár, hogy nem ehettem tiramisut vagy palacsintát, de hát ez legyen a legnagyobb bajom egy ilyen szép napon.

Aztán, kb. 20.00-kor – ha jól emlékszem – asztalbontás volt, szétoszlottak az emberek, méghozzá úgy, hogy én anyámmal kimentem a retyóra és mire visszajöttem, már a társaság zöme felszívódott. Mint kiderült, csak a parkolóban voltak, ahol elbúcsúzkodtunk mindenkitől.

Ezek után hazajöttünk az ősökkel, engem kidobtak a lakásomnál, ők hazamentek. Én nagyon jól éreztem magam, de egyáltalán nem voltam álmos. Előző éjjel vacakul és/vagy keveset aludtam, így – utánaszámoltam – ittam egy kávét ébredéskor, egyet az ősökhöz indulás előtt, vittem flakonban fekete teát, és az étteremben ittam még két kávét. Ez összesen öt koffeinegység, holott a napi kettőhöz vagyok szokva. Ezért aztán még megittam a maradék egyujjnyi pálinkát, megnéztem a Drakula halott és élvezi c. filmet, és csak ezután feküdtem le, addigra ment ki belőlem a kávé hatása.

Nagyon szép nap volt, és jól éreztem magam, és a kölykök is, ahogy láttam. Kíváncsi leszek majd a fényképekre!

… Utólag belegondolva felvehettem volna a pepita ruhámat is, csak ahhoz fekete vagy fehér garbó kell, ami nekem momentán nincs, valamint csajos, de mégis meleg csizma, ami szintén nincs. Így kinéztem, ahogy kinéztem :-D

 

 

 

 

 

 

 

 

komment

Címkék: család evés öltözködés

süti beállítások módosítása