Kezembe került egy akta; lapozgatom, hát van benne egy levél az ügyféltől. Őneki négy gyereke van, küldjünk neki támogatást, mert rászorulnak. Majd: „Mert nem azokat kell támogatni, akik egyedül vannak, mert azoknak a bőre alatt is pénz van!”
WTF?!
Baszki, én is egyedül vagyok, gyorsan be is néztem a bőröm alá, van-e ott pénz, de sajnos az istennek sem volt….
Olvasom tovább az ügyféllevelet, két sorral lejjebb újra leírja, hogy a négygyerekeseket kell támogatni, mert aki egyedülálló, azt felveti a pénz.
Na bakker…. megint én vagyok a szabályt erősítő kivétel! :-D
Múlt héten kezembe került egy másik akta, írja benne az asszonyember: Küldjünk már neki egy kis pénzbeli támogatást, mert ő rászorul. Egyedül van, nem támogatja senki.
Olvasom tovább, az ügyfél – akinek egyébként X. Y-né a neve, szóval nemtom, hol lehet vajon X. Y. vagy annak a családja – kétszer is leírja, hogy egyedül van, nem számíthat senki segítségére.
Na most akkor hol itt a logika? Akinek négy gyereke van, az a 2. ügyfél szerint faszán elvan, hisz ott a pasija, ott vannak az állami támogatások, adókedvezmény, családi pótlék, helyi segély. Aki egyedülálló, az az 1. ügyfél szerint faszányosan megvan, hisz nem kell költenie iskolaszerekre, gyerekcipőre, babapapira.
Másik oldalról meg 1. ügyfél szerint neki milyen nehéz, mert nagycsaládos (ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a fogamzásgátló még mindig olcsóbb, mint egy gyerekre jutó havi kiadás, de mindegy); 2. ügyfél szerint neki a nehéz, mert nem számíthat senki segítségére. Hát hol itt az igazság?? És miért van az, hogy én egyedülállóként hiába tekintek be a bőröm alá most már napi rendszerességgel, hátha ott lesz a tömérdek pénz, de sosem találok ott egy kanyit sem? :-D
