Ilyenkor nyáron csak hajnalban normális a hőmérséklet, és akkor van kevés ember a terepen, így mostanában hétvégenként futok, reggel. Vagyis hát hajnalban.
Bagoly típus vagyok, délután vagy kora este futnék a legszívesebben – akkor vagyok a topon – de a Szigeten ezer ember, a rakparton dettó, és míg nem kezd alkonyodni, meleg is van. Alkonyodni pedig akkor kezd, amikor nekem már ágyban kell lennem. Így nem futok délután.
Világosodni viszont – hálistennek! – egyre később kezd, így munkanapokon sem futok már hajnalban, mert egyszerűen még sötét éjszaka van abban az időpontban, amikor futnék úgy, hogy utána még minden reggeli dolgomat is megcsináljam és beérjek 6.30-ra munkába.
Ezért néha itthon tartok hosszabb helybenfutást, de ez a gyakorlatban gyakran elsikkad, viszont hétvégén szinte mindig felkelek az egyik napon és futok napkelte előtt, de már világosban; így biztonságosabb, de még friss a levegő. Marha büszke vagyok magamra, hogy ma reggel, hosszú idő óta először, sikerült a 7,2 km-es távot lefutnom így :-)
Általában előzetesen tanulmányozom az Időkép webkameráit, hogy pontosan hánykor kel fel a nap, és ahhoz időzítek. Például júniusban, amikor már 5.00-kor feljött a nap, én felkeltem 4.20-kor (!!), hogy 4.40-kor kezdhessem a futást. Most, hála a jó égnek, már 5.30-kor vagy még később jön fel. Így ma már 4.52-kor keltem, és kb. 5.15-re kezdtem neki a futásnak.
A fene se tudja, hogyan, de az a húsz perc kelés és futás közt valahogy kell… Eleve meztelenül alszom, szól az ébresztő, felrántom a bugyimat meg a futómelltartót, abban bemelegítek, eszem egy falat száraz kiflit, hogy valami legyen a belemben, folytatom a bemelegítést, felcsatolom a stoppert, felrántom a sortot, trikót, futócipőt, összefogom a hajam lófarokba, eszem egy falat mézet – vércukor és energia miatt, és mégsem csoki; és most igazi erdélyi mézem van Öcsémék által, ami annyira finom, hogy úgy, ahogy van, az egykilós üveget egyszerre meg tudnám inni :-D Ezután WC, iszom egy pohár vizet és levonszolódom a terepre. Na, ez húsz perc.
Már előre eltökéltem, hogy ha bírom, nem a szokott 5,6 km-t futom, hanem a hosszabb 7,2-t, amit tavasszal a Vivicittá előtt szoktam olykor. Hát szép lassan is kezdtem a kocogást, és sikerült ebben a lassabbacska tempóban megcsinálni a 7,2-t. Ennyit hónapok óta nem futottam, pláne hajnali negyed 6-kor, ezért nagyon megdicsértem magam.
Alig volt ember a rakparton – szintén hálistennek –, valószínűleg azért, mert éjszaka vihar és eső volt, még több helyen nedves a talaj, és ilyenkor a gyáva népek, juj, nem mernek kimenni az utcára. Múlt héten ugyanebben az időben bezzeg volt jó pár sétáló. Az egyetlen kellemetlen esetem az volt, hogy egy szakaszon hatalmas pocsolya volt, amit nem lehetett kikerülni, mert a járda egészét beterítette, abba bele kellett gázolnom és úgy futottam, mint egy vadkacsa :-D
Különben az éjszakai vihart jól hallottam, mert éjfél előtt többször villámlott, mennydörgött, néha marha hangosan, erre mindig felébredtem.
És egyébként ezekkel a hajnali futásokkal a legnagyobb gondom az előtte lévő éjszaka. Ezt lehet, hogy írtam már. Szóval én vackul alszom, és ha tudom, hogy rögtön ébredés után sportesemény lesz, akkor olyan „őrszem” üzemmódba kerülök, még éberebben alszom, még többször felriadok. Most felriadtam a viharra és még 3.00-kor, 3.50-kor, 4.10-kor, és simán visszaaludhattam volna mondjuk a 3.00-i ébredéskor, de nem ment, csak bóbiskolással. Ezért van az, hogy többnyire vasárnapra teszem ezt a hétvégi futást, hogy legalább péntekről szombatra virradó éjjel kialudjam magam (most pl. kb. 10 órát aludtam, és mindenféle altató nélkül!).
Aztán amikor már fut az ember, akkor már mindegy, 1 km után már a sportolással törődöm, és onnantól már átállok az én megszokott (vicces) futó üzemmódomba. De azért ezek az előtte való éjszakák rémesek. Igaz, talán az se lenne jobb, ha bealudnék, mint a tej, és legédesebb álmomból verne fel az ébresztő.
Futás után már isteni, az ember hazakocog, nyújtás, zuhany, és elheverni a fotelben egy kávéval! Akkor már remek a dolog. Mondjuk most éppen nem, mert még utána takarítanom is kellett :-D Erősen tépelődöm, hogy délután aludjak-e egy rövidet, vagy inkább próbáljak korán lefeküdni este. Bár ez utóbbi úgysem szokott sikerülni, talán a délutáni szunya lesz a nyerő.
Aztán lassanként majd elkezd korábban sötétedni este, és vissza fogok szokni a délutáni futásokra a Szigeten. Csak most még annyi sok átkozott turista ténfereg arra :-( Milyen jó lesz ősszel, amikor korán végzek a melóval, a turisták nem a Szigeten rontják a levegőt, és kikocogok oda ötre, hatkor pedig már végeztem is az egésszel.
Illetve lehet persze, hogy addigra már új melóhelyem lesz és nem végzek korábban, de ebben az esetben meg lesz időm hajnalban futni hétköznap. Mindennek van jó oldala…
