Rég meg kellett volna írnom ezt a posztot, ég is a pofám, de ha egyszer nincs rá épp idő/ihlet/energia, akkor nincs…. De most már csak kijön belőlem: Megszületett az unokaöcsikém!!! :-)
Ma két hete, vasárnap hajnalban ahogy kecmeregtem ki az ágyból, hát ott egy sms. Azt gondoltam, megint anyám vernyogott valamit, de nem, Öcsém tudatta a jó hírt.
Az a vasárnapom felejthetetlen lesz! Először is nem akartam hinni a szememnek. Aztán mikor felfogtam, akkor meg elsírtam magam az örömtől és megkönnyebbüléstől.
Öcsém és Ági ugyanis otthonszülést terveztek, aminek az okait teljesen megértettem, de erős aggályaim voltak. Ezeket párszor elmondtam, aztán befogtam a számat, de belül nagyon aggódtam folyamatosan, ez tudat alatt nagyon nyomasztott. Most, hogy kiderült, egészséges (sőt szép is!) a baba, valamint császár lett, kórházban, bevallom, iszonyúan megkönnyebbültem. Azért egy császár mégiscsak jobb, főleg ha orvos, nővér, szakértő segítség van a közelben…. Szerintem!
Reggel felhívott Öcsém, autóból. Szegény nem sokat aludt azokban a napokban :-) Én a boldogságtól megintcsak elsírtam magam, Öcsém pedig elmesélte az egész születéstörténetet.
Az sms körbement a családban, apámmal is telefonáltam, jöttek-mentek a mailek, mindenki megkönnyebbült volt és boldog. Én aznap elmentem a tervezett utamra – már nem is emlékszem, mit vásároltam vagy merre jártam –, aztán haza, este Öcsém megküldte az első fotókat, na akkor sírtam el magam harmadszor is, amikor azt a képet láttam meg, mikor Öcsém a születése után a kezében fogja a babát.
Komolyan, mikor volt utoljára olyan napom, hogy háromszor is sírok az örömtől??
Ezután telefonoztunk Öcsémmel, amikor épp nem a kórházban volt, jellemzően kocsiból vagy ha ment valami elintéznivalóért. Pár nap múlva hazatértek, kölök is, Ági is full egészségesen. Még jött pár fotó. Totál úsztam a boldogságtól. A baba borzasztó édes, totál nyugodt, a kis homloka meg szemöldöke szerintem olyan, mint Öcsémé. De hát egy ilyen pici baba még biztos sokat fog változni. Bár hogy császáros lett, így a feje nem vörös és nincs összevissza nyomódva, mint az enyém volt, hanem szép szabályos feje van és normális bőre.
Nekem eszembe sem jutott, hogy találkozhatnék vele esetleg, mert Öcsémék előre közölték, hogy 6 hétig gyermekágy van, úgyhogy felkészültem rá, hogy majd valamikor júliusban. De meglepetésszerűen jött az e-mail, hogy vasárnap szeretettel látnak minket tömör babanézőbe!
Ettől teljesen elolvadtam. Láthatom a picit már most!! Vettem röviden ajándékot, és vasárnap hajnali 10.00-re kiszáguldottam hozzájuk (önállóan, mivel tudom, anyám mit össze tud tökölni egy elinduláskor).
Nos, a babanéző sajátságos lett, mert a baba ugyan ott volt és totál egészséges, édes és szép volt, de le se tojta, hogy ott vagyunk :-D Igazából végig csak kajált. Ezért csak a pici kis kezecskéjét és lábacskáját tudtam simogatni. Igaz, hogy ez is marhára gyönyörű és megható volt. De komolyan, annyira pici ez a baba, és őt nevezik „nagy babának” – 3,7 kg-val született – akkor mégis, mekkora a „kis baba”??
Öcsém is iszonyú boldog volt, Ági is nagyon jól nézett ki, szerencsére a császársebe is simán gyógyul (nem is értem, miért ódzkodnak sokan a császártól, én simán választanám azt, de erről majd máskor írok…. )
Azóta is jönnek-mennek a mailek, benne tömör helyzetjelentéssel. Védőnő elégedett volt, gyerekorvos dettó, a baba eszik-alszik, a szülők jól vannak. Utánaolvastam a neten – mert mikor volt nekem utoljára újszülöttel dolgom? ezer éve – hogy egy hónapig minősül „újszülöttnek” a kölök, addig igazából nem érdeklődik más, mint az evés és alvás iránt. Majd utána lesz „csecsemő”, nézelődik, kagylózik, meg még amit csinál egy csecsemő. Juj de kíváncsi leszek rá!
Szóval ez van most. Új baba van a legszűkebb családomban, ilyesmi nem volt talán 1979, Öcsém születése óta. Iszonyú boldog vagyok. A fotóját kitettem a könyvespolcomra, és minden reggel ránézek (alszik, mosolyog és egy cukor, úgy ahogy van). A szobatársammal már tudok társalogni az unokaöcs-témáról is, mivel neki is van kettő, ő pedig elmagyarázta, mik várhatók a későbbiekben.
Nagyon boldog vagyok. – Jó, most momentán még azért is, mert most kezdődött a szabim, és holnap utazunk nyaralni, de a baba akkor is boldoggá tenne, ha január 3. lenne és ezer túlóra várna rám :-D
