Úgy döntöttem, most már komolyan muszáj beszerezni és felrakatni egy új bojlert. De még nem hétfőn. Vasárnap volt a Vámpírok Bálja, fél tizenkettőkor kerültem ágyba, és 4.20-kor már keltem – tudtam, hogy hétfőn meló után arra sem lesz már eszem, hogy a nevemet leírjam.
Így hétfőn „csak” futottam, zuhanyoztam és hajat mostam meló után, valamint tanulmányoztam a neten az online és a valóságos bojlerboltokat. Online több volt a lehetőség, de ott meg a szállítási költség dobta meg az árat, valódi boltban meg meg lehet nézni a választékot saját szemmel is. Végül úgy döntöttem, biztos ami biztos, menjünk el kedden meló után a Praktikerbe, ha ott nincs, át az OBI-ba, ha ott sem lenne, akkor online rendelek.
Ekkor már bő egy hónapja nem volt meleg vizem, és már nagyon túl akartam esni a dolgon. Nem is annyira a hideg víz elviselése volt a fő bajom, hanem inkább az a sok stressz, idegeskedés, amit le akartam tudni végre. Sok elméleti gond is volt ugyanis a témában.
Az egyik ilyen, hogy kinek a nevére írassam az áfás számlát? Mert hogy számlát kérek, az természetes volt. A józan eszem azt súgta, hogy az én nevemre kérjem, hiszen én adok ki pénzt érte közvetlenül. De Fater szerint a tulaj nevére kéne kérni, mivel végül is az övé lesz. (Majd. De addig én adok ki érte pénzt…) Végül megkérdeztem Öcsémet, aki azt javasolta, hogy kérjem az én nevemre, és majd ha a tulaj letörlesztette nekem az árát, írunk egy egysoros adásvételi szerződést a bojlerről.
Ez jó ötletnek tűnt. Azonban napközben még felhívott Öcsém: kérjek sms-ben választ a tulajtól, hogy a régi bojler ugye nem kell neki? Nehogy kiköltözéskor kitalálja, hogy az egy értékes antik bojler volt, ami félmilliót ért, és emiatt pl. ne akarja visszaadni a kauciót… Nekem összeugrott a gyomrom, mert semmit nem kívánok kevésbé, mint a tulajjal kommunikálni. De hát ezen túl kell esni… Írtam sms-t, hogy ugye jó az, ha a régi – elromlott! értéktelen! – bojlert szépen elvitetjük a szerelővel? Idővel visszaírt, hogy OK. Ezt az sms-váltás lefotóztuk Dórival és a fotót elmentettem – szintén Öcsém javaslatára – hogy ha, ne adj’ isten, később szükség lenne rá.
Mégiscsak hasznos, ha öccse van az embernek. Erre én például soha nem gondoltam volna.
Meló után tehát úgy volt, hogy megyünk azonnal a Praktikerbe. Azonban mikor épp kiléptem az ajtón, jött sms Fatertól, hogy elromlott a kocsi, 40 perc múlva jön a szerelő.
Oh, te jó ég! Épp mikor végre eldöntöttem, hogy most már kell az a bojler, akkor tönkremegy a kocsi! Hazamentem és leültem, remélve, hogy a kocsinak csak valami apró baja van, és a szerelő rögtön meg is tudja csinálni. Így is lett – micsoda mázli –, negyedórát ha töltöttem otthon, mikor Fater csörgött, hogy megjavult a kocsi és jön értem.
Kimentünk a Praktikerbe. Ezer éve nem jártam ott. Az emeleten voltak a fürdőszobai cuccok, ott elég hamar megtaláltuk a bojlereket. Micsoda választék volt! Én addigra már kitanulmányoztam, hogy mekkora és milyen fajtájú bojler kell. Ebből volt is mintadarab. Sőt, becsomagolva is megtaláltam, de azért eladót kellett keríteni, hogy tutira ez-e az. Nagy nehezen találtunk is egy csajt – érdekes amúgy, hogy más boltokban, ahol direkt azt akarom, hogy hagyjanak békén, ott a nyakamon állnak az eladók és lépten-nyomon kérdezgetik, segíthetnek-e, viszont pont a Praktikerben, ahol azért elkélne a segítség, úgy kell levadászni egyet.
Szóval a csajtól kérdezgettem ilyen lúzer alapkérdéseket, hogy ez-e az, meg hogy simán leszedjük a régi bojlert, akkor ezt rögtön fel lehet-e tenni a helyére, meg hogy egyidejűleg a fürdőt és konyhát is ellátja-e meleg vízzel? Mondta, hogy igen, ami egybevágott az interneten talált információkkal.
Ezek után én ottmaradtam őrizni a megveendő bojlert, míg Fater elment egy kocsit keríteni. Ugyanis a bojler az emeleten lakott és 27 kg volt, míg kocsi csak a földszinten volt. Gratulálok, Praktiker!
Na de lett kocsi is, Fater beemelte, levittük, mentünk a pénztárhoz. Ezerrel koncentráltam, hogy számlát kérjek a saját nevemre. (Eddigre már kiment a reggeli Segafredo kávé és minden fekete tea hatása, és kezdtem agyilag is fáradni.) A bojler 56.990.- volt. Nem éppen kevés, de a., ezt úgyis leverem a tulajon, b., ha további 40 évig működik, mint az előző, akkor megéri.
Az autóba már nehezebb volt berakni a bojlert, mivel a kocsi háromajtós, a bojler noha bojlernek nem nagy, de mint csomag, nem éppen kicsi… nagy nehezen azért sikerült. Faternak ekkor jutott eszébe, hogy a garanciajegyet/jótállást elfelejtettük érvényesíteni! – Annyira koncentráltam a számlára, hogy erről az apróságról tisztára megfeledkeztem :-D Visszarohantam a boltba és ott felvilágosítottak, hogy nem kell most, elég, ha később visszajövök a jótállással és a blokkal, akkor lepecsételik simán.
A bojlert hazavittük, húzogatós kiskocsival fel a lakásba, és elhelyeztük a szobám közepén. Fater mondta, hogy már másnap reggel felhívja a bojlerszerelőt, hátha tud jönni rögtön és felrakja. És hálistennek azt is vállalta, hogy majd ő itt lesz vele – én is vállaltam volna ezt, de tekintve hogy valószínűleg munkaidőben jön, nekem pedig ugyebár 23 nap az összes éves szabadságom, így örültem, hogy a nyugdíjas Fater ezt elvállalja.
Azért még visszafordultam a sarki Sparba és vettem diétás üdítőt, nápolyit, sajtot, csokit Faternek, hogy ellegyen vele, amíg a szerelés tart.
Másnap reggel mindent elpakoltam a fürdőszobából, hogy ha szerelés folyik, ne essen áldozatul a Nivea éjszakai krémem meg a Himalaya szemránckrémem…. Ez mondjuk felesleges volt, mert a szerelő csak a következő nap kora délután tudott jönni, mint kiderült. De ez is jó! Ennyi hideg vizes fürdő után még egy nap ide vagy oda, nem számít.
Viszont a szerelő azt is megüzente, hogy a régi bojlert azt nem tudja elszállítani, mert neki csak személyautója van.
Na, ettől aztán megint ideges lettem. (Ugye, Öcsém, meg mindenki, aki szerint minek aggódom folyton – hát ezért, mert folyton beüt valami ménkű, amire az ember nem számít!) Minden szerelő, akit a neten találtam, vállalta, hogy bojlercsere esetén a régi bojlert elviszi. Álmomban sem hittem volna, hogy pont a mi szerelőnk fog Trabanttal járni. Ugyan hogy gondolja, hogy egy kurva nagy, rozsdás, vízköves 120 literes bojlert majd egy átlagember a szoba közepén fog tárolni az idők végezetéig?! Még feldarabolni sem tudjuk.
Fater azt írta, hogy majd megkéri egy haverját, vagy egy lomist. A lomis ötletére ideges lettem, kinek hiányzik, hogy szakadt guberálók bejöjjenek a lakásba. Még a végén meglátják, hogy van itt egy laptop, meg egy Laura Biagiotti parfüm, aztán elhatározzák, hogy ide érdemes visszajönni betörni. De Fater erre az aggodalmamra azt felelte, hogy a bojlert kivonszolná a lift elé, így azt sem tudják, melyik lakásból van.
Egyelőre maga a szerelés volt hátra. Kikészítettem több mint 40.000.- Ft-ot egy titkos helyen egy titkos borítékban – Faterral persze közöltem – ami fedezi a szerelés költségeit meg a jattot.
A szerelés napján tiszta izgalomban voltam a melóhelyen, kb. semmire nem tudtam koncentrálni. Érdekes módon Dóri is stresszben volt – ő meg azt vette észre, hogy nincs meg a személyije. Mikor Németországból hazajött hó közepén, még megvolt a reptéren. Szóval aznap mindketten totál idegroncsok voltunk :-D
Fater írt, hogy a szerelő korábban, tizenegyre tud jönni. Hú! Hát ez nagyon jó hír volt, mert így szinte biztos, hogy nem futok össze vele hazaérve :-) Nem mintha bármi bajom lenne egy szerelővel, de szeretek minél kevesebb emberrel találkozni.
Még 13.00 óra sem volt, mikor Fater írt, hogy fel van szerelve a bojler, bár meleg víz csak este lesz, mivel éjszakai árammal működik. És hogy a régi bojler ügyében kérdezzem meg a gondnokot, nem-e tudná eltüntetni némi jattért?
Ez jó ötlet volt. Rögtön rá is csörögtem a gondnokra, de ötödszörre is azt mondta a telefon, hogy a hívott szám jelenleg nem kapcsolható. Mi van már, csak nem megváltoztatta a gondnok a telefonszámát?! De akkor nem kéne kiírnia valami nyilvános helyre a házban? Felhívtam a közös képviselőt – az szerencsére felvette. Tájékoztatott, hogy a gondnok szabin van, egyébként ő megtiltotta neki, hogy ilyen nagyobb hulladékokat begyűjtsön a lakóktól, mert az kupis benyomást kelt, de azért csak kérdezzem meg, hátha el tudja tüntetni okosba nekem.
Szóval ezen a héten a gondnok kilőve, mert szabin van. Fater közben mozgósította egy haverját, aki elvinné, de majd csak szombat délelőtt, pontos időt nem tudott mondani az illető, mert még külföldön van.
Mentem haza a melóból, és már a sarki közértben voltam, amikor mail jött Fatertól. Visszajött a lakásomba, mert talált lomisokat pár kerülettel odább, akik elviszik a régi bojlert, amit ő már kivitt a szemétledobóba.
Hazamentem, Fater csakugyan ott volt. Elmesélte a bojler felszerelésének történetét, és hogy mit kell rajta figyelni, meg mikor kell majd karbantartást csinálni. Délután elment és talált pár guberálót, akikkel megbeszélte, hogy háromnegyed négyre jöjjenek ide, csörögjenek rá – még a házszámot sem adta meg közbiztonsági okokból –, és akkor ő idenavigálja őket, ők meg elvihetik a bojlert. Ekkor már negyed öt volt és még sehol semmi. Fater várt ötig, a guberálók addig nem jelentkeztek, úgyhogy hazament. Mivé lesz ez a világ, ha az ember már csöves lomisokban sem bízhat meg? :-D
Az új bojler nagyon csinos volt, hófehér, és tök kevés helyet foglalt el a falon, szemben a régivel, amibe néha beütöttem a fejemet, mert a plafontól lelógott egészen a fejemig, ha a kádban voltam.
Viszont a szerelés után természetesen elég nagy kosz maradt, így átöltöztem és nekiálltam takarítani. A kevés sittet összeszedtem, aztán Ciffel kisikáltam a kádat, a mosdót, a csempéket, végül szép tiszta lett a fürdőterület. Már volt langyos víz, és estefelé megérkezett az igazi meleg víz is! Ha nem lettem volna annyira fáradt fizikailag, bizisten sírva fakadtam volna.
Pénteken hazamentem a munkából, és rövid idő múlva vissza is fordultam, mert Éva barátnőmmel találkoztunk a Lurdy Házban. Ott van mellette a Praktiker, ahová szintén elmegyek érvényesíttetni a jótállást. De mikor hazaértem, valami hirtelen ötlettől vezérelve befordultam a szemétledobóba, mint Petőfi a konyhába, hogy lecsekkoljam, hogyan is fest ott az a régi ronda bojler. Nehogy a lakók infarktust kapjanak, amikor kidobják a pizzásdobozukat.
Hát azt kellett látnom, hogy a régi bojler nincs sehol. Jól körülnéztem, hátha Fater valami sarokba suvasztotta, de akkora volt az a cucc, mint a szarkofág a Múmiában. Nehéz összekeverni egy zacskó szotyival :-D Szóval, bárhogy is néztem, a bojler nem volt sehol.
Eszembe jutott, hogy ezen a napon szokták kivinni a szelektív kukákat az emeleti szemétledobókból. Valószínűleg a helyettes gondnok a kukahurcolás közben meglátta a bojlert és elvitte azt is. Vagy egy másik lakónak valamiért megtetszett és hazavitte magával.
Írtam Faternak sms-t, hogy a bojler nincs ott, és tuti, hogy oda tette? – Mert az sem volt kizárható, hogy a haverja, aki az elszállítást végzi, mégsem szombaton jön, hanem ma.
Ezek után elmentem a Lurdyba Évával találkozni, akivel beszélgettünk is jó három órát. Közben Fater felhívott, hogy ellopták a bojlert! Mondtam, hogy ja, láttam, hogy nincs ott, írtam is sms-t (azt nem olvasta) – csak nem tudtam, hogy valaki más vitte-e el, vagy a mi emberünk?
Hát, nem Fater és ismerőse szállította el, hanem valaki más. Huszonnégy órát sem volt ott a bojler és vagy elvitte valami rendes ember, vagy valaki szemet vetett rá. De nagyon megkönnyebbültem, hogy egy gonddal kevesebb!
Már csak a Praktiker miatt izgultam picit. Végül is lehet, hogy azt követelik, kapjam le a falról az új bojlert és mutassam meg, nem hazudok-e. De ahogy szép értelmesen elmagyaráztam a vevőszolgálaton a hölgynek a gondot, teljesen megértő volt és mondta, hogy semmi baj, szó nélkül lepecsételgette a garanciát, öt perc sem volt az egész.
Nagyon megkönnyebbülve mentem haza. Most már csak a következő lakbérfizetéskor a tulaj törlesztésén kell valahogy gondolkodni, és hogy mit csinálok, ha nem is ő lesz ott, hanem a mamája, de ez még a jövő zenéje.
Elhatároztam, hogy – évek óta először – teleeresztem a kádat vízzel és úgy fogok ázni benne! Meg is nyitottam a csapot, bele is ereszkedtem a Sivatag virága és egy sör társaságában. Azonban a kád igen nagy, a bojler pedig csak 80 literes, így mire megtelt a kád, addigra a bojlerből elfogyott a meleg víz :-D Ezért csak félórácskát henyéltem, szappannal éppcsak hogy lemosakodtam és még a kádas meleg vízben öblögettem le magam. (Eszemben sincs megint hideggel zuhanyozni, miután ezt tettem öt héten keresztül.)
Valamiért – az egész heti fáradtság már az agyamra mehetett – ekkor azt vettem a fejembe, hogy mi van, ha máris tönkrement az új bojler és nem ad meleg vizet többé? Ugyanis ezentúl már csak jéghideg víz jött a csapból.
Próbáltam nyugtatni magam, hogy „értsd meg, hogy elhasználtad a meleg vizet, majd ha a következő adagot felmelegíti a bojler, akkor lesz megint!” – de csak aggódtam. Főleg, hogy még este kilenckor sem volt meleg víz, sőt nem is világított a bojleren a fűtést jelző lámpa.
Aggódva feküdtem le. Mikor éjjel kimentem pisilni, kinyitottam a melegvizes csapot, és jött belőle a forró víz! Hurrá! Ezek után már megnyugodva feküdtem vissza és aludtam is fél nyolcig.
A szombat délelőtt olyan volt, mint egy álom, meleg vízzel mostam hajat, aztán testradíros zuhanyozást hajtottam végre jó hosszan, alaposan radírozva, mert az hideg vízzel nem volt komfortos és így nem is csináltam hetek óta, de most…! :-)
