… meg szárnyal a gazdaság meg effélék, még van, aki elhiszi, amikor ezt hallja a köztévén vagy olvassa a Lokálban. Az a vicces, hogy a személyes tapasztalatok tök mást mutatnak, jó lenne észrevenni, számolni és elgondolkodni.
Konkrétan az én példám. Nézzük csak azokat a buta kis apróságokat, amiknek tudom az árát és gyakran használom. Itt a mozijegy. Tavaly 1.800.- Ft volt, idén már azonnal január elején felemelték 1.850.-re. 2,7 %-os áremelkedés, azt mondja a számológép.
A jó kis fürdő, ahová járunk, 2.800.- ruppóról emelkedett 3.100-ra idén év elejétől.
A rágóm a Sparban tavaly 145.- volt, most már 155.- Ezért veszem inkább az Aldiban, ahol nem emelték az árát (eddig…)
A kedvenc (olcsó) alkoholmentes söröm 199.- Ft volt tavaly; idén a sarki Spar sunyi módon már nem is árulja azt, hanem a Soproni Szűz van helyette következő legolcsóbb alternatívaként, ami már 229.- Ft. Tavaly sem volt 199.-, az igaz, de valamivel olcsóbb volt.
A DM-ben is az összes vitaminoknak tíz forintonként kúszogat fölfelé az ára, mondjuk ez annyira nem zavar, mert még van a karácsonyi utalványokból és azokból szoktam feltankolni.
A kenyér, amit a legszívesebben veszek, a rusztikus olívás/diós/hagymás, ez már kurva drága volt kenyérnek tavaly is, de szinte ez az egyetlen, ami két nap múlva nem kezd morzsálódni és atomjaira szétesni, ha reggel szendvicset képezek belőle. Sőt volt már, hogy nyolcnapos nyaralás előtt egy fél ilyen kenyeret a hűtőben felejtettem – semmi baja sem lett, csak kicsit kiszikkadt, pirítva tökéletes volt. Na, ez a kenycsi 429.- volt még tavaly, aztán emelték 499-re – azt hiszem, ráadásul év közben! – aztán most már 529.- az egyik típus és 559.- (!) a másik típus.
Jó, minek akarok én drága kenyeret, de most mondtam, hogy szinte az egyetlen, ami nagyon finom is és mégsem foszlik szét.
A teák ára is apránként kúszik fölfelé, meg egyáltalán, minden. Ez persze természetes, hisz – a nagyon hülyéket leszámítva – tudja az ember, hogy mindennek emelkedik az ára, van egy természetes infláció, az a kérdés, hogy mekkora. Csak azt nem értem, hogy miért akarják úgy előadni egyesek, hogy hogy szárnyal a gazdaság, sőt konkrétan, hogy nincs infláció??
No de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ugyanakkor a fizetésünk két éve fillérre ugyanannyi.
Tudom, hogy a nyugdíjakat például emelik év elején, persze azt is vicces pár száz forinttal, de legalább mégiscsak emelik. De a mi fizunkat nem!
Közszféra. Mindenféle esküt tettünk belépéskor, nem szabad tüntetni járni, internet nincs stb., de anyagilag nemigen sietnek kompenzálni minket.
Két éve, mikor ide jöttem, a nagy-nagyfőnök egyszer kiszállt hozzánk egy nyári napon – már akkor is telephely voltunk csak – és az összehívott összes ember előtt előadta, hogy micsoda hatalmas béremelés lesz itt januártól, állítólag szó szerint azt mondta, hogy „úszni fogunk a pénzben”.
Természetesen ezt így nem hitte el senki, mert minden munkavállaló tudja, hogy a nagy-nagyfőnökök, főleg a közszférában, mindig hazudnak. De azért vártuk, hogy legalább egy kis jelképes, nettó tízezres emelés januártól (2018 januárra gondolok). Persze hogy egy kanyit nem emeltek, de M. Józsiban annyi gerinc már nem volt, hogy újra kiszálljon hozzánk és annyit mondjon az összehívott emberek előtt, hogy bocsesz, sajna nem jött össze, de sajnálom.
No azóta aztán még több hivatalt összevontak és közte voltunk mi is, most már gyakorlatilag fogalmunk sincs, ki kivel van, hová fordulhatnánk bérszámfejtési kérdéssel meg ilyesmik, mert az összevonás előtt nem kérdeztek minket, arról viszont, hogy hogy lehetne gördülékenyen megszervezni az egészet, fogalma sem volt azoknak, akik megszervezték az összevonást, de ezen sem csodálkozott senki.
Gondoltuk, talán most, hogy ilyen nagy csorda tagja vagyunk, majd jobb lesz a fizetés, mert hallottuk, hogy a nagy közös hivatal központi épületében – ami nem mi vagyunk – igen király a bér, és hát mi elég keményen dolgozunk, igazán megérdemelnénk. Talán mondanom sem kell, hogy szó sem volt erről.
2018 második felében motyogtak valamit arról, hogy majd januárban jobb lesz, főleg, hogy novemberben nálunk is voltak leépítések, habár tőlünk nemigen volt már kit kirúgni, annyian mondtak fel év közben.
Gondoltuk, hogy majd a kirúgások után megmaradt bértömeg szét lesz osztva, és királyság lesz.
Erre jött a rabszolgatörvény, az alapszabadságunkat rögtön lecsökkentették 5 nappal, noha maga a törvény majd csak márciusban lép életbe, így voltaképpen még mindig nem tudja senki, mennyi pontosan az éves szabadsága. Ugyanakkor nagyon megnyugtatóan közölte az osztályvezető, hogy ne izguljunk, mert „a fizetése egyelőre nem fog csökkenni senkinek”.
Mi az, hogy egyelőre?! Szóval lehet, hogy később igen?
És mi az, hogy csökkenni?! Két éve egy fillért nem emeltek, és most még egyáltalán felmerült a gondolat, hogy még ezt is csökkenteni lehetne? Vazze, béremelést várunk, nem is kicsit, de most örüljünk annak is, hogy egyelőre ugyanannyit kapunk, mint 2017. februárjában!
Nohát, itt tartunk most. Ahogy részleteztem, az árak szép sunyin kúsznak felfelé, a fizetésünk viszont olyan egyenletes, mint egy hulla EKG-vonala. Szeretném, ha valaki megmagyarázná, hogy ezek után mégis hogy a francba nincs infláció Magyarországon?
