Ha egyszer miniszterelnök leszek, sok minden másképp lesz. Például elsőként betiltom a focit :-D – vagy legalábbis 99 %-kal csökkentem az állami támogatását. De viccen kívül, azon sokat gondolkodtam már, hogy kvázi kötelezővé kellene tenni a szavazáson való részvételt, meg a véradást.
Kezdjük a véradással. Nincs vér, ugye. Most már mindenkinek vinnie kell három-négy rokont műtét esetén, akiket meg lehet csapolni. Az OVSZ honlapján meg lehet nézni a vérkészlet-prognózist: gyakorlatilag mindegyik vércsoportnál a piros sávban van a vonal. Mikor legutóbb adtam vért, két munkanappal később jött az sms, hogy már ki is szállították a kórházba (gyk. már a véradást követő munkanapon!!)
Ennek ellenére tök nem járnak vért adni a népek.
Érdekes, a szocializmusban, míg szabadság meg esetleg suska is járt érte, valahogy nem féltek a tűtől. A korábbi melóhelyemen, ahol két nap szabadságot adtak véradásért, másfél órát kellett sorban állnom, mert ott tülekedett az egész hivatal. Idősebb, fiatal, nő, férfi, kövér, sovány stb.; még azt is letagadták, ha HIV-pozitívak és kergemarhakórosak voltak egyszerre, csak adhassanak vért és kapjanak érte két nap szabit. De mostanában, ahol se szabi, se pénz vagy effélék nem járnak érte, egyszerűen nem járnak vért adni.
OK, nem mondom, hogy ez valami központi kérdés egy átlagember életében, na de azért ha majd neki kellene vér, mert hirtelen rátört a baleset, szülés, a gyereke megsérült stb., akkor aztán megy a sikongatás, hogy jaj nincs vér, mi lesz most velem/szegény kis Bendegúzommal!?
De azért a múlt héten, mikor véradás volt az illető munkahelyén, ő csak a füle tövét vakargatta az íróasztala mellett, ugye, mert őt akkor még nem érintette a téma…
Nem azt mondom, hogy miniszterelnökségem esetén minden embert elkapnék az utcán és három havonta lecsapolnám, dehogy. Van ugye, aki tartós beteg, cukros, gyógyszert szed, effélék, őket természetesen kihagynám. Van, aki 50 kg alatti (bár nem valami sok, ahogy szétnézek az utcán), meg van, aki retteg a tűtől és/vagy a vérveszteségtől. Hát velük sem mennék sokra, meg minek is. DE aki egészséges, nem szed bogyót, nem alacsony a vérnyomása, nem fél a tűtől, nem fél a vértől, van is évente két-három alkalommal egy szabad félórája, az mi a kurva anyjáért nem sétál el olykor vért adni?
Csomó ilyen – mármint egészséges és nem félős – emberrel beszélgettem véradásügyben életem során, mind marhára dicsért engem, hogy én eljárok olykor, de hát ő azért nem. Miért nem? Csak.
Én már jó 40 véradáson vagyok túl, lehet, hogy konkrétan megmentettem már x db ember vagy kis csecsemő életét, de ha holnap engem üt el a villamos, hát lehet, hogy nem jut nekem közvér, hanem az öcsémet kell csatasorba állítanom, mert a fent említett közönyös emberek nem járnak el vért adni.
Szóval nem azt mondom, hogy kötelezővé tenném, de valami adókedvezményt adnék annak, aki évi kétszer vért ad, vagy kötelezően kiadandó szabadságot (nem csak kiírjuk, de nem vesszük ki!!), valahogy így ösztönözném a dolgot, mert ez a rászorulóknak igen jó lenne, sőt magának a donornak is jót tesz, ha kicserélődik és újratermelődik a vére.
Ami pedig a szavazást illeti…. Hát azt viszont komolyan kötelezővé tenném. A helyhatósági választásokon is, de az országgyűlésin mindenféleképpen.
Jön sírni a szomszédasszony, hogy milyen szar minden, de választáskor el nem mászna ötven méterre a sarki általános iskolába, hogy szavazzon.
Országgyűlési választás van, erre Pali bácsi kapálni megy a tanyára. Jó, menjen, de előtte nem bír 5 percet rászánni, hogy ikszeljen? A szavazóhelyiségek 6.00-tól vannak nyitva. Vagy ugorjon be utána, este 19.00-ig van rá ideje. De nem…
Azt bírom a legjobban, mikor ellenzékiek nyígnak, hogy megint milyen intézkedést hozott a „kormány”, de kiderült aztán, hogy ők amúgy a maguk részéről nem szavaztak. Miért nem? Kétféle válasz van: 1.: „minek, úgyis megint nyernek”. Bassza meg, hát persze hogy nyernek, ha az összes ellenzéki inkább a fotelben siránkozik. (Most tekintsünk el a választási csalásoktól, számítógépes rendszer lefagyásától stb.) 2.: ugyan kire szavaznának. Az összes ellenzéki jelölt hülye. Hát persze hogy hülye, de akkor is, tessék kiválasztani egyet és arra szavazni!
Én vettem a fáradságot és utánanéztem a neten áprilisban, hogy nálunk ki a legesélyesebb ellenzéki jelölt, és arra szavaztam. Nem nyert persze, de én legalább megtettem a magamét, a lelkiismeretem tiszta.
…. Az persze szintén igaz, hogy az ellenzék állat mód szét van forgácsolódva, a létező sok párt mellett ott vannak még a Fidesz által pénzelt fantompártok sosem hallott jelöltjei, akik miatt az én szavazólapomon több név szerepelt, mint a Vámpírok Bálja teljes szereposztása.
Az ellenzéki politikusok is bekaphatják részemről, mert ha mind egy, azaz csak 1 db jelöltet állítanak a Fidesszel szemben, egész máshogy nézne ki most a helyzet, de ha nem, hát nem.
Aki nem megy el szavazni, azt konkrétan megbírságolnám. Már a szavazás másnapján nézném a választási névjegyzéket, és postáznám a csekket. Nem szavaztál? Tízezer forint.
Nekem az nem kifogás, hogy „nincs kire”. Vazze, ha Viktorkába vagy szerelmes, hát szavazz a Fideszre, ha ellenzéki vagy, hát válaszd ki a legesélyesebb ellenzékit és arra; ha pedig egyik sem szimpi, de nem akarsz a Fideszre, hát szavazz a Kétfarkúra vagy valamelyik fantompártra. Mert az nevetséges, hogy a szavazásra jogosultak mondjuk egytizede szavazott a Fideszre tavaly, erre nagy kétharmados győzelemként van kommunikálva a dolog :-D Ha minden ellenzéki elment volna és bárhová máshova ikszel, picit nehézkes lett volna így előadni, persze nem kétlem, hogy a Választási Iroda akkor is kihozta volna utólag a Fidesz-győzelmet, ha az egész országban csak háromszáz fő szavazna rájuk.
Hagynék azért persze kivételt is, akinek pl. épp a lakodalma van, vagy kórházban fekszik, vagy egész nap hányt/hasmenése volt, azt békén hagynám. Évi néni mesélte, hogy mikor ő mozgóurnát kért otthonra, megígérték, de le se szarták, rájuk telefonált többször, de egész nap nem mentek ki hozzá. Tehát aki a lakásához van kötve, azt nem bírságolnám meg.
Hoznék további kiegészítő szabályokat is. A szavazóhelyiségbe például nem lehetne mobilt bevinni (= oda, ahol ikszelsz). Kicsit túl sokat hallunk arról, hogy a helyi polgármester és/vagy uzsorás – mindegy is – az elmaradottabb településeken attól teszi függővé a közmunkát/segélyt/akármit, hogy hová ikszeltél, és ezt a lefotózott szavazólappal kell bizonyítani. Ezért telefon nuku.
A szavazólapot kivinni sem lehetne a választási helyiségből, a láncszavazás elkerülése végett. Mindenki mutassa be valahogy – pl. a hátulját is lepecsételtetném –, aztán be vele az urnába. Nem pedig kivisszük, hogy a ház előtt ácsorgó Jóskának továbbadjuk, aki majd az uzsorás/polgi utasításai szerint kitölti.
Másik kiegészítő szabály – ezt már most is kellene alkalmazni –: akinek fingja nincs, miről szavazunk, azt azonnal kivezetni, nem szavazhat.
Életemben sokszor dolgoztam választásokon jegyzőkönyvvezetőként (kijelöltek önként jelentkezőket….). Minden alkalommal volt minimum egy, de inkább két-három ember, aki ott kérdezgette a vele jött rokonaitól, hogy most tulajdonképpen mire is szavazunk? Ez most országgyűlési választás? vagy népszavazás? vagy mi?
Többnyire szenilis öregasszonyok voltak, akiket a vele jött kismenye dirigált, hogy majd én megmutatom anyukának, hová kell ikszelni, tessen csak velem jönni a fülkébe. Na ebben az esetben mamókát rögtön kitessékelném, a kismenye nyugodtan szavazzon csak a maga nevében, de mivel mamónak fogalma sincs, miről van itt szó, nekem el nem kezdhet ikszelni. (Előszűrőként is alkalmazhatnánk, hogy a szavazóhelyiségbe való belépéskor rákérdeznénk, tudja-e miről van szó, mi a „tét” – ha nem, csá.)
De nemcsak demens öregek, hanem fiatalabb, egész jólszituált középkorú emberek is jöttek, vihorászva írták alá a névjegyzéket, és ott kérdezgették nevetgélve, hogy ez most mi is, meg hogy mire is szavazunk most tulajdonképpen? – Na, hát ezeket mind kitoloncolnám a területről.
Azt még nem döntöttem el, hogy egyúttal meg is bírságolnám-e, amiért nem szavazott, vagy sem :-D
