Végre vettem új futócipőt. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy a futócipő megvehetetlen, mint a habkő a Ketten Párizs ellenben.
Nem voltak nagy igényeim, ez életem negyedik futócipője, marha sokáig hordom őket. Nem futok ultramaratont vagy kétnaponta húsz kilométereket, csak 5-10 km-t heti max. két-háromszor.
Az első futócipőt sok-sok éve mindenféle előképzettség nélkül vettem a Hervisben, bebújós Adidas volt, marha kényelmes, addig futottam benne, míg el nem kezdett szétfoszlani. A másodikat szintén Hervisben vettem: felpróbáltam mindenféle márkát – mármint az én árkategóriámban –, de a legkényelmesebb mégiscsak egy másik Adidas lett. Ez már sajnos nem bebújós, hanem kötögetős, pedig azt mindig utáltam, mert hol szoros, hol laza, na de mindegy.
Ebben is nagyon jó volt futni, míg évek múlva ki nem lyukadt belül az orránál. Hja, ki hitte volna, hogy belül az ember lábujja minden lépésnél odaütődik a cipőhöz? Ehelyett folyton a sarokrészt erősíti meg minden gyártó, holott direkt azt olvastam, hogy nem jó sarokra érkezni, hanem lábujjhegyre/talpközépre kell.
A harmadik futócipő vásárlását már marha komolyan vettem: Faterral kimentünk a törökbálinti Outlet Centerbe, és az összes boltot végigjártam, ahol csak futócipő kapható. Persze egy bizonyos ár alatt :-D A híres nagy futómárkák olcsóbb verzióit is mind felpróbáltam, de valahogy nem voltak megfelelően kellemes érzetűek. Végül az Adidas boltjában találtam egy bordó Adidast, 13.900.- volt leértékelve, ami pontosan olyan érzetű és kidolgozású volt, mint az előző cipőm.
Szóval, tiszta véletlenül eddig mindhárom cipő Adidas volt. A mostanival még mindig nincsen semmi különösebb baj – asszem, már három és fél éve használom –, csakhogy áprilisban indulok a Vivicittá 10 km-es távján. Na most a jelenlegi cipőm az egy Szigetkört vagy egy rakpart-hosszt remekül bírja, de bizony már a két Szigetkör utolsó 3-4 kilométerjén érezni lehet, hogy a rugózása már nem a régi. Persze én nem futok valami vadul, 6:30-as az átlag kényelmes edzős tempóm, versenyen sem igen futottam 6 percesnél gyorsabb kilométereket (legfeljebb a 2,5 km-esen egyszer) – szóval nem annyira számít, de azért mégis, ha lehet, szeretném, ha a végig aszfalton futott 10 km-es versenyen nem kéne szenvednem majd áprilisban.
Így elhatároztam, hogy új futócipő kell. Húszezret, legvégső esetben huszonötöt szántam rá. Ez már eleve kizárta, hogy igazi futócipő-boltba elmenjek, hisz ott megvetnek, ha 35 rugó alatti cipőt keresek, sőt még az is amolyan alsó-középkategóriának minősül. Ráadásul azt sem szeretem, ha a patámat macerálják és nézegetik, hogy futok. (Tudom, bénán.) Továbbá Orsi azt mesélte, hogy ő profi futóboltban vette egyszer egy cipőjét, ahol rábeszélték X márkára, amiben mikor futott, fájt benne a lába, így egyszerűen a Decathlonban vett Deca saját márkás futócipőt, a menőt pedig túrázásra használja.
Orsi javasolta még, hogy jobb kitartani egy márka mellett, ha az bevált, ez pedig az én tapasztalataimmal is egyezett. Öcsém valamiért Asicsre akart rábeszélni, ami biztos jó, de az – mint később Ági mondta – inkább keskeny lábú embereknek van, az én patám pedig széles.
Szóval csütörtökön nekivágtam a futócipő-vásárlásnak. Úgyis rémes dolgok történtek addig a héten, hátha sikerül a munkanapokat egy kellemes új futócipő beszerzésével zárni.
Elmentem a Mammut Hervisbe, mert az kétszintes bolt és nagy a választék. Fel is próbáltam egy ideálisan 19.999.- Ft-os, 38-as Adidast. Hát kicsi volt a lábamra. (A lábam 38-as. Az épp rajtam lévő szabadidőcipő is 38-as volt. Igaz, hogy futócipőnek elvileg eggyel nagyobb méret kell, de a jelenlegi futócipőm is 38-as, meg a két korábbi is 38-as volt.)
OK, felpróbáltam egy 39-est (persze hogy ugyanabból az Adidasból nem volt, hanem egy másik típus) – az meg lötyögött a lábamon. Vajon mi jobb futáskor, ha lötyög vagy ha szorít a cipő? Nem, ez sehogy se jó. Végignéztem az összes fajta futópatkót 30 rugó alatt. Több 38-ast próbáltam, de szűkek voltak, vagy eleve nem voltak kényelmesek. Egy darab 38 és 2/3-os méretet találtam, aminek viszont valami ravasz fajta cipőfűzője volt, amitől nem bírtam beleerőltetni a lábamat (és nem is volt Adidas, sem Saucony, ami szintén jó széles lábra állítólag).
… Ezen a ponton vettem észre, hogy az a több nő, akik körülöttem mászkálnak cseverészve, egyáltalán nem vásárlók, hanem eladók, valamint még egy férfi biztonsági őr is arrafelé kujtorgott a személyes teremhez igen közel.
Ezek után úgy éreztem, nem folytatom tovább a futócipő-vásárlást, ami hosszú és komoly döntési folyamat, és otthagytam a francba a Mammut Hervist.
Szombat délután is volt némi időm, miután anyámmal elváltunk a Nyugatinál. Ott van egy Deca, oda beugrottam, de nekik csak a saját márkásuk volt futócipőből, ami az én lábamra keskeny. Így elmentem az Árkádba, mert ott is van Hervis, ahol több márkát tartanak és Adidast meg Sauconyt is.
Hát az Árkád Hervisben Saucony éppen nem volt, de Adidas többféle is. Keresgéltem, felpróbáltam párat, aztán észrevettem, hogy a hülyék úgy rendezték be a boltot, hogy nem ám egy kupacban vannak a futócipők, és ott kéne keresgélnem, hanem egy kupac futócipő, a következő placc már túracipő, aztán teremcipő, aztán megint futócipő, aztán szabadidőcipő stb.
Szóval ha elbambultam, még a végén a túracipők közé keveredtem válogatni. Rögtön berágtam rájuk.
Ideális, 38 és feles vagy 2/3-os Adidast nem találtam, Sauconyt egyáltalán nem találtam, de volt egy 38 és 2/3-os Salomon. Ez egy álom volt, szép erős szerkezettel, az orr-része is jó erős volt, csak túl rücskös volt a talpa. Ezenkívül a mintadarabra azt írták, hogy túracipő, amit viszont felpróbáltam – ugyanolyant! – arra azt írták, hogy futócipő, szóval most mi van??
….. Ezen a ponton jött az eladó, hogy segíthet-e. (Ezek nem tudják, hogy futócipőt nem veszünk két perc alatt, mint egy liter tejet?) Mondtam, hogy nem, aztán mégiscsak rákérdeztem, hogy most ez a patkó túracipő vagy futócipő-e? Mire mondta, hogy terepfutó cipő, azért rücskös a talpa.
Ezek után sajnos otthagytam a Salomont. Egyrészt mert nem szeretem, ha az eladó körülöttem settenkedik és kvázi belehajszol egy meggondolatlan vételbe, csak hogy végre elszabadulhassak. Másrészt a terepfutó cipő egészen másmilyen, mint az aszfaltra és rekortánra való. A terep ugye eleve puha, míg a beton nem puha, tehát a terepfutó cipő keményebb, nekem pedig nem kell, hogy a beton mellé még maga a cipőtalp is kemény legyen.
Így az Árkád Hervist is otthagytam.
Este írt Fater, hogy nem mászkálunk-e másnap, mire visszaírtam, hogy nem, mert dolgaim vannak, de viszont futócipő-vásárlásra ha kedve van, jöjjön velem. Volt kedve és mentünk is. A Corvin Plazába, ahol van Decathlon és Hervis is.
A Decához már sok reményt nem fűztem, de azért kedvességből benéztem hozzájuk, mert a futógatyám és a stopperem onnan van. Cipőből viszont nem volt normálisuk, csak a saját márkás, azt már fel se próbáltam. Át a Hervisbe! Ott volt sok Adidas, Nike, Asics, no-name márkák. Saucony nem volt.
Körbenéztem, hogy van-e egyáltalán bármiből 38 és feles, és többféle is volt. Elsőnek egy narancs Adidast próbáltam, ami egész kellemes volt, de azért nem 100 %-ig tökéletes. Kíváncsiságból egy Asicset is felpróbáltam – ebből rögtön 39-est – de túl szűk volt. Egymás mellé tettem őket a 38-as Adidassal, és a 39-es Asics kisebb volt.
Tettem több kört, próbálgattam még ezt-azt. A 15.000.- Ft alattiakat gondolatban ejtettem, mert – noha „hétköznapra” biztos jók ezek is –, de most a 10 km-es versenyhez keresek cipőt.
Találtam végül egy szimpatikus 38 és 2/3-os Nike cipőt. Még sosem volt Nike-m. Felpróbáltam, kocogtam benne az üzletben és jó volt. Igaz, hogy 29.999.- Ft, de legalább valami, ami jó és kényelmes is…. Összevetettem a narancs Adidassal és a Nike jött ki győztesen, így azt vettem meg.
… Fizetéskor mondta a pénztáros, hogy mittudomén hány napon belül cserélik ki, ha méretprobléma lenne. Mondtam, hogy és ha már futottam benne és akkor derül ki a méretprobléma? Jaj, hát akkor nem veszik vissza, hisz nekik ezt újra el kell adni.
Viccesen gondolkodik a Hervis. Hisz egy futócipőről egy-két lefutott kilométer után derül majd ki, hogy teljesen kóser-e a gyakorlatban. No mindegy, eddig mindegyik futócipőm bevált ennyi próba után is. Remélhetőleg ezzel sem lesz gond.
Szóval itt a negyedik futócipőm, a változatosság kedvéért egy Nike Zoom Winflo 5. Csak nem lehet már rossz. Ha mégis, hát majd lassan kocogom benne azt a 10 km-t :-D És legalább a színe kellemes!
