Ez a hét már előre fárasztónak ígérkezett: hétfőn lakbérfizetés, kedden találkozás Barbival, szerdán plazmaadás. Éreztem, hogy marha fáradt leszek. Jó, Barbival találkozni persze sirály, de ő fél ötig dolgozik és előre tudtam, hogy nem egy órát fogunk dumálni (így is lett), És még másnap a plazma.
Ráadásul már napok óta hidegfronti fejfájásom is volt, amit csak fél Algopyrinekkel tudtam kordában tartani :-(
Na de mind közül a hétfői lakbérfizetéstől paráztam legjobban, eleve mindig ideges vagyok miattuk (nem felejtették-e el stb.), most ráadásul ott volt a stressz, hogy a hülye tulaj nem akar-e mégis szekrényt hozatni a lakásba, ahogy a múlt hónapban kitalálta. Már előre felkészültem rá, hogy megmondom, OK, de akkor döntse el, melyik jelenlegi szekrényt ürítsem ki és mielőtt új szekrényt hozatna ide, a régit szépen vitesse el ő. Ez majd meghaladja a képességeit és leszáll a témáról, már ha egy hónap óta el nem felejtette.
Hétfőn délben írtam sms-t szokás szerint a tulajnak, hogy délután megyek, visszaírt, hogy OK. Na remek, legalább ez megvan. Meló után még hazaindultam vásárolni és a pénzért, és a mozgólépcsőn láttam egy új sms-t – éreztem, hogy a tulajtól jött és hogy nem jó hír nekem. Valami közbejött és menjek holnap stb. De ahogy elolvastam, láttam, hogy még rosszabb: azt írja, hogy „ahogy megbeszéltük”, utána feljönne a barátnőjével és megnéznék a lakást röviden.
Megfordult velem a világ. Most 16.00 volt, a lakbérfizetés 17.00-kor volt esedékes, és utána még kísérjem őket vissza a lakáshoz? Robot üzemmódban bementem vásárolni, aztán még a boltból írtam, hogy akkor ne is menjek ugye, hanem eleve ők jönnek ide? Mire írt (végre, valaki, aki képes sms-ben kommunikálni és nem akar mindenáron telefonálni), hogy igen, majd ők idejönnek kb. negyed hat – fél hat körül.
Pánikolni már nem is volt időm, meg hát ugyan mit lehet ilyenkor csinálni?? Semmit. A kevés alvás miatt még izgága sem nagyon voltam, mint máskor stresszhelyzetben, hanem azonnal nekifogtam rendet csapni a lakásban. – Igaz, hogy decemberben volt szó lakásnézésről és akkor is úgy, hogy előtte pár nappal dob egy sms-t, hogy tényleg jön, nem egy órával… na de mindegy, ez van. Legalább most gyorsan túl leszek rajta és egy ideig nem kell rettegnem, hogy úristen, mikor jön a tulaj…
Hálát adtam az Istennek, hogy pont előző nap takarítottam, mivel azt csak kéthetenként szoktam, mert eléggé utálom. És pont vasárnap volt ez a takarítós kétheti alkalom! Így fel volt söpörve és mosva, a kád és mosdó is tiszta. Szerencsére épp a fregolin sem fetrengtek száradó ruhák. De azért villámgyorsan nekifogtam lemosni a gázt, port törölni, eltenni az Orsitól kapott narancs lendkerekes gronkelt a tévé tetejéről, és eldugni a Laura Biagiotti parfümömet, ami egy drága cucc, és ha a nő észreveszi, még azt találja gondolni, hogy engem felvet a pénz és emeljük fel megint a lakbéremet.
A körömlakkjaimból a fiókba dugtam a pirosakat és a feketéket, fürdőszobából eldugtam a női borotvát (de kitettem egy második fogkefét a fogpoharamba, ami kicsit fiús, hadd higgyék, hogy itt időnként egy pasi is megfordul :-D).
Nagyjából rendben lett a lakás, és pont időben érkeztek a tulajék. Összességében egész pozitívan és röviden zajlott az egész. A tulaj barátnője szimpatikus volt, kb. velem egyidősnek saccoltam. Bár hogy tényleg jó fej-e, azt nem tudhatom, az emberismeretem pocsék, csomó ellenszenvesnek induló embert megszerettem és kedvesnek látszóról derült ki, hogy seggfej, szóval ezzel nem is foglalkoztam. De a lényeg, hogy egyáltalán nem látszott rosszindulatúnak és olyan „miért is nem fizetsz te százhúsz rugót egy ilyen gyönyörű lakásért?!” – típusúnak.
Egészen tetszett nekik a lakás, megdicsérték a festést, én direkt megmutattam az új bojlert is, hogy lássa a tulaj, hogy nem kitaláltam. Beszélgettünk a munkámról, hogy hol dolgozom, mikorra járok, meg hogy ez a lakás akár két embernek is elég lenne (szerintem szűkösen), meg hogy mennyi könyvem meg DVD-m van. Hála a jó égnek nem vették észre vagy nem törődtek vele, hogy itt-ott lepattogzott a csempe a konyhapadlón, sőt a mécses is néha rácsöppent a szintén velem kb. egyidős fotel huzatára :-D Fizettem, ők összekészülődtek. Még búcsúzóul megjegyezte a tulaj, hogy tök jól vigyáztam a lakásra, mert neki volt már olyan lakója, aki a plafonig halmozta a szemetet, meg légpuskával lövöldözött.
Bakker, ha ezt előbb tudom, hát nem állok neki port törölgetni! :-D
Aztán elmentek – kb. negyedóra volt az egész –, én meg még tök reszketve ittam egy korty fehérbort (amit sose szoktam napközben), és még elmentem szülinapi ajándékot venni Barbinak a keddi találkozóra.
Utólag végigpörgettem magamban a beszélgetést, és nagyjából meg voltam vele elégedve, pár apróságtól eltekintve. Miért kérdezte a csaj, hogy két ember is ellakhatna-e itt? Csak cseverészésként, vagy pl. azt tervezik, hogy összeköltöznek, és pont ide?.... Meg miért voltam olyan hülye, hogy elmondtam, hogy állást akarok változtatni? Mert így megijedhetnek, hogy esetleg munkanélküli leszek és nem tudok majd fizetni; vagy ha találok új állást, azt gondolhatják, hogy most majd felvet a pénz és lakbért akarnak emelni.
Áhh, nem számít, ezen már túl vagyok, és ezzel a hét rosszabbik fele már véget is ért!! Újfent hálát adtam az Istennek, hogy ilyen szép simán zajlott az egész, és most megint x ideig nem mászkál majd ide a tulaj. Remélhetőleg a szekrényvásárlásról is letesz.
Sajnos a fejfájásom még kedden meg szerdán is vissza-visszatért, de kedden a Barbival való beszélgetés szuper volt – bár valóban rohadt későn értem haza, ahogy azt előre éreztem. Ekkor már jó pár napja nem aludtam becsületes mennyiséget. Azért a szerdai plazmaadás mégis lezajlott baj nélkül; sőt, akkorra már olyan álmos voltam, hogy semmiféle szívdobogás vagy vérnyomásingadozás nem volt, ami máskor szokott lenni: most csak bágyadtan felmarkoltam a pénzt, a szendvicset, és hazakóvályogtam.
Öcsém utólag azt mondta, hogy örülnöm kéne, hogy ilyen derült égből féltégla módján esett be a tulaj, és csak 1 órával előtte szólt, nem pedig egy héttel vagy egy hónappal, mert azt az időt végigstresszeltem volna, így meg szinte nem is volt időm rettegni. Ez teljesen így van, de mi lett volna, ha nem épp ezen a hétvégén takarítok?? Nálam sajnos hamar begyűlik a por, a hajszálaim szöszöket képeznek, a fürdőszoba padlója pedig olyan színű, hogy ha kétszer rálépek, már rusnya. Szóval ha nem most lett volna takarítás, akkor ebben az egyetlen órában még sebtében fel is moshattam volna. Ezek miatt szeretek én minimum egy nappal előre tudni mindent. De ezúttal tényleg jobb volt így, és micsoda megkönnyebbülés, hogy ezen túl vagyok!
Remélem, nem is terveznek semmiféle változtatást a helyzetemmel kapcsolatban, hát ez már csak júniusban fog kiderülni, addig nem óhajtok foglalkozni a dologgal :-)
