Öcsém azt állította nemrég, hogy nekem a lételemem az aggódás, nem találom a helyem, ha nincs min aggódni. Ebben mondjuk van valami, tényleg szinte folyton aggódom. De nem öncélúan! Az nem úgy van, hogy reggel felkelek, hogy „Úristen, min aggódhatnék ma?!” Hanem reggel felkelek, minden OK, aztán napközben így vagy úgy, beüt a ménkű, ami akármi lehet, de aggodalmat kelt bennem. Jelen esetben ez a megdöglött bojler.
Ezen aztán joggal aggodalmaskodhatok.
A bojler már régóta rakoncátlankodik, ugyanakkor nem volt vele komolyabb baj. Csöpögött néha, de néha meg abbahagyta, és mindig szép korrekten adta a meleg vizet. Lassan kellett ugyan kinyitni a melegvizes csapot, mert néha visított, de ha szép lassan tekertem, akkor nem. És olykor indokolatlanul rákapcsolt a vízmelegítésre, ami engem mindig idegesített, de mit csinálhattam volna. Igazából nem volt vele baj. De azért tudat alatt éreztem, hogy kéne már szerelőt hívni hozzá, mert pár honlap azt írta, hogy évente ki kéne vízkőteleníteni, amit én persze egyszer sem tettem meg, mióta itt lakom, és így csak egyre jobban aggasztott a dolog.
Olyan ez, mint mikor valami gyanús tünetet észlelsz magadon, de rettegsz, hogy rák, és nem mész el dokihoz, aztán mikor mégis rászánod magad sokkal később, akkorra már tényleg rák lesz.
A bojleren még az is látszott, hogy nem éppen fiatal gyártmány, bár nem értek hozzá, és hát tök nagy, 120 literes. Ha ezzel valamit szerelni kell, az biztos sokba fog kerülni. Az alja meg már kicsit rozsdás lett a csöpögéstől. De mivel tulajdonképp rendeltetésszerűen működött, hát nem foglalkoztam vele.
Aztán – most már kb. két hete – az tűnt fel, hogy a reggeli zuhanyozás után nem kapcsol rá a vízmelegítés, ahogy eddig szokta, és amivel amúgy eléggé idegesített is. Sőt, nemcsak akkor, de délután meg este sem kapcsolt fel egyszer sem. Másnaptól pedig határozottan langyos lett a víz fürdéskor. Ez csütörtökön vagy pénteken lehetett… Hétvégén nem hívtam szerelőt (talán ki se jön, ha mégis, biztos drágábban), a következő héten pedig az öt munkanapból három már tele volt munkaidő utáni programokkal.
Normális albérlet esetében ilyenkor az ember simán felhívja a tulajt és az majd intézkedik, de az enyém egy töketlen, tudtam, hogy neki aztán tutira nincs értelme szólni. Már az elején tisztában voltam ezzel, mikor a lakás birtokba vételekor ott állt az új hűtő (asszem még az elődöm hozta), de még a régi is ott volt az előszobában. Mondtuk a tulajnak, hogy azt ugye majd eltünteti, mire két hét múlva beköltözöm. Persze, persze, hogyne. Na, mi állt ott az előszoba közepén két hét múlva, ha nem a régi rossz hűtő!
Szóval innentől tudtam, hogy a tulaj személyes intézkedésére nem számíthatok. Mondjuk nem is hiányzott, hogy itt ugráljon nekem. Különben is, egyszer rég már említettem neki, hogy néha csöpög a bojler, mire azt reagálta, hogy hű, hát ő nem is tudja, próbáljak meg embereket megkérdezni a házban, hogy nekik is csöpög-e, mert lehet, hogy az úgy normális, ha csöpög.
Már akkor is sejtettem, hogy egy bojler esetében biztos nem rendes dolog, ha csöpög, de ez a válasza még inkább megerősített, hogy sokat nem várhatok tőle.
Szóval mivel a következő héten folyton volt valami, akkor sem hívhattam szerelőt, de megnéztem jópár szerelő honlapját árak meg efféle miatt. A legtöbbje egész megnyugtató és ügyfélbarát volt. Az árak is elviselhetőek, pár ezer, pár tízezer, amit még ki tudok gazdálkodni én magam is. Azt elhatároztam, ha „csak” javítás kell, nem pedig csere, majd fizetem én, mert végül is az „én uralkodásom alatt” romlott el ez a szar… A legrosszabb eshetőség, miszerint bojlert kell cserélni, sem riasztott meg annyira, mert a böngészés közben láttam, hogy bojlercsere 18.00.- Ft. Ettől tök megnyugodtam, ennyit azért ki bírok izzadni, a pszichotikus tulajnak tán meg se kell tudnia, mert ettől ódzkodtam a legjobban.
Most így visszagondolva nem is értem, hogy lehettem ilyen hülye :-D
A hűvös vízben való fürdés meglehetősen meggyorsította a reggeli zuhanyozást. Szerencsére jéghideg azért nem volt, és még így is sokkal kellemesebb volt, mint jópár éve, még az őseimnél, amikor egyszer csak nem volt gáz. Ez szeptember elején volt, gondoltuk, pár nap és megint lesz, de végül október második felében lett csak. Addig nem volt se meleg víz, sem fűtés. Képzelhető, milyen egy kihűlt lakásban bemenni a hideg fürdőszobába, és ott hideg vízzel zuhanyozni. Meg is fáztam istenesen, holott bodzateákkal és polár pulóverekkel igyekeztem melegíteni magam.
A mostani helyzetben legalább fűtésem volt, így zuhany előtt mindig feltekertem a radiátort a fürdőben, rátettem a fürdőlepedőt, hogy az is meleg legyen, iszonyú gyorsan zuhanyoztam, hogy időm se legyen lehűlni, és mire vacogni kezdtem volna, már meg is voltam száradva, és a jó meleg levegő melegített.
... Úgy a következő csütörtökön – egy hete volt rossz a bojler – éjszaka félálomban felsejlett bennem, hogy az kizárt, hogy 18.000.- Ft-ból kijöjjön egy komplett bojlercsere.
Feküdtem az ágyban és valahogy feltisztult a fejemben a gondolat, hogy nyilván új bojlert is kell venni, ami valószínűleg több tízezer forint. És ez a tizennyolc rugó csak maga a munkadíj.
Na, ettől kurva szarul éreztem magam. Mert így mindenképp beszélnem kell a nyomorék tulajjal, egyrészt, mert akkora madár azért nem vagyok, hogy gyávaságból csak úgy a saját zsebemből megajándékozzam őt egy új bojlerrel. Másrészt, mert azért az mégiscsak nagy szerelési munka lenne, nyilván kell, hogy előzetesen egyeztessek vele, nem illik a háta mögött ekkorát szerelni a lakása fürdőszobájában.
Habár ha a régi hűtő elszállítására szart, nyilván ez se érdekelné, de akkor is…
Rémes hangulatban mentem be dolgozni. Dóri próbált vigasztalni, de egyetértett, hogy bojlercsere esetén tutira nem úszom meg 18.000.-ből, és mindenképpen a tulajnak kell állnia. Sajnos nem kerülhetem ki, hogy ne beszéljek vele. De most, két lakbérfizetés közt, hívjam fel a tulajt, a már említett tulajdonságaival, amikor vagy leszarja, vagy ellenkezőleg, iderohanna és idegeskedne, vagy azt hinné, hogy át akarom verni és csak pénzt akarok kihúzni a zsebéből? Amikor már maga a havi lakbérfizetés is egy stressz nekem?
Úgy döntöttem, hogy amíg ki nem derül, egyáltalán mi van a bojlerrel, addig nem hívom fel a tulajt. Mert hátha mégis csak valami kisebb szerelés, azt lerendezem én. Tehát mégis szerelőt kell hívni, de mikorra, hisz fél négyig dolgozom és nemigen érek haza negyed öt előtt. Dóri javasolta erre, hogy vonjam be Fatert. Erre már én is gondoltam, de hárítottam a gondolatot, mert olyan rémes egy szituáció, 42 éves vagyok, és ha valami gond van, rögtön a papámat hívom, mint egy óvodás. Milyen ez már!? De Dóra azt mondta logikusan, hogy Fater nyugdíjas, ráér, szívesen segít, szóljak neki.
Így aztán vasárnap elmentünk egy kétórás hegyi sétára, és menet közben előhoztam neki a bojler témáját. Hogy nagy gond lenne-e, ha a szerelő csak napközben tudna jönni, akkor esetleg ő ott lenne és fogadná. Mondta, hogy hogyne, oké, sőt ő majd telefonál a mosógépszerelőnek, akit ismer, hogy nem-e tud bojlert is javítani-e. Ha nem, majd ajánl valami megbízhatót.
Hétfőn úgy mentem hát dolgozni, hogy felírtam vagy öt szerelő telefonszámát, amennyiben Fater nem tudna intézkedni, majd én kerítek egyet. De Fater már kilenckor hívott, hogy a mosógépes ugyan nem ért rá, de ajánlott jó szerelőt, aki kora délután jön, és ő majd akkorra odamegy.
Előző este már kivettem egy jó adag pénzt és elrejtettem a lakásban, mert szerencsére eszembe jutott – bár az utolsó pillanatban – hogy OK, hogy Fater ott lesz, de a szerelőnek munkadíja van, minimum kiszállási díja, azt ki kell fizetni.
Addig végig izgultam, és mindenféle fogadalmakat tettem, hogy ha megjavul a bojler és nem lesz vele semmi extra baj, mit fogok tenni :-D Köztük volt egy 10 km-es futás, amin már túl is vagyok.
Régi beidegződésem, hogy inkább a legrosszabb eshetőségre számítok efféle esetekben, aminek nagy haszna, hogy ha ez bekövetkezik, már felkészültem rá, ha pedig jobban alakulnak a dolgok, hát legfeljebb pozitívan csalódom majd. Most például felkészítettem magam, hogy bojlert kell cserélni, és azt hogy intézem el a tulajjal. Mi van, ha nem hiszi el, hogy a bojler tényleg szar, vagy nem akarja kifizetni az új bojlert. Így minden lehetőségre felkészültem. A bojlert én megvenném, aztán ő nem kell, hogy egyben kifizesse, illetve szó szerint kifizetnie sem kell, hiszen én fizetek neki lakbért, tehát vagy nem adok oda neki pl. egyhavi lakbért, vagy apránként – mondjuk tízezresével – „letörleszti”. Csak azt kell a fejébe verni, hogy vegye tudomásul, hogy ez igenis szükséges.
A legrosszabb lehetőség, hogy egyszerűen nem hajlandó kifizetni az új bojlert. Némi pánikolás után erre is megtaláltam a megoldást! (Ezért jó folyton aggódni és végigzongorázni a lehetséges rossz eseteket is!) Ha nem hajlandó kifizetni az új cuccost, hidegvérrel közlöm vele, hogy OK, semmi gond, de ez esetben a bojler az enyém (áfás számlával veszem meg a saját nevemre), és kiköltözéskor viszem magammal. Aztán majd eladom. Ha jön egy új bérlő, majd kell vennie – akkor – egy új bojlert is.
Ettől, hogy a legrosszabb esetre is találtam megoldást, máris félig megnyugodtam :-D
Úgy volt, hogy 13.00-ra jön a szerelő, ehhez képest Fater 12.15-kor már hívott és feltett pár kérdést, mert már ott volt a szerelő. (Utóbb kiderült, hogy nem is 13.00, hanem 12.00 óra volt megbeszélve, csak Fater rosszul írta fel. Nagyon remélem, hogy ez csak diszlexia és/vagy figyelmetlenség, nem pedig valami kezdődő szenilitás jele, mert kurvára nincs energiám még ezen is aggódni.)
Szó szerint imádkoztam, hogy minden simán menjen, és nagyjából be is jött. Jó félóra múlva újra hívott Fater, már el is ment a szerelő, sőt már ő maga is az utcán volt. A szerelő kicserélt valami drótot 6.800.-ért, de mondta, hogy a bojler 40 éves, tök ósdi, vízköves és ereszt is, úgyhogy mindenképp cserélni kell majd, mert most megjavította, ami tarthat egy hétig vagy egy évig, de előbb-utóbb csere lesz a vége.
De még nem most! És most még nem kell beszélnem, soron kívül, a tulajjal!! Rettentő boldog voltam. Fater még hozzátette, hogy ez a szerelő elvállalja a teljes szerelést mindennel együtt, a csövek cseréjét is stb., összesen 30 rugóért. Grrrrr…..
Na nem baj…. Egyelőre jók vagyunk. Hazamentem és nyitottam a csapot, jött is a jó meleg víz! Iszonyú boldog voltam, a „ha jó lesz a bojler” fogadalmaimból kettőt már meg is tettem (a 10 km futás, és a gyalog hazajövés munkából). A másik kettőt majd később, ebből az egyik kemény lesz: 3 napig nem eszem édességet.
Gondoltam, hogy majd valamikor tavasszal lehetne a bojlercsere, mondjuk a március 15-i hétvége után, mert előtte ne, ki tudja, meddig húzódik, és akkor ugye hosszú hétvége lesz, ráadásul vasárnap Vámpírok Bálja, nem akarok itt építési területen létezni akkor.
De sajnos a boldogság túl szép, hogy igaz legyen, mert már a hétvége kezdetén is gyanúsan langyos vizet adott a bojler. Most már ismét ott tartok, hogy épp hogy langyos az a víz…. Az az egy jó, hogy legalább megnézte a bojlert egy hozzáértő szerelő, és nem mondta, hogy fel fog robbanni meg effélék, mert attól féltem mindig a legjobban.
Még egy hét és utána lakbérfizetés, akkor beszélek azzal a kreténnel, aztán kénytelen leszek márciusban nekilátni a bojlerbeszerzésnek. Persze ehhez megint Fater segítségét kell kérnem. Tudom, hogy szívesen segít, meg hát jobban is ért ezekhez a dolgokhoz, mint én, csak ilyenkor olyan rémes érzés, hogy rá vagyok szorulva (akárki segítségére). És mi lesz, ha Faterral történik valami, vagy egyszerűen mi lesz 10-20 év múlva? Ezeket az aggodalmaimat megosztottam Dórival is, aki azt mondta, be kéne szerezni egy pasit, de ez sem feltétlenül jó megoldás. Csak azért pasit szerezni, hogy mellettem álljon a bajban. Aztán meg hány pasi van, aki baj esetén inkább sürgősen megpattan.
… Mindegy, próbálok nem erre koncentrálni. Csak olyan boldog voltam, amíg szerelés után működött a bojler, hogy most el vagyok keskenyedve, amiért csak eddig tartott. Utálok minden fajta stresszt, most pedig nem elég a sima lakbérfizetési stressz, még meg is kell értetnem a kreténnel a bojlerhelyzetet – és hogy két hete hideg vízben fürdök –, aztán bojlert venni, idehoz(at)ni (hogyan??), szerelőt hívni. El kell zárni a vizet, vagy az áramot? Mert ha igen, ráadásul még a gondnokot is fel kell hívnom. És rábízhatom-e Faterra ezt a műveletet, mert mi van, ha napközben jön a szerelő? Szabit kellene kivennem rá, hogy mégiscsak én, mint lakó, is itt legyek, akkor viszont az ostoba főnököm visítozik, mert nálunk akkora a munkamennyiség és a létszámhiány, hogy a szabi olyan a vezetőknek, mint ördögnek a szenteltvíz. Szóval még az is vár rám, hogy a főnökkel meccseljek az 1-2 nap szabi ügyében. Aztán meddig tart vajon egy ilyen bojlercsere? Lehet, hogy egy hétig az ősökhöz kell átjárnom zuhanyozni? De futnom is kell, mert beneveztem az áprilisi 10 km-es Midicittára, eléggé sokat kell még ahhoz edzenem, hogy emberi időn belül lefussam. Futás után pedig zuhany kell. Ahhoz pedig nem szétbarmolt, működő fürdőszoba kell (a hideg víz már nem is érdekel). És még felmerülhet pár olyan probléma, amire most még nem is gondolok. Mindig ez van, zűrös helyzet esetén felkészülök X, Y és Z szituációkra, aztán hirtelen jön egy A vagy B helyzet, ami tök váratlanul ér. Mint mikor kihívtam a mosógépszerelőt, aztán kiderült, hogy a vízcsappal van a gond, aztán kihívtam a vízszerelőket, mire kiderült, hogy csak úgy tudnak szerelni, ha el van zárva a víz, amit viszont nem tudtam, hogy hogy kell, így – akkor – nem is volt szerelés. Ez a konkrét eset mondjuk megoldódott végül, de példának jó: mindig befigyel valami, amire álmomban sem gondoltam volna.
Szóval ez a helyzet nyomja rám a bélyegét már két hete. Próbálok nem stresszelni miatta. Főleg, mivel az aggódási kényszerem miatt már szinte mindenre felkészültem. De akkor is most már ki kellett írnom magamból, végül is ezért van ez a blog, nemde, hogy egy napló legyen, amibe beleöntöm az engem foglalkoztató gondokat…. Ha majd megoldódik a szituáció, azt is leírom.
