A 3-as metró felújításának számomra mégis van egyetlen pozitív következménye: mostantól a felszínen fogok járni! :-)
Maga a metrófelújítás ugyanúgy felb*ssza az agyamat, mint a legtöbb fővárosi/politikai/”nincspénzrá, de jönnekaválasztások” hirtelenkedő építkezések. Például miért az északi szakaszon kezdik, amikor az a legjobb minőségű (nem én találtam ki, szakemberek írták), miért nem lehet hátulról kezdeni, a KÖKI-nél talán több a kerülőút, mint a Váci út tájékán. De mindegy, ez van, Az meg, hogy majd 45 másodpercenként járnak a pótlóbuszok, már most nevetséges gondolat, előre tudom, hogy egy metrószerelvény utasainak pár csuklós busz csúcsidőben nem lesz elég, de mindegy, igyekszem majd kerülni.
Na de hogy járjak dolgozni ezentúl??
Hetekig töprengtem, hogy a 2-es és 3-at metró ÉS még a pótlóbusz is hogy fog sikerülni nekem, mennyivel kell korábban indulnom, és felférek-e arra a rohadt csuklós buszra, amire fogalmatlan, Auidval járó politikusok szerint majd felfér egy 6 kocsis metrószerelvény összes észak felé utazó utasa.
Aztán valahogy fény gyulladt az agyamban, hogy járhatnék HÉV-vel is és villamossal! Igazán előbb is eszembe juthatott volna, de mindegy…
Szóval pénteken, a metrószétbarmolás előtti utolsó munkanapomon már így jártam. Gondosan kinéztem a HÉV-menetrendet, és hogy őszi szünet lévén egész pontosan mikor indul az én ideális járatom, és korábban keltem, korábban indultam el, és így még 3 percet vártam is a HÉV-en.
Útközben aztán csak sasoltam, hogy milyen szép helyen megy ez a HÉV! A téli időszámítás első hetében vagyunk, még világos van reggelente, így egyik oldalon a Margitsziget, másik oldalon a budai hegyek, úgy néztem kifelé álmélkodva, mintha valami amerikai turista lennék.
Aztán odaértünk a hídhoz, puff, leugrottam, át a villamoshoz – az átszállás időben ugyanannyi, mint a kettes és hármas metró között – és kb. fél perc múlva már jött is a villamos. Átszaladt a hídon egy perc alatt, semmi piros lámpa meg híd közepén megálló, mint a Margit-hídon a Combinónál (hülyeség is volt ott felszámolni az az aluljárót), és már ott is voltam. Összességében öt perccel korábban érkeztem a melóhelyre, mint előzőleg, ami piros pont a főnökségnél, és még szép környéken is utaztam át. (És az 1-es villamos is normális helynek tűnt 6.30-kor, gondolom, a Hős utcai beherbálozott késelők ilyenkor még alszanak, vagy ha nem, hát a saját környékükön késelnek a villamoson.)
Rádöbbentem, hogy kilenc éve a föld alatt járok dolgozni. Az előző melóhelyemre metrózni kellett, igaz, csak két megállót, és akkor az volt a furcsa, mert előtte soha nem metróval, hanem felszínen jártam dolgozni. De a két metrómegálló igazán sima ügy volt. Egyrészt ráértem akár a munkakezdés előtt 20 perccel elindulni otthonról, akkor sem késtem el, másrészt a metró nem kap pirosat, nem áll meg előtte keresztben egy teherautó, nem ragad bele a dugóba. A metróba nem esik be az eső, és nem éget a nap. Igaz, kigyulladhat és füstölhet, de én akkor a kettes metróval jártam, az meglepő módon jól működött :-D
Aztán a mostani melóhelyemen mindkét metró kellett, így már korábban kellett indulni, de ez is elég sima ügy volt. Csak a Deák téri átszálláskor kellett cikáznom az előttem totyogó lassú zombik között, és persze egyszer előfordult, hogy ok nélkül megállt a – naná, hogy – hármas metró, és gyalogolnom kellett. De a fakockákat, szabotáló kiskutyákat meg füstöléseket megúsztam.
Most a felszíni utazás üdítő változatosság volt. Hogy nemcsak egy sötét alagutat látok, hanem házakat meg a Dunát, és ha nyílik az ajtó, friss levegő jön be rajta, nem aluljárószag. Hajléktalan sem szállt fel, hogy koldulva végigmenjen a szerelvényen. És kaller sem ugrott elém, ahogy a HÉV felé igyekeztem. Hazafelé is elég jól ment a dolog, rögtön jött mindkét jármű, és szintén szép volt a kilátás. Szóval, egyelőre kellemes élmény ez az újfajta utazás most….
