Ahogy megbeszéltük a leendő munkahely személyzetisével, egy szép napon beballagtam hozzá az összes bizonyítvánnyal, munkapapírral, kinevezéssel.
Már ez is kis szervezést igényelt, mert ez a személyzetis speciel 9.00-kor kezd dolgozni, tehát én is csak akkorra mehettem hozzá, vagyis egy órával többre kellett elkéredzkednem...
– Idén már később jöttem az állásinterjú miatt, a csapszerelés miatt, hiányoztam egy napot torokfájással, és most ez…. Na, de szokták meg, hogy én is lógok, nemcsak Barbi, másrészt sokáig úgysem mérgelődhetnek :-D
Előzőleg torokfájásom volt, de az adott reggelre szerencsére elmúlt. Viszont ahogy álltam a metrón, egyszer csak éreztem, hogy úgy eldugult az orrom, mintha betont öntöttek volna bele. Már csak ez hiányzott. Ráadásul mínusz 5 fok volt. De azért épp időben odaértem az épülethez, a portás odavezetett a személyzetishez – ez is egy őrült nagy épület –, aki egy kedves csaj volt.
Nekem ezer papírt kellett kitöltögetnem, adatok, nyilatkozatok, számlaszám stb., a csaj addig apránként elvitte és lemásolgatta az eredeti bizonyítványaimat. Aztán összenézte a munkaviszony-igazolásaimat.
Ugyanis nem elég, hogy 2010. január 1-jén kineveztek valahová, és ugyanonnan 2015. március 31-én felmentettek, hanem kell egy harmadik papír is, hogy „igen, igazolom, hogy Csendes Macska 2010. január 1-től 2015. március 31-ig ennél a gittegyletnél állt alkalmazásban”.
Na, ez szinte mind megvolt, hanem egy ötéves munkaviszonyomra vonatkozóan hiányzott. Pedig kristálytisztán emlékeztem, hogy én anno arra a munkaviszonyra kértem, sőt kaptam is igazolást. Az istenit…. De hülye vagyok, hogy otthon felejtettem. Márpedig a letöltött évek beleszámítanak a fizetésbe, természetesen.
Megbeszéltük a csajjal, hogy előásom azt az igazolást, akárhonnan is. Ezenkívül kellett még erkölcsi bizonyítvány.
Ezután hazamentem, letettem a bizonyítványaimat (= nem akartam egész munkanap cipelni az eredeti diplomámat, még a végén kirabolnak, és a diploma a megélhetésem alapja), és rohantam dolgozni. Illetve még előtte végigtúrtam a papírjaimat az albérletben, hátha itt van valahol a hiányzó munkaviszony-igazolás, de nem volt.
Napközben éreztem, hogy náthás vagyok. Már csak ez kellett!! Egyébként leszartam volna a náthát, de ezen a héten szombaton van Ági és Öcsikém esküvője. Meg KELL gyógyulnom! Négy napom volt addig.
A munkanap során a neten utánanéztem, hogy kell erkölcsit szerezni. Régen a postán volt nyomtatvány és kész. A papíron, amit a személyzetis adott, az volt, hogy el kell mászni a IX. ker., Vaskapu utcába. Akik természetesen mikor vannak nyitva?! Percre pontosan akkor, amikor az én munkaidőm is van. A neten viszont az volt, hogy a Vaskapu megszűnt, helyette a Visegrádi utcába kell menni. De lehet postán is. De minden infó totálisan ellentmondott egymásnak, mert képtelenek voltak leírni egy tuti és naprakész infót valami oldalon :-(
Meló után elrohantam az ősökhöz, hogy az ott hagyott papírjaimból megkeressem a hiányzó munkaviszony-igazolást. Még rengeteg papírom van ott náluk, amik nem kellenek a mindennapokban. Egy és egy negyed órán keresztül ástam a rengeteg papír között, már teljesen feladtam a reményt, amikor egyszercsak megvolt!! :-) Na, hála az égnek! Jól emlékeztem, hogy kikértem én azt!
Ezek után Fatert megkértem, hogy – mert már úgyis nyugdíjas és ráér – nyomozzon már utána, hogy kell erkölcsit szerezni, ha pl. a postán, akkor kérjen már nekem kérőlapot légyszi.
Szerdán azonnal beszkenneltem az igazolásaimat és elküldtem a személyzetisnek (este, hogy ne a munkahelyi gépről menjen). Az egyik papír már rohadt halvány. 1998-ban még vacak szar mátrixnyomtatókon nyomtattak, ami már akkor is halvány volt, most meg már alig látható…. Mi lesz, ha majd nyugdíjba akarok menni és kell ugyanez a papír?! Már persze, ha akkor még lesz nyugdíj…
Egyébként iszonyú szarul voltam, ettem Algopyrint, C-vitamint, de folyton folyt az orrom. Elveim ellenére vettem pálinkát is – mindenki mondja, hogy méz-fokhagyma-pálinka kell ilyenkor. Meló után rohantam az ősökhöz, mert Fater szerzett erkölcsibizonyítvány-igénylőlapot. Kitöltöttem. Nem volt egyszerű, mert úgy túlbonyolították, mint az adóbevallást. Külön magyarázó ív is volt mellé, ami csak még bonyibbá tette.
A végén, hogy milyen célból akarom, húsz percet tépelődtem, mert olyan b*szott kacifántosan fogalmaztak, hogy sehogy sem bírtam kiolvasni, melyiket kellene beikszelnem, ha simán közszolgálati jogviszony létesítéséhez akarok erkölcsit. El sem merem képzelni, hogy a még nálam is butább emberek hogy bírnak erkölcsit igényelni?!
A papírral rohantam a postára, aztán haza. A náthának nem tett jót a mínusz 5-10 fokban való mászkálás. Az orrom hideg volt és iszonyú érzékeny. Otthon aztán ittam ezerféle gyógyteát, telenyomva C-vitaminnal, és Algopyrint, valamint megbontottam a pálinkát is. Hát, ez valóban hatásos volt, végigperzselte a nyelőcsövemet és megizzasztott.
A munkaügyek miatt nem izgultam, mert a személyzetis azt mondta, előbb egy papírt kell aláírnia a felvételemről minden fejesnek, csak azután intézkedhetek. Ezt a jövő hétre ígérte. Azonban már pénteken megcsörrent a telefonom, és ez a csaj volt. Aláírták a papíromat, így rögtön intézhetem a felmondást! Már csak orvosi vizsgálat és az erkölcsi kell.
… Hát – egyfelől nagyon boldog voltam. Hurrá, péntek van, 85 %-ban elmúlt a náthám, holnap esküvő, és most még az új munkahely is OK!
Másfelől lassan elborított a pánik. Fel kéne mondanom…. Teremtőm, micsoda balhé lesz, én leszek a gonosz, és Ibolya meg Barbi ki fog készülni.
Gyorsan úgy döntöttem, nem hiányzik ez nekem most pénteken, nem kell negatív kisugárzás így az esküvő előtt. Majd hétfőn felmondok!
Most tehát ezen izgulok. Holnap szólnom kell, hogy lelépek – és lehetőleg mielőbb – biztos botrány lesz, főleg, ha elmondom, hogy a munkahelyi basztatások és a főnököm viselkedése (mobbing elnéző tűrése, mellettem ki nem állás stb.) miatt megyek el.
Öcsi azt javasolta, hogy menjek betegállományba, hogy kipihenjem magam az új melóhely előtt. Az új munka legkorábban három hét múlva kezdődik – ha itt nagyon csesztetnek a kilépés időszakában, bizisten meglépem a táppénzt.
