Még most is hihetetlen, hogy 41 vagyok, de valahogy nem feltétlenül rossz értelemben. Jó, már negyvennek lenni is döbbenetes élmény volt, szóval egyszerűen nem tudok mit kezdeni a ténnyel, csak úgy elfogadom, hogy aki 1977. júniusában született, az bizony idén negyvenegy, és kész…
Nem nézek ki 41-nek (általában, és ha kialszom magam), szóval aki nem ismeri a koromat, az nem tudja; nincs rám írva az utcán, hogy „ez egy 41 éves ember!” De azért akkor is igen furcsa érzés…. De mit csináljak? Nem tehetek ellene semmit, úgyhogy csak úgy elfogadom a tényt. Szegény Domján Editet sajnálom. Miért kellett úgy kétségbeesnie, hogy itt a negyven? Nincs azzal vége az életnek. (Jó, az övének speciel igen.) De szerintem várhatott volna vele. Nekem például most ebben a pillanatban az ötven sokkal rémisztőbbnek tűnik.
Maga a születésnap jól telt. Még mindig marha jó érzés, amikor felébredek és rájövök, hogy ma van a születésnapom, egy nap, amikor én vagyok a király! :-) Ez biztosan gyerekkori csökevény. Sok gratuláló sms és mail jött, és szabadságon is voltam, tehát sokáig szunyáltam és azt csináltam, amit akartam.
Eredetileg úgy terveztem, hogy délelőtt megnézem a Nem vagyok sorozatgyilkost mint születésnapi filmemet – minden évben van ilyen – főleg mert pont aznap kezdték vetíteni a mozik. És mert a regényt imádom. De valami homályos okból a nagy moziláncok nem játsszák, csak pár kisebb mozi, azok is estefelé, így változtattam a programon és először mentem az ősökhöz családi köszöntésre, majd 17.00-ra a Művészbe mozizni.
Anyámnak azt mondtam, hogy 12.30-ra megyek, de csak 13.05-re érkeztem meg, de ebéd persze csak 14.00 után volt, nem voltam meglepve, mert minden évben ez van. Brassói aprópecsenye volt, amit imádok és bármennyit meg tudok enni belőle (így direkt jó volt, hogy rengeteget csinált és a maradékot nekem adta :-D) Ajándék viszont nem volt valami egetrengető, csak édességek és 3 kézműves szappan. Remélem, nem utóbbi nem az a kategória, mint tavaly a parfümök… Szerencse, hogy erre az eshetőségre felkészülve már korábban vettem magamnak két csajos könyvet, mint szülinapi ajándékot magamnak.
Hazavittem a brassóit – útközben zuhogott az eső –, nadrágot váltottam és rohantam a Művészbe. A film egész jó volt, főleg a színészeket tekintve (Christopher Lloyd!!! :-), de ezt-azt megváltoztattak a regényhez képest, és a narráció hiánya zavart. A regény E/1-ben van, ami sokkal érthetőbbé teszi az egészet. Nemtom, hogy aki nem olvasta a könyvet, mennyire tudta rendesen követni a filmet.
Ezek után hazamentem. Volt két doboz szülinapi söröm, egy Edelweiss meg egy fekete dobozos belga, mert nem bírtam választani közülük. Elkezdtem nézni a Van, aki forrón szereti-t (rég kerestem, de sosem volt fent online, de most igen!), és közben söröztem. A két sört megittam a film alatt, sőt bevallom, hogy „hígítottam” őket egy alkoholmentessel, hogy ne legyen annyira tömény. És vizeket is ittam, ennek ellenére csak éjfélkor feküdtem le, és marhára kiütött a két sör. Az egyik 4,7, a másik 5,3 %-os volt. De már marha rég nem ittam két sört egy napon, mármint két alkoholost….
Másnap Faterral elmentünk a Velibe fürdőzni, és éreztem, hogy kicsit másnapos vagyok. Enyhe fejfájás és enyhe émelygés volt, így hazaérve rákerestem a másnaposság elleni szerekre (víz, C-vitamin, B-vitamin, almaecet, Algopyrin) – ezeket be is toltam és délutánra kissé jobban lettem.
De azért lehet, hogy ez a kor jele, hogy 41 évesen már nem ihatok meg büntetlenül két sört :-D
